Sokszoros termés

„A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”
Márk evangéliuma 4:8
Minden szükséges a rendelkezésére állt. Jó föld, volt benne lehetőség a szárba szökkenésre és a gyümölcstermésre. Mindegyiknek volt értelme: 30-szor, 60-szor vagy 100-szor annyi eredményt hozott, mint a mennyi a belefektetett energia volt.

Vizsgáztassuk le Mózest, vajon hozott-e legalább harmincszoros termést. Isten vigyázott rá a gyékénykosárban. Elintézte, hogy pont a legveszedelmesebb hely (a fáraó palotája) váljon a legbiztonságosabbá számára. Gondoskodott róla, hogy az édesanyja nevelje egy rövid ideig. Isten várt, amíg Mózest negyven évig tanították Egyiptomban (méghozzá olyan „igazságokra”, amelyeket jobb volt elfelejtenie ahhoz, hogy Isten igazi tudományra tudja őt nevelni). Negyven évesen Mózes egy mozdulatával jelezte, hogy nem érti, hogyan kell szabadítónak lenni. Gondviselés, csoda, türelem: látszólag hiábavalóak voltak. Sok energia – nincs eredmény. A következő negyven év, ami már általában lefelé vezet, látszólag a kihívás nélküli rutinfeladatok ideje volt. Ha a jó körülmények között nem ment, majd megy ott, ahol sivárak a feltételek. Eddig a hirtelenharagúság megmutatta, hogy nem vezet eredményre, most jött a bizalom és ráhagyatkozás ideje. Újabb esély a gyümölcstermésre. Isten ekkor hívta el arra a feladatra, amire tulajdonképpen megszületett Mózes: hozza ki Isten népét Egyiptomból. Ha arra tekintünk, hogy Mózes volt az a próféta, akin keresztül Isten minden fontosat közölt a népével: a teremtést, a tízparancsolatot, az ősatyák történetét, a ceremoniális törvényeket, amelyek az üdvösségtörténet legfontosabb eseményére, Jézus áldozatára mutattak előre, a tiszta és tisztátalan közötti különbséget az élet minden területén. Mózes után Isten apróságokat mondott ugyan a népének, de mindent, ami igazán fontos volt az Ószövetség idején, Mózesnek jelentette ki. Lehet, hogy ez a százszoros termés? Pedig nyolcvan hosszú évig komoly veszélyben volt az eredmény.

Ha Ruthot nézzük, neki nem voltak ilyen előnyös feltételei. Szokványosnak induló, tragikusan folytatódó, nagyszerűen lezáródó és csodálatos következményekkel bíró élete volt. Férjhez megy, de rövid időn belül ő is, sógornője is és anyósa is özvegyen marad. Mehetne a saját népéhez, de ő az anyósával vállal sorsközösséget, emberileg teljesen érthetetlen módon, olyan irányban, ahol idegen özvegyként kell majd élnie. Azonban így volt pont ott, ahol lennie kellett, hogy teljesítse azt a rendelést, amit számára egy idegen Isten hozott. Férjhez ment úgy, hogy özvegy lett, és az is meghalt, aki a sógorházasságban kötelességet teljesíthetett volna – óriási csoda. Hatalmas csoda viszont, hogy Obed, akit Ruth szült Boáztól, őse Jézusnak, akivel a leghatalmasabb dolog a világon rokonságban lenni. Nem tudom, hányszorosnak számít ez a csoda, de megelőlegezem neki is a százast. Nem azért, mert Ruth tette volna, bár komoly döntés volt pont abba az irányba fordulni. Isten adta a komoly gyümölcstermést.

Körülmények, adottságok, katasztrófák, melyeket mi okoztunk vagy az élet okozott, mind visszavetik a bő termés reményét. Ugyanakkor ezek lehetnek a bő termés feltételei is, ha jó kezekben vagy. Istennek olyan nagy a hatalma, hogy a bűn rontását, amely megmagyarázhatatlan, megbocsáthatatlan és teljesen értelmetlen úgy alakítja át, hogy éppen a bűn az, ami miatt az emberiséget szorosabb közösségbe vonja Magával, mintha sohasem lett volna bűn.
A Biblia nem beszél elmarasztalóan azokról, akiknek csak harmincszoros termésük van a többiek többje mellett. Ha van termés – jó. Ha nincs, akkor is van kiút: kérni kell a Gazdát és megtenni a mi részünket.
Komlódi Nóra