szombat, április 18, 2009

Nem felejt el az Úr

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.”

Ézsaiás próféta könyve 49. fejezet 15-16. verse

Ha példákat akarunk mondai a legodaadóbb, a lehetetlen helyzetekben is leginkább kitartóbb ragaszkodásra, biztosan az anyai szeretett példái jutnak először eszünkbe – az anya és a gyermeke közti mély ragaszkodás, amely képes szinte minden nehézséget áthidalni.
Miből táplálkozik azonban ez a mély elkötelezettség anya és gyermeke között? A legfontosabbak közé tartozik a várandóság ideje, amikor a magzat kilenc hónapig formálódik, alakul az önálló életre elrejtve az édesanyja méhében, és már ekkor is számtalan apró közös élmény köti össze őket. A következő meghatározó élmény a szülés pillanata, amikor az édesanya a vajúdás hosszú fájdalmas órái után világra hozza gyermeket. A harmadik pedig a szoptatás bensőséges és meghitt pillanatai, amikor az anya táplálja gyermekét élete első éveiben. Talán pont ezért – az első évek szoros függőségei kapcsolata miatt – olyan nehéz, szinte lehetetlen, egy anyának lemondani a gyerekéről, még akkor is, amikor az a későbbi évek során nem hálával, de szégyennel, fájdalommal, vádakkal illeti anyját.
Isten Ézsaiás próféta kijelentésében úgy mutatkozik be, mint akinek szeretette az ember iránt az anyai szeretetét is magába foglalja, sőt felül is múlja azt, mert Isten soha nem mond le rólunk, míg sajnos néhány anya képes elhagyni gyermekét.
Isten hozzánk való ragaszkodását és szeretetének kifejezését is az örömteli és fájdalmas események mutatják be. Ő a mi alkotónk, de Ő a mi megváltónk is, amit olyan gyengéden fogalmaz meg, hogy „íme, tenyerembe véstelek be.” Igen, Isten mikor Krisztus által megalkotta az embert akkor is a kezével formált bennünket. Majd mikor a golgotán a keresztfára szögezték akkor is a tenyerébe vésett bennünket.
Krisztus kezein lévő sebek azok, amik egyértelművé és el nem feledhetővé teszik Isten ragaszkodását hozzánk. Ez a végtelen szeretett szüljön bennünk hasonló ragaszkodást hozzá.
Jézus feddő szavai

„Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!”
Lukács evangéliuma 24:25

Jézus elmondta egyszer. Az ő útja a kereszt útja. Nem lehet övé a világ, kivéve, ha vérével vásárolja meg. De Péternek más ötlete volt. „Isten ments, Uram!” Ő Krisztusnak más sorsot szánt. Legyen ő, aki sikerre viszi a nemzeti felemelkedés ügyét, aki megszabadít a római igától.

Jézus elmondta másodszor is. Világosan kifejtette, hogy útja a halálba vezet. A tanítványok mégsem hallották meg, amit mondott. Szemeik előtt ott lebegett a csodálatos ország, amelyben mindenki egyenlő, ahol senki sem fizet adót. Ahol a jólét kosarában mindenki egyaránt részesedik. Ahol fantasztikus az egészségügyi ellátás, és ahol kiváló az oktatás.

Jézus elmondta harmadszor is. A tanítványokat pedig megvakította a várt pozíció. Szemeik előtt ott lebegett a szék, mely Jézus trónja mellett áll. És ott kígyózott a hódolók sora, kiknek áhítatából nekik is jut egy kevés. Hiszen Jézussal voltak jóban-rosszban!

Jézus elmondta sokadszorra. Süket fülek sokadjára is. Hamis álmok és üres kifogások kemény faláról hulltak le szavai.

Aztán az emmauszi úton Jézus elmondta még egyszer. Ekkor már meghalt és már fel is támadt: már megváltotta a világot. Két tanítványa ment keseregve az úton: csüggedten és szomorúan. És Jézus elmondta újra! Sőt, megmutatta! Tanította őket, úgy, ahogyan szokta. Hálát adott, úgy, ahogyan szokta. Megtörte a kenyeret, úgy, ahogyan szokta. Megáldotta őket, úgy ahogyan szokta.

Mi az, ami elfoglalja szívedet Krisztus szavai elől? Mik azok a gondolatok, amik keveregnek bennünk és nem hagynak kicsiny rést sem, hogy szívünkbe hatoljon az evangélium fénye? Mert Krisztusnak jó híre van. Megváltott bennünket! Nem kell hétköznapi gondokra kicsinyes megoldást találnunk. Mert miénk Jézusban minden! Csak ne késlekedjünk hinni is ebben!

péntek, április 17, 2009

Alázat és megtiszteltetés

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
1Péter 5:6

Az alázat és a megtiszteltetés két ellentétes, egymással össze nem egyeztethető fogalom az átlagember gondolkodásában. Aki alázatos, azt nem tisztelik, akit tisztelnek, az nem alázatos.

A tiszteletre, a megbecsülésre minden ember vágyik. Sokszor gondolunk úgy a tiszteletre, mint amit csak hatalommal, ügyeskedéssel, könyökléssel, vagy esetleg harccal vívhatunk ki magunknak. Tévedésben vagyunk, ha így, ezen az úton szeretnénk tiszteletet kapni.

Az alázatos emberre gyakran úgy gondolunk, mint aki gyenge, erőtlen, tehetetlen, nem elég rátermett, meghunyászkodó, konfliktusokat felvállalni képtelen, esetleg simulékony, sunyi, hízelgő. A Biblia tanítása egészen másként mutatja be az alázatos embert.

Péter apostol felszólít, hogy „alázzátok meg magatokat!”. Ez nem választás kérdése, hanem parancsolat. Isten előtt ugyanis az emberi gőg, az akaratosság, a kevélység nem erény, hanem bűn. Isten csak annak az embernek a szívében tud munkálkodni, aki elismeri kicsinységét az Ő hatalmassága előtt, aki nem önmagára büszke, hanem Istenre néz fel (lásd: Jeremiás 9:23-24). A kevélységből ki kell gyógyulnunk! Isten országának csak akkor lehetünk lakosai, ha alázatosakká lettünk. Ezért mondja Péter apostol, hogy alázzuk meg magunkat Isten előtt, hogy majd az ítélet napján, a nagy számadáson felmagasztalhasson bennünket, vagyis bebocsáthasson az Ő országába.

A Példabeszédek könyve több helyen tanít az alázatos magatartás előnyeiről, hasznáról:
  • „Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van.” (11:2)
  • „Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (15:33)
  • „Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.” (16:19)
  • „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” (18:12)
  • „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (22:4)
  • „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.” (29:23)

Az Úr elvei sokszor teljesen ellentmondanak a hétköznapi, bevett gyakorlatnak. Az ember megérzésből nem juthat el az Istennek kedves életmód gyakorlására. Bevett, megszokott, sokszor reflexből születő cselekedeteink helyett meg kell tanulnunk az Ő akaratának engedelmeskedni. Ilyen az alázatosság is. A világban, ahol élünk nem népszerű ez a magatartás, de el kell döntenünk, hogy embereknek vagy Istennek akarunk-e tetszeni? Emberek vagy Isten dicséretére vágyunk? (lásd: Apostolok cselekedetei 5:29). Válaszunk meghatározza sorsunkat! Döntsünk jól! Döntsünk a Mindenható mellett. Hamarosan eljön a nap, amikor az Úr ítéletet hirdet. Nem lesz mindegy, hogy a Bíró milyen ítéletet mond, milyen sorsot ítél nekünk.

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy a világ szokásaitól el tudjunk szakadni, s Isten elvei szerinti magatartást tudjunk kialakítani. Kérjük az Urat, tanítson meg az alázatos magatartásra, hogy „annak idején felmagasztalhasson” bennünket.

csütörtök, április 16, 2009

Nagylelkű adakozás

„Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.”
Példabeszédek könyve 31:20

Az egyik legszebb dolog az életben, amikor önzetlenül tudunk ajándékot adni. Ennél is szebb, amikor olyan valakinek adunk, aki nem tudja viszonozni.

Isten nem pazarol. Jézus összegyűjteti a tanítványaival a maradékokat az 5 és a 4 ezer ember megvendégelése után. Azt nem tudjuk, mit kezdtek a maradékkal, de Jézus nem engedte, hogy csak a földön heverjen. Kornéliuszt az angyal Péterhez küldi további eligazításért, és nem ő mondja el, hogy mit kell tennie – pedig neki sokkal kevesebb energiába tellett volna. Jézus arra tanított, hogy csak a mindennapi kenyérért imádkozzunk a mintaimában, és nem bátorított arra, hogy zsák liszteket kérjünk a szűkösebb napok esetére.

Mindezek arra tanítanak, hogy Isten Maga nem pazarol, és minket sem szoktat rá. Tehát Isten megtehetné, hogy a szegényeket Ő közvetlenül ellátja, mint Illést a Kérith-pataknál, ahova hollók vittek neki ételt. Neki valóban nem lenne ez sok energia. Isten mégis arra kér minket, hogy építsük bele az életünkbe a szegényekről való gondoskodást, mert ez a mi feladatunk. Isten része ebben a nemes feladatban, hogy nem engedi, hogy mi azért, mert alamizsnát adtunk, elszegényedjünk.

A szegények megsegítése terén azonban a Biblia nagyon kiegyensúlyozott álláspontot képvisel. Pál apostolnak egy mondata helyreteszi azt a téves elgondolást, ami bár ritka, mert módfelett önzetlen, mégsem menetes tőle az emberiség gondolkodása, nevezetesen, hogy adjuk oda mindenünket, mert akkor segítettünk helyesen a szegényeken. Pál azt tanácsolja: „azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok” (2 Korinthus 8:13). Vagyis még az adakozást sem szabad túlzásba vinnünk.

Bár a gyakoribb nem az, hogy mindenünket oda akarnánk adni, hanem, hogy sajnáljuk azt a keveset, amit a feleslegünkből adhatunk azoknak, akiknek semmi sincs.

Érdemes úgy számot vetni az életünkkel, a javainkkal, hogy mi az a luxus, ami nélkül meg lehet lenni azért, hogy másoknak valami létszükségletben segíthessünk. …és itt kell szüntelenül az isteni segítség, mert magunktól még azt sem tudjuk eldönteni, hogy mennyit és milyen célra bölcs odaadományozni másoknak…

szerda, április 15, 2009

Új kezdet
„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.”
(51. Zsoltár 9. vers)

A tömeggyártás korában élünk, amikor könnyebb és gazdaságosabb elromlott háztartási gépeink, kiszakadt ruháink, stb. helyett egy újat vásárolni, mint megjavíttatni, vagy foltozgatni a régit. Nem csoda, hogy aztán az új sem fogja sokáig bírni, hiszen a gyártó célja a mennyiség és nem a minőség.

Ez a termelésmániás gondolkodás behálózza egész életünket, kapcsolatainkat, hitéletünket, szabadidőnket… Hiszen a cél már itt sem a minőség, hanem, hogy a naptárban pipa kerüljön minden feladat mellé.

Mikor rádöbbenünk arra, mennyire kiszolgáltattuk magunkat ennek az elgépiesedésnek, Istenhez kiálltunk, hogy bárcsak mindent elölről kezdhetnénk…

Többször hallom, lelki válságba került hittestvérektől: - Újból meg kéne keresztelkednem, tiszta lappal kéne kezdenem. S minél többet elmélkedem ezen az újra kezdésen, annál inkább úgy tetszik fel előttem, hogy nem egyéb ez, mint reménytelen, görcsös emberi vágyálom.

Csak a mi gyerekes gondolkodásunkból fakad az újra kezdés fogalma. Mert a gyermekek vélekednek úgy, hogy ha elromlik vagy nem sikerül valami a játékban, akkor minden következmény nélkül újrakezdhető (a számítógépes játékok erre még rá is erősítenek).

Az Örökkévaló azonban az ’elromlott’, elbukott teremtményeit nem dobja a szemétbe, hogy aztán majd egy másikkal újra kezdi. Nála nem új kezdet van, hanem a régi megjavítása. Ez a ’megjavítás’ pedig Jézus áldozatán keresztül vált valósággá.

Amikor emberek századszorra is az újra kezdésről álmodoznak, ezt az Áldozatot nem értették meg. Csupán a saját erejükből próbálkoznak, próbálkoznak, és mindig a padlón találják magukat.

Dávid zsoltára rávilágít arra, hogy nem újrakezdésre, nem 10 paklinyi fehér lapra van szüksége a hívő embernek, hanem Jézusra, aki változatlan szeretetével tanít bennünket a mellette való kitartásra. S ha néha elesünk is, felemel és tovább mehetünk nem a start, hanem a cél felé.

Ha tehát túl szennyesnek és reménytelennek látod az életed, és úgy érzed padlóra kerültél; Térdelj le és olvasd végig Dávid imáját hangosan, és hidd el, közben megtisztít és felemel az Isten.

„Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében.” (Jel.22:14)

kedd, április 14, 2009

Isten vezetése

„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged”

Ézsaiás 58:11


Milyen nagyszerű ígéret! Milyen jó tudni, hogy létezik egy Mindenható, aki szeret és velünk szeretne lenni, vezetni az Ő bölcsességével, kegyelmével.
Azonban, ha figyelmesebben olvasunk, láthatjuk, hogy nem mindig teszi ezt. Azt írja a mai dicséret: „vezet MAJD szüntelen”- De mikor is? Mikor jön el a „majd”?
Hogy megértsük, nem elegendő csak ezt az egy verset elolvasnunk. Ajánlom máskorra is, hogy ne kiragadott mondatokat vizsgáljunk a Szentírásból, hanem nézzük meg, mit ír előtte, utána, sőt sokszor más hasonló témájú fejezetet is célszerű hozzá elolvasni, hogy teljes képet kapjunk, és ne tudjanak minket félrevezetni.

Ézsaiás könyve 58. fejezetében egy istenkereső népről olvasunk, akik mindennap keresik Istent, gyakran böjtölnek, és Isten mégsem áldja meg őket. Vagyis a kezdő Igében írtak nem teljesülnek életükben, és ezt számon kérik Istenen.

Mi is gyakran kerülhetünk ilyen helyzetbe: naponta imádkozunk, eljárunk az istentiszteletekre, misékre, s mégis úgy érezzük, Isten nem áld meg, nincs velünk, csak rossz dolgok érnek bennünket. Pedig Isten több helyen ígéri: „aki keres, talál”, ha Őt keressük tiszta szívvel, Ő velünk lesz, és áldásait kiárasztja ránk. Nem értjük, melyik az igaz, az ígéret, vagy a mindennapi tapasztalataink.

Mi volt Isten válasza népének?
„hiszen ti a böjtnapokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök… nem úgy, hogy meghalljam hangotokat”
Itt nem a formaságokra hívja fel figyelmünket Isten, hanem arra, milyen szívvel tesszük mindezt: Milyen szívvel keressük Őt? Milyen szívvel fordulunk Hozzá? Csak egy jóságos gazdag nagybácsit látunk benne, aki ha megszorulunk, zsebébe nyúl egy kis áldásért, egyébként meg csak kötelességből látogatjuk meg.

Mit tanácsol Isten?
„Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat”

Ahhoz, hogy igazán ránk áraszthassa azt a sok-sok jót, amit ígért befogadó állapotba kell kerülnünk. Amíg nem vagyunk elég nyitottak, elég alázatosak Isten felé, amíg a gonosz indulatainktól, gondolatainktól nem akarunk szabadulni, esetleg ragaszkodunk is hozzá, addig nem fér be életünkbe Isten szeretete.
Mondhatjuk: megpróbáltam, de nem tudok megváltozni! Van egy jó híre a Bibliának: NEM KELL EGYEDÜL VÁLTOZNUNK! Ha változni szeretnénk, menjünk Jézushoz, és Ő segít: Ő ad erőt hozzá, Ő veszi el a rossz késztetéseket, gondolatokat, Ő gyógyítja a gyökereket, ha engedjük neki!!!

Add jó Urunk, hogy őszinte szívvel és ne megszokásból, vagy ránk erőltetett környezeti „kényszerből” keressünk Téged, hogy napi kapcsolatot tudjunk kialakítani Veled, s így Te jól tarthass minket a kopár földön is!

Ámen

Csatári Anikó

hétfő, április 13, 2009

Isten mindent megtehet

„A bennünk munkálkodó ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.” (Egyszerű fordítás)

Efézusbeliekhez írt levél 3:20

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy amikor még aktívan gazdálkodással foglalkoztak, vettek egy használt lakókocsit, amit kitelepítettek a földjük szélére. Gyakorlatilag abban laktak egész nyáron, miközben végezték a dolgukat. Jó néhány forró nyarat eltöltöttek itt, mikor felfedezték, hogy a lakókocsiban van légkondicionáló berendezés is. Bosszantó dolog.

Inkább tragikus viszont az, amikor a bennünk lévő lehetőségek maradnak rejtve, vagy kihasználatlanul. Isten szeretete, hatalma olyan széles és hosszú, olyan magas és olyan mély, hogy fel sem tudjuk fogni. Pál azt mondja: „Én mégis azért imádkozom, hogy tapasztaljátok meg szeretetét, és hogy maga töltsön be titeket teljesen.” (Eféz 4:19; Egyszerű ford.)

Tudatosságot és készséges alázatot igényel az, hogy Isten a bennünk működő ereje által nagy és korábban elképzelhetetlen dolgokat vihessen végbe.
Krisztus bár emberi testben volt, mégis az isteni erő nyilvánult meg benne. A Krisztusban való hitünk által ugyanaz az Isten munkálkodhat bennünk is.

Egy mai példával élve azt mondhatnánk, hogy van egy korszerű, jól felszerelt számítógépünk, de mi csak a legősibb operációs rendszert ismerjük, ezért azt telepítjük rá. Jól elvagyunk vele, mígnem jön egy szakértő barátunk, aki elképedve látja, hogy ezen a gépen a legújabb programok is szépen működnének. Ha minden marad a régiben, számtalan lehetőséget és hasznos funkciót soha nem használunk ki. Ha a „szakemberre” bízzuk magunkat olyan dolgokat látunk, amit nem is gondolnánk.

Erről szól a következő idézet is (a forrását sajnos nem tudom):

Kézben

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,
Michael Jordanéban viszont 33 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,
Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,
viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,
Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy parittya a kezemben csak gyermekjáték,
de Dávid kezében viszont óriást győz le.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán néhány szendvics,
Isten kezében viszont ezreket táplál.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,
de a szögek Jézus kezében egész világot megváltóak.
Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet, reményeidet,
családodat, kapcsolataidat Isten kezébe...
... hiszen minden attól függ, kinek a kezében van.

vasárnap, április 12, 2009

Meghallgat az Úr

„Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félők kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.”
Zsoltárok könyve 145:18-19

Dávid feltekint Istenre, és csodálattal tölti el személye. Felfoghatatlan hatalmú, végtelen Istennel találja szemben magát. Belegondolni is szédítő: azok a hatalmas dolgok, amelyek felettünk állnak, mind az ő kezének munkái. Nemcsak hatalma van a természet erői között, hanem pályára állította a világegyetemet. Érdekelve olvastam a héten egy hír címét: „Megtalálták a világegyetem határát!” Kíváncsian kezdtem olvasni, vajon vállalkozott-e egyik tudós, hogy meghatározza a világegyetem méretét. Csalódtam, mert az alcím így szólt: „A tudósok megegyeztek, hol ér véget a Föld légköre és hol kezdődik a világűr.” Vagyis, legalább már egyetértés van, honnan kezdjük mérni a mindenséget az ember perspektívájából, de hogy mindaz meddig terjed, arról csak találgatni tudunk. Ezt a hatalmas mindenséget Isten kezében tartja fent.

Másrészt olyan Isten képe rajzolódik ki előtte, akinek gondja van az emberre. Megnyitja az ég tárházát, és megajándékozza az embereket megannyi kinccsel. A jóság, az igazság, a kegyelem, az irgalom, a türelem és a szeretet mind-mind Istentől árad ránk. „Megelégítesz minden embert.” Mert nemcsak a fizikai szükséglet az, amire Istennek gondja van, hanem a szívünk is.

Isten megannyi csodálatra méltó tulajdonsága között a zsoltáros elámul készségén, hogy meghallgasson. Gondoljuk át! A megváltás története az ember kiáltására választ adó Isten tetteinek története. Azt olvashatjuk, hogy már az özönvíz előtti világban is segítségül hívták Isten nevét. Később Mózesnek árulja el Isten, hogy az emberek kiáltása eljutott hozzá, és cselekvésre késztette. A folytatás sem különb: A bűnbe esett és bűntől szorongatott ember a sötét mélységből hozzá kiált szabadulásért. Isten pedig meghallgatja és segít neki! Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... Ez a világtörténelem refrénje: „De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.” (Zsoltárok 107:19)

Isten nemcsak hatalmas Isten, akinek „erős karja” van. Isten együtt érző szívű lény, akinek halló füle van. Milyen hatalmas ígéret rejlik ebben. Van valami, amit szeretnél Istennek elmondani? Mond el ma! Ne késlekedj! Ne aggódj, vajon figyelni fog-e! Vágyik rá, hogy megszabadítson! Csak fordulj hozzá bizalommal!