szombat, január 21, 2012

Kinek engedj?

Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentléleki is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.”

ApCsel 5,29-32 Károli fordítás

A kínos és szégyenteljes keresztfa hozott üdvösséget és reménységet a világnak. A tanítványok, ezek az egyszerű férfiak, minden vagyon és vértezet nélkül indultak az evangélium terjesztésére. Krisztus erejében hirdették a jászolról és a keresztről szóló csodálatos történetet és győztek le minden ellenállást. Világi kitüntetés vagy elismerés nélkül is igazi hősök voltak. A hitnek hősei. Ajkaikról isteni beszéd áradt szerte, mely megrendítette a világot…

A papok és főemberek ámulva hallgatták az apostolok világos és bátor tanúbizonyság-tételét. Valóban, az Üdvözítő ereje szállott a tanítványokra és működésüket jelek és csodák kísérték, úgyhogy a hívők száma napról napra növekedett. Az utakra, amelyeken az apostolok végighaladtak, a nép "kihozó a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük." Idehozták a tisztátalan lelkek által meggyötörteket is. A tömeg köréjük sereglett és a meggyógyultak fennhangon dicsérték Istent és magasztalták a Megváltó nevét…

A papok és főemberek látták, hogy Krisztust jobban dicsőítik, mint őket… Minden eddigi fáradozásuk, mely az új tan hirdetésének elnyomására irányult, hiábavalónak bizonyult; most ellenben a farizeusok és szadduceusok arra a közös elhatározásra jutottak, hogy a tanítványok működését beszüntetik. Ugyanis ezek világosan bebizonyítják, hogy nekik részük volt Krisztus keresztre feszítésében. A papok tehát gyűlölettől űzve, elfogatták Pétert és Jakabot, és közönséges tömlöcbe vettették őket…

A tanítványokat ez az eljárás sem meg nem félemlítette, sem el nem kedvetlenítette… A menny Istene, a világegyetem hatalmas Uralkodója személyesen vette pártfogásába a fogságban lévő tanítványokat, mert ebben az esetben az emberek az Ő műve ellen hadakoztak. Éjjel az Úr angyala megnyitotta a börtön ajtaját és így szólt a tanítványokhoz: "Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit." Ez a parancs éppen ellenkezője volt a zsidó vezetők parancsának. Mondták-e vajon a tanítványok: Nem tehetjük ezt anélkül, hogy engedélyt kapnánk a felsőbbségtől?! Nem! Isten így szólt: "Menjetek el" és ők engedelmeskedtek. "Bemenének jó reggel a templomba és tanítónak."

A próféták és apostolok történelme az Isten iránti hűségnek számos nemes példáját adja. Krisztus tanúi inkább börtönt és kínoztatást, sőt még a halált is elszenvedték, hogysem Isten törvényét áthágják. Azonban Péter és János itt vázolt magatartása olyan hősies, amelyhez hasonlót az egész újtestamentomi korszak alig tud felmutatni. Amikor másodízben állottak bíráik előtt, akik életükre törtek, szavuk és egész magatartásuk semmi félelmet vagy határozatlanságot nem árult el. Amikor a főpap így szólt: "Nem megparancsoltuk-é nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét" - Péter azt felelte: "Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek".

Részletek Ellen G. White, Apostolok története című művéből

péntek, január 20, 2012

A Szentlélek kitöltetése


Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire”

Apostolok cselekedetei 2:2-3

Tizenegy riadt felnőtt férfi és néhány asszony. Összezsúfolódva egy ház padlásterében. Az ajtó gondosan zárva. Halkan beszélgetnek, imádkoznak. Csak valaki meg ne tudja, hogy itt vagyunk! Felidézték sorba – ahogy eszükbe jutott – az elmúlt három év eseményeit. Többször elhangzott, hogy „emlékszel, amikor…” Jézusról beszélgettek. Megváltoztatta életüket. Mátét felállította az asztaltól, és elhívta, Fülöpöt meg a barátját – Nátánáelt egész különös módon szólította meg. Péternek azt ígérte, hogy emberhalásszá teszi. És most? Mindennek vége! Elment! „Pedig mi azt reméltük…” És sorolták, hogy mit reméltek. Keserűek, csalódottak voltak. Reménytelenül, tehetetlenül néztek a holnap elé. Mit kezdjünk magunkkal?

Közben néhány prófécia egyre jobban megvilágosodott előttük. Emlékszel, hogy mit mondott nekünk, amikor hazafelé tartottunk Emmausba?

És ekkor: Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire

Mit éreztél volna, ha te is ott ülsz köztük? Remeg a ház! Valamilyen szélviharhoz hasonlító hang. Aztán valami megfoghatatlan békesség töltötte be azt a házat. De ez a szélviharhoz hasonló hang gombostűket is rakott a párnájukba. Felugrottak! Megvilágosodtak! Szélesre tárták az ajtót. És mondták, és mondták, és mondták. Bár Péter volt ott, meg Jakab, és János, meg a többiek, mégsem ők szólaltak meg, hanem a Szentlélek. Lángra gyújtotta őket is, meg a hallgatókat is. Elmúlt a kétségbeesés. A félelem. A zárt ajtó. A miértek. A pedig mi azt reméltük kezdetű mondatok.

És betöltötte őket a bizonyosság.

Szeretnéd ezt Te is átélni?

Isten SOHA nem vonta vissza a 2000 évvel ezelőtt kiárasztott erőt. Kérd, hogy Téged is töltsön be – és figyeld, mit tehet Veled és Általad Isten.

csütörtök, január 19, 2012


"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak."

Rómabeliekhez írt levél 8:28




Ülök a csendben, és mélyen gondolkodom. Kezem a kép hiányzó darabjai után matat.Tétován keresem életem nagy fényképének hiányzó darabjait,de a sűrű homokban nem találom.A sűrű réteg elrejti előlem a hiányzó részeket, és tanácstalanul ejtem fejemet a forró homokra. Aztán hirtelen világos lesz előttem minden.

Valahol mindannyian Isten kezében vagyunk. Életünk hiányzó puzzle darabjait magánál tartja egészen a végig, akár elismerjük, akár nem. Kérdések motoszkálnak bennem... Vajon miért is nem adott meg Isten olyan dolgokat, amiért rendíthetetlenül könyörögtem, de néma maradt az ég. Talán, mert életem igazi értelmét nem szolgálták és nem jutottam volna el idáig.

Ma reggel ezt az imádságot mondtam el...

Istenem! Ha kell akkor adj nehéz időszakokat, hogy megtanuljak bízni benned. Ha hasznomra válik egy betegség, akkor vállalom. Ha az a terved, hogy minden igazolványomat és pénzemet ellopják, és közben olyan emberekkel találkozom, akik így hallanak rólad, akkor végigjárom a kijelölt utat,csakhogy beszélhessek nekik. Ha az a terved, hogy mások terheit hordozzam, akkor tegyél alkalmassá rá.

Ha netán vissza kell lépnem egyet, azért, hogy újra megragadhassam a kezed, tegyél elém akadályokat az úton. De ne engedd soha, hogy kételkedjek benned! Mert azt mondtad, hogy akik téged szeretnek, semmi sem véletlen az életükben!



szerda, január 18, 2012

A Lélek munkája

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”
(János evangéliuma 3. fejezet 8. vers)

Mily sokan vannak, akik úgy vélik; valamilyen módón használatba, birtokba vehetik Istennek Lelkét. S vallják, hogy azok, akik nem hozzájuk hasonlóan gyógyítanak, szólnak nyelveken, vagy imádkoznak, azok nem megtért emberek.

Olyan ez, mintha valaki azt állítaná magáról képes szelet támasztani és azt irányítani. Bizony Jézus is beszél olyanokról, akik rendelkeznek különféle erő megnyilvánulásokkal, de ezek mögött más lélek áll. „Uram! Uram! nem a te nevedben... Sohasem ismertelek titeket" (Máté 7:22-23)

E. G. White így ír a Szentlélek munkájáról:„Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, ő dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt.” (Az igazi megújulás, az egyház legnagyobb szükséglete, 86.o.)

Ez az, amiről az egész Szentírás beszél. A Szentlélek munkája elsősorban a jellem megváltozásában látszik meg. „Ha szeretet nincs énbennem..." (1Kor.13. fejezet)

Amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak és az Ő értünk hozott áldozatán keresztül szemléljük önmagunkat, többé nem emeljük mások fölé személyünket, hanem rádöbbenünk méltatlanságunkra.

S ezek után, ha te is odaszánod életed, bátorítson az alábbi ígéret;

„Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életét az ő életéből.

A Szentlélek legnagyobb energiáit fejti ki és így munkálkodik az emberek szívében és elméjében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségeiket.

Az isteni természet tökéletessége jön segítségükre a lelkek megmentéséért végzett munkájukban. Krisztussal való együttmunkálkodásuk útján részesülnek Krisztus teljességében. Emberi gyengeségükben is képesek megcselekedni a Mindenható tetteit.” (E.G.White - Jézus élete, 734.o.)

kedd, január 17, 2012

A Szentlélek ígérete ...!




„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16.






„Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt. Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak. Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szentlélek hatalma által ezek az emberek megváltoztatták a világot. Néhány évtized leforgása alatt a Római Birodalom határáig eljuttatták az evangéliumot.
Vajon Jézusnak a Szentlélekre vonatkozó ígérete csupán tanítványainak szólt? A mennyei ajándék kiáradása kizárólag az ő kiváltságuk volt? Vagy pedig Isten sokkal többet szeretne nekünk adni, mint amit mi elképzelhetünk? A pünkösdi ígérettel kapcsolatosan Pál kijelenti: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2:39)

Ellen White szintén megerősíti, hogy az ajándék számunkra is elérhető. „Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Úr tartja vissza kegyelmének gazdagságát, hogy az nem árad ki a Föld felé az emberekre. Hogy ígéretének teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, azért van, mert az ígéretet nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szüksé-gességére, ott lelki szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál látható. Ahol jelentéktelen dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von, és amit a menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. (Ellen G. White: Az apostolok története, Budapest, Advent
Kiadó, 2001, 32.)”

A Biblia és a prófétaság modernkori ajándékának írásai is egyér telműen bizonyítják, hogy a Szentlélek ígérete mindnyájunknak szól. Isten vágyik arra, hogy ma is kitöltse Szentlelkét egyházára.  Egyáltalán nem a menny vonakodásán múlott, hogy a Szentlélek késői esőjének hatalma még nem töltetett ki az Úr művének befejezése érdekében. Az egész mennyei világ arra vár, hogy Isten népe megtegye a szükséges lépéseket, és megkaphassa a Szentlélek hatalmát az evangélium misszióparancsának teljesítéséhez.”
 (Részlet Mark A. Finley: 10 nap a felházban c. könyvéből - Advent Kiadó, Budapest, 2011.)

Kormos Tivadar

hétfő, január 16, 2012

Nem felejt el az Úr


"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15

Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad, hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért: "De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!" (14.v.)

Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.

A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll, kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?

vasárnap, január 15, 2012

Sarokház

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:16-17

Te is inkább sarokházat örököltél volna, mint apád fájós térdét, vagy a nagymama gyenge hátát, esetleg a szuvasodásra nagyon is hajlamos fogakat, ideges természetet vagy rosszindulatot. Nincs egy gazdag, amerikai nagybácsid, aki rád hagyta volna élete vagyonát, melynek már a kamataiból meg lehetne élni. De nem a mesében vagyunk, hanem a szürke, küzdelmes hétköznapokban. Itt nincs örökség, és ha van is, az sem arról szól, és úgy játszódik le, ahogy te azt elképzelted.

Utódainkra száll a tartozásunk, hibás tulajdonságaink. Génjeinkben tovább örököltetjük rossz jellemvonásainkat, és az ember alap bűnösségét.
De Krisztusban Isten megoldást nyújt neked: egy igazi örökséget!Örökséget, mert kész volt érted feláldozni  életét, hogy te újra az élhess úgy, mint akinek Isten megalkotott: Emberként, az Ő gyermekeként. Egy örök, békés ország örökségét és végenincs életet akar neked adni, ha te is szeretnéd.
Azért ez több, mint a sarokház. Mondd, barátom, igényt tartasz az örökségedre?