Lehetetlen?
"Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam." Ugye ismerős? Az ember rendkívüli tettekre képes. Láttam egy nőt futni úgy, hogy a lábfejei helyén ruganyos fémprotézis volt. Egy cunami után egy öttagú család megtalálja egymást a tragédia utáni káoszban és mind túlélik. Valaki túlél egy halálos betegséget. Az esélytelen csapat csodás meccseket vív a nemzetközi versenyen. Páran megélik, hogy legmerészebb álmaik válnak valóra... Mi van e dolgok mögött? Emberi akarat, kitartás, elszántság, segítségnyújtás, vagy valami több is?
"És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei"
Ézsaiás 29,18-20
Csupa lehetetlen ez is, ugye? Süketek, akik Isten beszédét hallgatják. Vakok, akik látnak. Szenvedők, akik örülnek. Szegények, aki ünnepi partit rendeznek. Végül a legnagyobb: nincs többé gonoszság a földön. Milyen elképesztő ígéretek ezek?! Hitetlen fülünk szinte belecsendül. Legalább annyira, mint abban a régi, názáreti zsinagógában összegyűlt embereké, akik előtt egy jól ismert ács fia olvasott fel valami hasonlót. Aztán jött három és fél évnyi rádöbbenés. Mert minden, amit jövendölt valóra vált.
A hit lényege, hogy ott járunk, ahol még senki sem előttünk, hogy valóságnak fogadjuk el, amit még nem látunk. De valóban olyan nehéz elhinni azt, hogy Isten végül mindent helyre hoz? Mindennek az ellenkezőjét tartom hihetetlennek, elfogadhatatlannak. Egyszerűen nem lehetséges, hogy annyi igazságtalanság, annyi szenvedés, rossz dolog, ami erre a világra, a világon élő emberekre zúdult, mind úgy maradjon, mintha meg sem történt volna. Egyszerűn lennie kell a nagy helyreállításnak, amikor Isten végül mindent helyrehoz, hogy az életnek valós értelme legyen.
