Erősen és bátran


„Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!”


Mi is a bátorság? Annyi megfogalmazást, kifejtett véleményt lehet olvasni ebben a témában. Ahány ember, annyi meglátás. Van olyan, akinek az jelenti a bátorságot, hogy kiugrik egy repülőből ejtőernyővel, van, akinek felülni az óriáskerékre is nagy bátorságot igényel, de van olyan is, akinek az is bátor tettnek számít, ha megbízik valakiben. Mindenkinek mást jelent a bátorság. Számomra egy idézet foglalja a legjobban össze, hogy mit is jelent a bátorság: „a bátorság nem a félelem hiánya, hanem, hogy létezik fontosabb dolog is, mint a félelem!”


A Biblia megannyi hőse tett bizonyságot arról, hogy létezik fontosabb dolog, mint a félelem! Nem kell messzire menni, hogy rögtön találkozzunk is egy ilyen hőssel. Dávid, aki legyőzte Góliátot, tökéletes példája annak, hogy a félelem soha nem szabad, hogy fontosabb és nagyobb erőt gyakoroljon ránk, mint az a tudat, hogy van annál fontosabb is. Egész kicsiként választotta ki őt Isten, ráadásul egy olyan családból, ahol még jó pár fiú volt, testvérei, akik mind idősebbek voltak. Mindet alkalmasabbnak hitték és szinte várták, hogy a próféta valamelyiket, az idősebbek közül keni fel Isten szolgálatára. Ehelyett, a sorban az utolsót, a kicsit, a pásztorfiút, a gyermeket választotta ki Isten. Ő tudta, hogy Dávid a legalkalmasabb azoknak a terveknek a megvalósítására, amelyeket Ő elgondolt. 


Hiszem azt, hogy Isten mindannyiunkat kiválaszt feladatokra.  Nem céltalanul és bolyongva kell éljük az életünket.  Jeremiás könyvében így olvashatjuk ennek bizonyítékát: 
Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás könyve 1:5).     

A bátorságunk Isten szeretetén kell alapuljon. Ezt akkor tudjuk magunkévá tenni, ha megszűnünk kapcsolatban lenni azokkal a dolgokkal, amelyek mind azt sugallják, hogy nem vagyok elegendőek, kevesek vagyunk bármilyen feladat elvégzésére vagy alkalmatlanok vagyunk.  Át kell öleljük azt a védelmet, amit Isten ad számunkra! Istenre kell támaszkodjunk. Azonban jön a de…!


De, amikor Istenre támaszkodsz, számítani kell rá, hogy sok támadást fogsz kapni az ellenségtől. Sátán, a rossz, az  ellenség, nevezzük bármilyen módon, nem tűri, hogy te bátor légy. Képtelen elviselni azt, hogy Istentől nyered az erőt, a bátorságot és haladsz előre azon az úton, amelyet Isten készít számodra.


Az első dolog, amit meg kell tenni, hogy nyugalomban rátámaszkodunk Istenre! Bíznunk kell  védelmében és őrizetében. Amikor ezt megtettük, akkor másodsorban úgy fogjuk megtapasztalni Isten segítő kezét, jóságát és erejét, hogy nap-nap után győzzük le azokat a félelmeket, erőtlenségeket, bátortalanságokat, amelyekkel küzdünk. De, miután egyetlen ember sem képes egyedül küzdeni egy ilyen hatalom ellen, hívjuk segítségül Isten Lelkét! Így, amikor feladataink, kötelességeink, kihívásaink kopogtatnak az ajtón, akkor nem arra gondolunk először, hogy hogyan tudnánk önerőből, egyedül megoldani őket, hanem imára kulcsoljuk kezünk és átadjuk a küzdelmet Istennek. Ezután Ő átveszi a kihívásunkat, megfogja kezünket és vezet azon az úton, amelyen járnunk kell. Ami pedig a legjobb, hogy garantált a győzelem! Istennel soha nem veszíthetünk!


Áldott napot!