Isten teljesítse kérésedet

„Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!”


Az ima vajon önző céljainkat elégítené ki? Legtöbbször csak kérésből és hálaadással töltjük meg. Megjelenik-e imánkban az Isten imádata vagy ott is csak rólunk van szó? Az egocentrikus világban az Istennel való kapcsolatunk is csak akkor kötődik össze, ha rólunk van szó?
Egyszer az orvosi rendelőben hallottam egy beszélgetést egy nagypapa és az unokája között. A kisgyerek kérdezgette a papát:
 -„Papa, hol fáj?”
–„tudod kisfiam, nagyon fájnak a lábaim...”
 –„Értem! Miért fájnak?”
 –„Tudod a papa nagyon sokat dolgozott és munkába mindig gyalog ment, és ott is állva kellett dolgoznia.”
–„...és csak a lábaid fájnak, a kezeid nem?
–„De a kezeim is fájnak, mert a két kezemmel kellett dolgoznom.”
–„De a fejed nem fájt ugye?”
–„nem, a fejem az nem!”
 –„Papa, nem látok semmi furcsát sem a kezeden, sem a lábadon, mért vagyunk itt?”
–„Azért mert itt az orvosok tudják enyhíteni a fájdalmaimat.”
–„...értem, tudtad, hogy Jézusnak a keze is meg a lába is lyukas volt mikor keresztre feszítették, mégsem ment orvoshoz, de mostmár jól van?!

Aki csak hallotta ezt a beszélgetést nevetett egy nagyot, pedig a komoly bizonyságot tett ez a gyermek Jézusról. Jézus odaadta magát értünk, de mostmár jól van, vagyis feltámadt, hogy így szerezzen engesztelést számunkra.
Az ószövetségi történetben egy olyan asszonyról olvasunk, aki azért van elkeseredve, mert nem örvendeztethette meg férjét gyermekkel. Igazán  szomorú volt és ebben az elkeseredésében is úgy gondolta, hogy csak egy valaki képes megoldani az ő problémáját. Ezért Istenhez fordult tiszta őszinte, alázatos szívvel, hogy ajándékozza meg őt gyermekkel. Éli pap meglátta az asszonyt a templomban üldögélve, amint magában imádkozik, és miután az asszony elmondta, hogy szomorúságában imádkozik, a pap áldással küldi el.

Az Úr meghallgatja az asszony kérését és megadja neki, amit kér. Az Úr is válaszol a kéréseinkre, mi pedig a hűségünkkel viszonozhatjuk a jóságát.