Versenyezni, de hogy?


„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”




Bevallom, hogy nem vagyok egy sportember. Talán azért sem, mert még nem találtam meg a megfelelő sportot, de az is lehet, hogy nem volt egy olyan ember, aki megfelelőképpen tudott volna motiválni, egy olyan edző, aki felébreszti bennem a versenyszellemet. De nem csak a sportban van szükség versenyszellemre vagy motiváltságra.


Pál apostol teljesen jól teljesített volna egy edzői  feladatkörben, legalábbis szerintem. Írásai egy része ugyanis kifejezetten a motiváltságról, a versenyszellem elő hozataláról, megtalálásáról vagy épp az eltökéltségről szólnak. Pont erre van szükség! Nem hiába mondják azt, hogy a Biblia mindig tud aktuális üzenettel szolgálni és minden élethelyzetre tanácsot adni.


Pál itt egy futást emleget. Na nem a maratonira gondol, vagy egy fél maratonira. Ez a „futás” sokkal hosszabb és mélységeiben komolyabb, mint egy fizikai megmérettetés. Itt a lelkünk futásáról van szó. Egy olyan pályáról, amely láthatatlan és a klasszikus értelembe vett versenytől igencsak eltérő. Itt nem kell senkit leigázni vagy elgáncsolni.  Ez a verseny a lelkünkben folyik. De, azt is mondhatnám, hogy a lelkünkért.


A lelki futópálya egy sok akadállyal telített hosszú-hosszú út. A Start akkor indul, amikor átadjuk Istennek a szívünk, lelkünk, gondolataink és életünk feletti irányítást. Ekkor elindulnak kisebb-nagyobb akadályok, amelyek felkészítenek a későbbiekre. Eleinte csak itt-ott akad el a lábunk, de idővel akár egyszerre több akadály is felütheti a fejét. A klasszikus versennyel ellentétben itt kérhetünk, sőt kapunk is segítséget. Igazi segítséget, még pedig magától Istentől. Nem kell egyedül végig vinni a pályát. Az akadályok arra valók, hogy megértsük milyen hatalmas Isten. Át kell éljünk nehéz, fájdalmas pontokat a futásunk alatt, hogy megtapasztaljuk Isten vigasztalását. A győzelemhez mindig társul egyfajta küzdelem is. Azt viszont soha ne feledjük, hogy Isten csak akkora küzdelmet, akadályt enged meg a pályánkon, amelyet képesek vagyunk elhordozni. 


Ne félj, ha most épp akadályba ütköztél! Add át Istennek az irányítást és engedd, hogy segítsen! Küzdelem nélkül nincs győzelem és aki kerüli a küzdelmet, az kerüli a győzelmet is!


Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” – de mit is? Hát az élet koronáját!


Áldott napot!  

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet