Az alázat jutalma
(Példabeszédek könyve 22. fejezet 4.
vers)
Van
egy rabbinikus történet egy bárányról, aki elment Istenhez és így szólt: Uram,
igazságtalan voltál velem szemben. Egyetlen fegyvert sem adtál, amivel
védekezhetnék ellenségeimmel szemben.
Nem
adtál agancsokat, mint ami a szarvasoknak van, nem adtál agyarat, amit a vaddisznók
hordanak, sem karmokat, mint ami a macskáknak van. De olyan erővel sem
rendelkezem, mint az elefánt és tüskéim sincsenek, mint a sündisznónak, sem fürge
lábaim, mint a nyulaknak…
Ne
haragudj, de szerintem elfelejtkeztél rólam, teljesen védtelen vagyok.
Erre
a Teremtő felajánlotta neki, hogy próbálja fel sorba az agancsokat, a
tépőfogakat, a karmokat, tüskéket, stb., de ezek közül egyik sem illet hozzá.
Ekkor
az Úr így szólt a bárányhoz; Adok neked egy olyan fegyvert, amivel bármilyen
támadással szembenézhetsz. Így a szelídséget és az alázatot adom neked.
Ez
az állatmese hűen ábrázolja Isten Bárányát, akinek bár lett volna lehetősége
erővel és hatalommal visszavágni a felhozott vádakra, mégis az Atyában bízva,
alázatos volt, nem nyitva ki száját, és ezáltal győzött.
Igen,
bármennyire csodálkozol az alázat jutalma; gazdagság
- olyan kincs, amelyet senki el nem vehet, nem emészti meg a rozsda és a moly; tisztesség - olyan név, melyre minden
térd meghajol; és élet, melynek soha
sincs vége.
Tudom,
hogy ebben a világban a farkasok élete sikeresebbnek látszik, de hadd
bátorítsalak arra, hogy a farkasok között légy Isten alázatos báránya, légy
győztes, hogy vele együtt ülhess az Ő trónján, ahogy Ő is győzött és ül az
Atyja tónusán. (Jel.3:21)