Kiraboltak!
„...mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Kiraboltak! Valaki segítsen! Hívják gyorsan a rendőrséget! Hangos kiáltás hallatszik az utca másik oldaláról felzavarva az utca békés esti nyugalmát. Az idős hölgy egyedül szalad ki az utcára, haját tépi, közben zihál, levegőt is alig kap. A szomszédok riadtan és értetlenül jöttek ki békés kis utcájukba el sem képzelve azt, hogy valaki megtöri az utca csendességét és nyugalmát. De valaki megtette. Körültekintően választotta ki gyámoltalan áldozatát, ki meg sem merte gondolni, hogy hasonló vele is megtörténhet.
Egy élet alatt összegyűjtött kis vagyonát veszítette el. Ékszereket, pénzt, családi ereklyéket, személyes okmányokat, régi leveleket, melyek elhunyt férje emlékeit őrizte. Pótolhatatlan veszteség, és rövid idő alatt minden eltűnt.
Több tanulsága is van ennek a történetnek:
1. A környék lakói, annyira biztonságban érezték magukat. Megfeledkeztek néhány alapvető biztonságot adó tényezőről, mint például bezárni a hátsó ajtót vagy a garázs kaput. Biztonságban érezték magukat, mert megbíztak egymásban. Meglepetésként ért mindenkit a tolvaj érkezése.
2. Sajnos az eset után már senki nem tudott segíteni a bajba jutott hölgynek. Pótolhatatlan veszteség érte.
3. Nem a pénz vagy az ékkövek voltak a legjelentősebb veszteségei, hanem a férjétől őrzött levelek, amik másnak jelentéktelenek.
4. Ha tudták volna mi fog történni, jobban felkészültek volna.
Jézus nem tolvaj, nem rabló, nem akar rosszat, nem akar fájdalmat okozni senkinek. Sőt „nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” De nem tudjuk felírni a naptárba, hogy mely napon jön el az Úr. Amikor egy menyegzőre készül az ifjú pár, akkor is adnak elég felkészülési időt arra, hogy meg legyen a legszebb terem, virágok ruha, stb...
Nekünk is fel kell készülnünk Jézus fogadására.
