hétfő, július 11, 2016

Tolvaj vagy Életadó?



"A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek."
János evangéliuma 10:10
 Számodra mit jelent a bővelkedő élet?
Amikor korlátozás nélkül megkaphatsz mindent, amire csak vágysz? Sokan – talán nem tudatosan – ezt várják Isten követésétől. Keserűvé válnak, amikor elvárásaikban csalódnak, és úgy érzik Isten megfosztja őket valamitől, ami jó, ami nekik járna. Számukra inkább tűnik Isten a boldogságuk akadályának, mint forrásának; tolvajnak, aki megfoszt a boldogságtól, mint életadónak.


Figyeljük meg Jézus szavát: „azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.” Első helyen áll az, hogy életük legyen, és ehhez járul a bővelkedés. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedő életünk legyen. Isten szándéka több annál, minthogy napról napra felébredve viszonylag jólétben éljünk. Ő örök életet akar adni nekünk (vö. 1Timótheus 2.4). Azt akarja, hogy ne maradjunk élőhalottak a bűneink miatt, hanem hív bennünket önmagához, az élet forrásához. Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket, megtisztítson az életünket tönkretevő bűntől, és helyreállítsa Istennel a kapcsolatunkat. Abban, hogy hozzá forduljunk segítségért, nagyon sokszor a bőség akadályoz meg minket. Egyszerűen nem érezzük, hogy szükségünk van rá. Ha baj van, akkor esetleg keressük őt, akkor teljes szívből kérjük a segítségét, de egyébként jól elvagyunk magunkban. Emiatt Istennek sokszor össze kell törnie bennünket, fel kell forgatnia az életünket. Ilyenkor úgy érezzük, mintha ellenünk fordult volna, pedig éppen az ellenkezője történik: értünk küzd.

Az elveszés kockázata nélkül akarja megáldani életünket
Isten számára fontos az üdvösségünk, de még többre vágyik: bővelkedő életet akar adni nekünk, annak a kockázata nélkül, hogy elveszítjük Őt és az örök életet. Ezért minden mértéket meghaladó módon biztosítja számunkra mindazt, amire szükségünk van az üdvösséghez. A „kegyelem és igazság ajándékának bővelkedésében” (Római levél 5:17) részesültünk, mindennel megajándékozott minket Krisztusban, amire az istenfélő, engedelmes élethez szükségünk van (vö. Efézusi levél 1:3; 2Péter 1:3-4). Ha pedig meggyógyította a lelkünket, helyreállította az Atyával a szeretetkapcsolatunkat, akkor meg akarja adni „szívünk kéréseit” (vö. Zsoltár 37:4)

„Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. Csak azt kívánja, hogy azokat az élvezeteket kerüljük, melyek szenvedéseket és keserű csalódásokat okoznak, melyek életünket szerencsétlenné teszik, s végül a boldogság és a menny kapuját is elzárják előlünk. A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek Hozzá.” (Ellen Gould White: Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezet)


Megáldhat-e ma kockázat nélkül?