szombat, október 10, 2015

Isten szeme mindent lát…


2 Krónikák 16,9a
Károli: „Mert az Úr szemei forognak az egész földön…”

A modern technika korában élünk. Műhold segítségével naponta megtervezhetjük, hogy hová akarunk eljutni. Reggelente az okos-telefonos alkalmazásunk segítségével lekövethetjük, hogy merre, mennyit futottunk, milyen sebességgel és még azt is, hogy mennyi volt az átlagsebességünk. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, még fiatalon hallottam a hírt, hogy a NASA olyan rendszerrel bír, hogy a műholdak segítségével az űrből képes elolvasni a padon ülő ember újságját, amit a kezében tart. Egyszerűen hihetetlen! Semmi sem maradhat titok többé! Semmit sem lehet elrejteni. Azt gondoljuk, hogy ezzel sok mindent megoldottunk? Nem. Az elrejtés, az álcázás technikája legalább ugyan ennyit fejlődött. Egy filmben láttam, hogy az őr elé felállítottak egy kivetítő síkot, aminek a hátára egy kamerát szereltek. Ez a kamera közvetítette a mögötte levő képet a sík őr felőli oldalára, aki így nem láthatta, mi történik a szeme előtt a kamera és a kivetített kép között. A sík segítségével bizonyos személyek láthatatlanokká váltak. Ez nem csak film trükk, valóság! Mindent tudni, megismerni, az információt birtokolni és közben rejtve maradni. – aki ezt a tudást birtokolja, az nagy hatalomra tehet szert mások felett.

Van azonban egy hely, ahová egyetlen technikai eszköz segítségével láthatunk be. Nem láthatjuk, mi lakozik a másik ember szívében és lelkében. Isten elől azonban semmit sem rejthetünk el és azokat a titkokat ismerhetjük meg csupán, amiket Ő hajlandó kinyilatkoztatni nekünk. Istent a Szentírás úgy mutatja be, mint a szívek és a vesék vizsgálóját. Úgy, mint aki végül minden titkot előhoz, akár jó, akár gonosz legyen az. Az Ő szemei állandóan a földön forognak. Nem mindegy hát, hogy mit gondolunk és az sem, hogy mit, miért teszünk!

péntek, október 09, 2015

Ő keres - vagy Te keresed?

Képzeld el, hogy egy nagy házban élsz. Azonban ez a ház körbe van kerítve. Magas kőfallal, szögesdróttal, homokzsákokkal, kőhalmokkal… Bent élsz, és azt mondod. A magam ura vagyok! Nekem aztán nem parancsol senki! Azt teszem, amit akarok, és amihez kedvem van! Önző vagy, és mindenben csak magadra gondolsz. Nagyképűen lenézel mindenkit, aki házad közelébe merészkedik. Istenre sincs szükséged, hisz saját erődből építetted fel házadat, nincs szükséged holmi segítőkre. Te vagy az, aki mindent jobban tudsz, mindenkinek megmondod a tutit, aki csak megközelíti bevehetetlen bástyádat. És egyszer csak egy hangot hallasz. Valaki neveden szólít. Megkérdi: Hol vagy? Persze Ő nem azért kérdi, mert nem tudja! Neked van szükséged, hogy kinézz a kőfalad, a szögesdrótod és a homokzsákjaid mögül, és meglásd Őt, aki hív, és vár rád. Ő keres téged. Azonban csak akkor találod meg, ha kezded lebontani a magad köré font kerítést. Önzésed falát, fontosságod kerítését, sértődékenységed szögesdrótját. Ehhez azonban alázat kell! Alázat, amit csak akkor kapsz meg, ha kéred. Nem illik a házad köré font bástyákhoz. Nem illik a képhez. Még hogy alázat? Lassan már azt sem tudod, mit jelent ez a szó.
A mai Igében ezt olvashatod: „Keressétek az Urat mind, akik alázatosak vagytok e földön, akik az Ő törvénye szerint cselekedtek. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán oltalmat találtok!” Sofóniás könyve 2. rész 3. vers.
Szeretnél boldog lenne? Szeretnéd, ha szeretnének? Szeretnél kapcsolatban, jó kapcsolatban lenni a Te Isteneddel? Nos, akkor még ma kezdd el lebontani a magad köré font kerítést. Keresd az Urat, mert Ő már régóta keres Téged. Engedd, hogy megtaláljon. Ehhez azonban utat kell vágnod a személyed köré font bálványok között. Kezdd el még ma! Hidd el, megéri!

csütörtök, október 08, 2015

Kétféle öröm

"De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem."
Habakuk próféta könyve 3:18

Életemben először jártam Erdélyben. Azt tudtam, hogy sátrazni fogunk, de amikor megérkeztünk a szálláshelyre, sok aggodalomra okot adó dolog fogadott. Először is hideg volt, kegyetlenül hideg. A táborvezető téli kabátban fogadott bennünket. Én persze – nyár lévén – nem pakoltam meleg holmit, így két pulóvert és egy esőkabátot is magamra öltöttem, de még így is fáztam. Az eső kisebb megszakításokkal egész délután esett, úgy hogy teljesen átáztatta a földet, ahol a sátrunkat kellett felállítani. Ráadásul a cipőm is átázott, így nem csak az ujjaim, de a lábfejem is áthűlt. Arra persze nem számíthattam, hogy majd a meleg tus alatt átmelegszem, mert fürdőszobaként a tábor melletti hegyi patak szolgált (hőmérséklete elérte talán még az 5, vagy a 6 fokot is). Átfázva, kifáradva, nyűgösen (bár ez utóbbit a velem egykorú lányokra való tekintettel természetesen jól titkoltam) ültem le a táborkezdő áhítathoz, ami egy vastagabb fóliával lefedett faváz alatt került megrendezésre.

Bár az eset idestova 18 éve volt, még is jól emlékszem a táborvezető gondolatmenetére. Arról beszélt, hogy az örömnek kétféle forrása van. Az ember örömet érezhet, ha a külső körülmények úgy alakulnak, ahogy nekünk a legjobb és legkényelmesebb. Örülünk, ha finomat ehetünk, ha egy jó meleg szobában forró teát szürcsölgethetünk; örülünk, ha van elég pénzünk, ha nem küszködünk iskolai, vagy munkahelyi problémákkal; örülünk, ha elfogadnak és szeretnek bennünket; és örülünk, ha nem fáj sehol, ha egészségesek vagyunk.
„De mi van akkor – emelte fel a mutatóujját a táborvezető – ha mindezek nincsenek? Mi van akkor, amikor már nincs száraz zoknid, amikor sajog a lábad az előző napi hegymászástól, amikor hajnali ötkor fölébredsz, mert a hidegtől nem tudsz tovább aludni? Ilyenkor hol az öröm?”

És valóban, az életünk körülményei tele vannak olyan tényezőkkel, melyek meggátolják, hogy örüljünk. Mert nem mindig mennek rendben a dolgok az iskolában, vagy a munkahelyen. Sokan küszködnek anyagi nehézségekkel, számlák kifizetésével. Családanyánál rákot állapítanak meg, egy gyerekről kiderül, hogy cukros, életeket megnyomorító autóbalesetek, váratlan halálok, és megannyi szenvedés, amivel szembesülünk a közvetlen környezetünkben. Hogy lehet egy ilyen világban örülni?

„Ezért kell ismernünk az öröm másik forrását is – folytatta a táborvezető –, amely nem kívülről hat befelé, hanem belülről hat kifelé. Amikor nem az számít, hogy milyen körülmények hatnak ránk kívülről (ezek amúgy is kiszámíthatatlanul változékonyak), hanem az, hogy mi, pontosabban, hogy ki van bent a szívünkben. Az igazi és tartós öröm nem a körülmények függvénye, hanem egy belső bizonyosság afelől, hogy Isten szeret engem.”

Ezért írta Habakukk – ez a furcsa nevű próféta –, hogy „de…” Ő is sötéten látta a jövőt, mint ahogyan mi is sokszor, és ezt írja (17. vers): „Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De…” És ennek a „de”-nek nagyon fontos szerepe van. Bármi jöjjön is, a próféta akkor is „vigadozni fog az Úr előtt”, mert bizonyos afelől, hogy Isten szereti, és legvégül megszabadítja őt.

Vajon a mi örömünk honnan ered? Kívülről, vagy belülről?

szerda, október 07, 2015

Megújuló kegyelem



„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”
(Jeremiás siralmai 3.fejezet 22-23.vers)

El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalom járta át Jeremiás próféta szívét, mikor megfogalmazta siralmait. Mély szomorúság a lerombolt Szentély felett, bánat az Isten figyelmeztetését figyelmen kívül hagyó és meggyilkolt sokaság felett, s könnyek a fogságba hurcolt fiatalok szenvedése láttán.

Ám az Örökkévaló, mint már annyiszor, most is egy újabb esély lehetőségével vigasztalja szolgáját. „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre.” (Jer.29:10)

És biztosak lehetünk abban, hogy Jeremiás a közelgő ítéleten túl fennhangon hirdette a visszatérés örömhírét is, hiszen így vésődhettek Dániel szívébe is e szavak. Később, Ezsdrás és Nehemiás idején vált valóra a csodás prófécia.

De a mai kérdésünk: Mit tett Isten népe ezzel a második, vagy mondhatni sokadik lehetőséggel? Tanult-e a múlt hibáiból és végezte-e a rá bízott küldetést?

S vajon mi különbek vagyunk? Mit kezdünk minden reggel meg-megújuló kegyelemmel? Az időnkkel, az erőnkkel, a képességeinkkel,…?

Kedves Olvasó! Jób negyedik barátjának, Elihunak szavait olvasva gondolkodj el ezen, majd dolgaidat végezve adj választ az Örökkévalónak!

„Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.” (Jób 33:14-30)

kedd, október 06, 2015

Pál dicsekedése!



De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Pál második levele a korinthusiakhoz 12. fejezet 9-10. verse

A dicsekedés más szóval mondva nagyotmondás, vagy hencegés. A dicsekvés célja az, hogy egy rangsort alakítson ki emberek között, és az határolja el egyiket a másiktól: én jobb vagyok, mint te, de nem jobb, mint a harmadik.” A dicsekedés az elért eredményeket tartalmazza, amely megítélés kérdése, hogy az adott dolog, mennyire jó. Az elért eredményeket úgy is mondhatnánk, hogy siker, de érezhetően nem hasonlít a dicsekvés kifejezésünkre.

Pál megtehetné, hogy felemlegeti sikereit, akár még dicsekedhetne is, hiszen van mire és ezzel késztethetne megtérésre embereket, de nem így tesz. Inkább azzal tesz bizonyságot Krisztusról, hogy az erőtlenségeit emlegeti fel. Ezt azért teszi, mert az Isten munkáját (ami Krisztus evangéliumának, örömhírének hirdetése) el kell végezni, és minél kevesebb emberi erőfeszítés található a munkájában, az Isten annál inkább gazdagítja Pál apostolt az Ő erejével.

Krisztus követőjének lenni a legjobb dolog, amit az ember választhat. Előszeretettel emeljük ki azt, hogy milyen nehézségekkel jár olykor-olykor helyt állni, de az a rengeteg pozitív megerősítés, amit Isten ad azért, hogy az iránta érzett hűségünk mélyebb lehessen, megerősít bennünket és igazi veszteség kihagyni Őt az életünkből. Megtanít arra, hogy a mi dicsekvésünk az legyen: hogy habár gyengék vagyunk, Ő megerősít minket, lábunkat sziklára állítja. Megtanít arra, hogy elengedjük a kormánykereket és átadjuk Neki, hogy irányítsa Ő az életünket.

hétfő, október 05, 2015

Örömteli várakozás



Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, amelyben igazság lakik.”
Péter második levele 3:11-13


Egyre több embertől hallom, hogy nem szeret híradót nézni. Van, aki a tévé készülékét is eladja. Mi az oka ennek? Valaki ezt így fogalmazta meg: „Nagyon sok borzasztó dolgot mutatnak, jobb ha nem nézem, mert csak felkavar.”

Miért hallunk annyi rémísztő dologról a hiradóban?

Mert a Biblia szerint ez a Föld történelmények vége felé közeledik. Az emberekben félelmet kelt mindaz, amit hallanak, és nem látják a kiutat.

A Biblia is bemutatja ezeket a napokat:”az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (Péter második levele 3:10)

És valljuk be őszintén, ilyesztően hangzik. Mégis arra bátorít Isten, hogy ne csüggedjünk, hanem bízzunk és várjuk ezeket a napokat. Miért? Mert jelzik Jézus második eljövetelét. „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj” - mondja Péter. Pál apostol egy másik képpel egészíti ki: „vagy mint a fájdalom a várandós asszonyra” (Pál első levele a Thesszalonikaiaikhoz 5:3)

Egyetlen anyuka sem tudja, mikor jelzi a szervezete először, hogy a baba készenáll arra, hogy megszülessen. Nem tudja, de várja. Nem a vajudás hosszú és fájdalmas óráit, amikor a fájdalomtól már esetleg beszélni sem tud, hanem azt a pillanatot, amikor kezében foghatja az addig a szíve alatt fejlődő kis életet. Ez a pillanat van a szeme előtt, amikor a kilenc hónap alatt odafigyel táplálkozására, és életvitelére, hogy amennyire lehet stresszmentes legyen, hogy babája a lehető legegészségesebben szülessen meg. Egy percre sem feledkezik meg arról, hogy egy picinyke élet fejlődik benne.

Ilyen várakozásról beszél ma reggeli igénkben Péter is. Tudjuk, hogy a hosszú várakozás végén találkozhatunk azzal, akinek a szíve minden dobbanásával értünk dobog és ezt egy percig sem feledhetjük el. Ha ennek tudatában élünk, akkor szinte természetes követkzemény lesz, hogy törekszünk a szent és kegyes életre, hogy a nagy találkozás pillanatát ne mulasszuk el.

S ahogy a várandós anyával minden fájdalmát feledteti az a pillanat, amikor megláthatja és kezében foghatja kicsinyét, úgy velünk is feledteti majd Jézus jelenléte mindazt a borzalmat, amit át kellett élnünk.

Ne feledjük, mindannyian várandósak vagyunk! A szülés nem lesz könnyű, de megéri végigcsinálni, mert az ami elénk tárul majd, felbecsülhetetlen értékű!



vasárnap, október 04, 2015

Mindennek a végén

„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.”
‭‭Prédikátor könyve‬ ‭12:13-14‬ ‭(Károli fordításban 12:15-16)

Pörög az élet körülötted és nincs megállás. Család, munka, vallási közösség, magánélet, önkéntesség, hobbi, szórakozás, „énidő”, és a sornak messze nincs vége. Annyi a dolgod minden nap. Annyi mindent teszel és veszel, annyi minden vagy a nap 24 órájában. Szerepekkel próbálsz zsonglőrködni, és néha talán te sem tudod igazán, ki is néz rád vissza a tükörből: házastárs, szülő, gyerek, barát, főnök, beosztott, szomszéd, aki mindíg az utolsó pillanatban ér oda, aki először kérdez az értekezleten, akinék mindig van zsebkendő, aki sosem ül le a tömegközlekedés járművein... Álarcokat cserélgetsz, mert felnőttél már és megtanultál viselkedni, megtanultad, hogyan is rejtsd el azt, ami igazán a szívedben van, mert neked ki kell állnod, tenned, beszélned kell, és jobb, ha nem látják a valódi énedet.

Egy kemény hét végén pedig újból és újból feltszed a kérdést: mindez mire jó? Mi értelme van az életnek? Mi az igazán lényeges dolog? Mit kell igazán tenned és minek is kell igazán lenned a végtelen lehetőség közül?

Az életedet ajándékba kaptad, és a történet végén neked is számot kell adnod, hogyan használtad fel a lehetőséget? Álarcok nélkül kell megállnod Isten előtt, és felelmed kell: megtaláltad-e az igazán lényegest?

Ma reggel a Mindenható segítséget akar nyújtani neked ennek  keresésében, és megsúgja, mire is adatott leginkább ez a kitudja hány év a Földön. Arra, hogy megismerd Őt. Arra, hogy végre találkozz vele jelmezek nélkül úgy, ahogy vagy, és megtapasztald, milyen is Isten, kicsoda Isten valójában.

Tapasztald meg, ahogy elrejt kezében a bajok elől, és tapasztald meg azt, ahogy veled éli át őket. Tapasztald meg kegyelmét és feloldozását, mert Ő már elszenvedte bukásod büntetését. Érezd át az Ő végtelen szeretetét, és lásd meg, törvénye is a te javadat, biztonságodat szolgálja, és jó ezek szerint az elvek szerint irányítani mindennapjaidat.

Hát használd fel ezt az időt, ezt a napot, az életedet arra, hogy közel kerülj Hozzá! Keresd a Vele való kapcsolatot, és ismerd meg magadnak, milyen jó, ha beengeded Őt az életedbe! És amikor a történet végén odaállsz, és végre szemtől szemben láthatod, öröm lesz az arcodon, szeretet, és hála, mert az életnyi közös élményt az örökkévalóságon át gyarapíthatod azzal az Istennel, akit megismertél.