Most cselekedj!

Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.

Az éppen aktuális COVID-19 (közismert nevén koronavírus) járványt illetően jónéhány gondolat amolyan “szállóigévé” vált az elmúlt napokban, hetekben. Ilyen pl. az, hogy mossunk kezet, vagy hogy ha lehet, inkább maradjunk otthon, ne menjünk közösségbe. De talán a legjellemzőbb — és nemzetközi szinten használt — “mottó” a “Vigyázzunk egymásra!” Noha vírusok mindig is voltak, és mindig lesznek, talán most először gondolkozott el az ember (a magyar) azon, hogy amit tesz, nem csak önmagára lehet hatással. Egymás után látni Facebookon és más közösségi portálokon, hogy az emberek egy része rájött: azzal, ha nem mozdul ki otthonról, és nem megy közösségbe, nem feltétlen önmagán, hanem más embereken segít — nem válik a betegség hordozójává.

Vannak azonban olyanok is, akik pontosan tudják, hogy mit jelent ilyen nehéz időben “ravasznak” vagy “szemfülesnek” lenni. Egy amerikai férfi például körbejárta a városából elérhető összes boltot, és összesen 17.700 flakonnyi kézfertőtlenítőt vásárolt fel, csupán azért, hogy majd drágábban árulhassa a rászoruló embertársainak. Kétféle ember létezik: a félelemtől bezárkózó (mint ahogy ez az ember is, bezárkózott az embertársaival és az emberséggel szemben, mások egyszerűen az otthonukba és a magányba) és a félelemtől kinyíló ember. Ez utóbbi csoport az, akik a lépcsőházban hirdetéseket írnak ki arról, hogy ha valakinek szüksége van rá, szívesen segít a bevásárlásban, vagy a gyógyszerek kiváltásában ebben a nehéz időszakban.

Könnyű tanácsokat osztogatni olyan időkben, amikor nincs aktuális súlya a szavainknak. Sokkal nehezebb, amikor éppen nyakig benne vagyunk a helyzetben. Most elárulok egy nagy titkot, amit lehet, hogy még nem tudtál: a Reggeli Dicséret napi igeverseit nem mi választjuk ki, jóval előre állítják csokorba, mi csak az adott napra kiírt igeversről írjuk le a gondolatainkat. A mai verset is legalább három hónapja, a vírus kirobbanása előtt gyűjtötte össze valaki. Hogy mit jelent ez? Két dolgot: 

Az egyik, hogy ez az ige örökérvényű. Nem tudhatjuk, hogy mennyi időnk van még hátra, bármikor elérhet bennünket is a halál. Hogy éppen egy vírus, egy busz, vagy valami más formájában, azt nem tudhatjuk, mint ahogy a dátumát sem.

A másik, hogy Isten üzenete ma úgy három hónappal ezelőttről, mint háromezer évvel ezelőttről szól pont hozzád: legyél te az, aki Luther Mártonhoz hasonlóan még “ültetsz egy almafát”! Vagy segítesz azoknak a bezárkózott embertársaidnak, akik félnek nyitni. Persze az ésszerűség határain belül, az egészségügyi alapelvek figyelembe vételével!

És hogy mi lett a kézfertőtlenítőt harácsoló emberrel? Hatóságilag kipakoltatták a garázsát, és minden flakont jótékonyságba adtak. Megérdemelte!