Igazság, irgalom, alázat
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
Mikeás 6:8
Felháborító igazságtalanságok történtek Isten népe körében, amikor Mikeás által egyértelműen szólt az Úr. Az egész társadalmat áthatotta a képmutatás, a gonoszság, a kizsákmányolás. A gazdagok erőszakoskodnak és elveszik a szegények földjeit. A nép bálványimádó gyakorlatot folytat, és hamis próféták tanításai fertőzik az embereket. A vallási és politikai vezetők gond nélkül elfogadják a megvesztegetést. Ezrével ontják az áldozati állatok vérét, miközben engedetlenek Istennek… Ez így nem mehet tovább!
Isten nem kér nagy dolgokat, csak annyit, hogy mindenki tartsa magát a megállapodáshoz, pontosabban a szövetséghez. Mert az úgy nem működik, hogy én felrúgok minden szabályt, de a másik fél maradéktalanul teljesítse a maga részét. Itt Isten nem a cselekedeteket emeli a hit és hűség fülé, hanem azt mondja, hogy váltsuk tettekre azt amiről beszélünk. Az igazságot nem elég hirdetni, gyakorolni kell – egymás irányában különösen. De mit jelenthet ma az igazságságot cselekedni. Mi nem vagyunk korrupt vezetők, kizsákmányoló gazdagok… De van-e kellő bátorságunk észrevenni és nevén nevezni az igazságtalanságot, „igaztalanságot”? Tudunk-e félelem nélkül kiállni az igazság mellett, még akkor is ha ezzel nem leszünk népszerűek? Igazságot cselekedni csak hosszú távon gondolkodva lehet, mert rövid távon lehet, hogy csak feszültséget teremt. Mégis, Isten azt kéri: „váltsd tettekre az igazságot”.
A irgalmasság gyakorlatilag arról szól, hogy hogyan bánunk egymással. Az irgalmasság nem kezeli könnyelműen a bűnt. Nem azt jelenti, hogy szemet hunyok más hibái felett, mert nekem is van mit takargatnom. Az irgalmas ember önként lemond saját jogos igényeinek érvényesítéséről, és kegyelmet gyakorol.
És végül a mai igénk arra kér, hogy járjunk alázatosan Istenünkkel. Lehet egyáltalán másként? Bizony sokszor szemtelenül szembe megyünk Isten akaratával, a kegyesség látszatát gondosan megőrizve. Látványosan áldozatokat hozunk az Úr „művéért”, közben elfeledkezünk az igazságról és irgalomról.
Talán így is összegezhetnénk a mai üzenetet: ha alázatosan jársz Isten jelenlétének tudatában, nem tűrheted az igazságtalanságot és szerető irgalommal bánsz az embertársaiddal.
