hétfő, október 31, 2016

Őszinteség

"A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét."
Lukács 11,34

Vajon kinek hazudunk többet? Másoknak vagy önmagunknak?

Azt hiszem többnyire nem szánt szándékkal tesszük ezt. Hazugságaink gyökerénél a leggyakrabban félelmeinkkel találkozunk. Félünk attól, hogy mit fog szólni a környezetünk, mi lesz a következménye annak, amit tettünk. Félünk attól, hogy olyan dolgokkal szembesülünk, amelyek miatt úgy érezzük: nincs jogunk az élethez, szerethetetlenek vagyunk. Félünk attól, hogy porrá zúzódik minden, amire önbecsülésünket építettük...

Ezek a félelmek akár olyan erősek is lehetnek, hogy elérik: meneküljünk az őszinte szembesülés alkalmai elől. Az, hogy hogyan, mibe menekülünk már habitus kérdése. Van, aki lázas tevékenységbe, van, aki hallgatásba, van, aki agresszivitásba, van, aki betegségbe, van aki agyzsibbasztó szerek használatába menekül, és a sort folytathatnánk szinte a végtelenségig. Az emberi kreativitás hihetetlen gazdagsága nyilvánul meg ezen a téren. Az önmagunkkal való őszinte, akár kíméletlenül őszinte szembenézés nem könnyű feladat. Bátorságot igényel, és a változtatás készségét feltételezi. 

"Az életben az egyik legnehezebb dolog, hogy a belenyugvás kényelme nélkül elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk..." (Simon András: Szeretetközelben, Hangtalan Jelek, Bp., 2004. 26-27. o. 

A "belenyugvás kényelme nélkül" meglátni és elfogadni magunkat azt jelenti, hogy a szembesülést nem egy végérvényes ítéletként éljük át, hanem diagnózisként, amelyet terápia követ. Így az őszinteség a gyógyulás keresésének ösztönzője lesz az életünkben. Isten befogadó szeretetének az üzenete (l. Róma 5,6-8) pedig megszabadít a félelmeinktől (vö. 1János 4,18). 

"Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen! Csak ezután lelhetünk bocsánatra és békére... Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Krisztus azért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemeik megnyílását hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. (Lásd Lk 4:18.)" (Ellen Gould White: Krisztus példázatai, Advent Kiadó, Bp., 2010. 105. o.)

Legyen áldott napod!