Te mire nézel?

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Második korinthusi levél 4. fejezt 17-18. vers

Pál apostol tanítása nem elméleti oktatás, hanem gyakorlati tapasztalat. Az ő életében az üldözés, a nélkülözés és a magány aktívan jelen volt, mégis azt mondja, hogy ezek csak pillanatnyi szenvedések. A ő megpróbáltatásai nem percekben és órákban voltak mérhetőek, mégis pillanatnak érezte, sőt a bosszankodás és a bánkódás helyett, más perspektívába helyezte ezeket.

Sokszor mi is leginkább a jelen nehézségeit látjuk. Érezzük a betegség nyomorító jelenlétét, a csalódásokat, az elvesztegetett lehetőségeket és a lelki harcokról még nem is beszéltünk. Isten egy más perspektívába szeretné helyezni az életünket és a megpróbáltatásainkat. Szeretné, hogy ne csak a fizikai valóságot figyeljük, hanem próbáljunk meg hit által látni, hogy tovább lássunk annál, mint amit a szem érzékel. A hétköznapok robotmódja arra tanít, hogy csak azt vegyük számításba és figyelembe, amit ismerünk vagy bizonyíthatunk. A Biblia ezzel ellenététben azt tanítja, hogy a legfontosabb dolgok valójában láthatatlanok. Ilyen többek között Isten jelenléte az életünkben, Jézus Krisztus közbenjárása vagy az örök élet reménysége.

Pál apostol nem csak a túlélésről beszél. Nem a bosszankodás, a csüggedés vagy a kilátástalannak tűnő helyzetet erősítette. A próbák nem elvesztegetett idő és energia. A próbáink által formálódunk és így készít fel bennünket Isten az örök életre.

Hiszem, hogy egyszer minden rossz végtér, minden könny felszárad és a földi fájdalmak elmúlnak. Éppen ezért nézzünk ma Isten ígéreteire és ne a látható körülményekre.

Áldott napot!