Oltalom és vár
Pár hónappal ezelőtt egy – számomra – igen nagy műtétre
készültem. Minél többet olvastam róla az interneten, annál jobban rettegtem.
Napokkal a műtét előtt mindig a 91. Zsoltárnál nyílt ki a Bibliám. Nem hagyott
nyugodni a gondolat, hogyha Isten az én oltalmam és erős váram, akkor miért
félek ennyire? Így aztán addig olvastam, amíg a zsoltár minden szava mélyen a
szívembe vésődött. S onnan belülről pedig már csak a bátorító gondolatok jöttek
a felszínre, és elnyomták a műtét zaját.
Engedd el magad! Engedd, hogy Isten bátorító szavai a
szívedig hassanak! Hidd el, Nála biztosabb védelmet, erősebb óvó kart sehol nem
találsz.
Ne félj! S ha a félelem bekopog az ajtón, s a remény ajtót
nyit – hidd el, már nem lesz ott senki!
91. Zsoltár
„Aki a Felséges rejtekében
lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és
váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a
pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó
nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító
ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged
akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az
Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy
vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd
lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az
oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom,
mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a
nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szabadításomban."
