szombat, május 23, 2015

Különös gondviselés


Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”
Zsoltár 55:23

Amikor 1944. október 15-én a rádióban háromszor is beolvasták a kormányzó közleményét, amelyben bejelentette az ideiglenes fegyverszünetet és arra kért minden becsületes magyar embert, hogy kövesse őt „a magyarság megmentésének áldozatos útján”, a Székely Bertalan utca 13. szám alatti ház lakói is reménykedve gondoltak arra, hogy nincs már messze a megpróbáltatás vége. Michnay László legalábbis ezzel bátorította családját és azokat a zsidó származású embereket, akik az igazságtalan törvények miatt menekültek hozzá, és akiket gyülekezetének segítségével bújtatott. Az üzenet azonban nem jutott el a harcoló csapatokig, a kiugráspárti minisztereket leváltották és másnapra a kormányzást a nyilaskeresztes párt vette át, akik kíméletlenül folytatták az antiszemita törvények végrehajtását. Ebben az időben sokan imádkoztak és próbáltak segíteni az egyházelnöknek úgy Budapesten, mint vidéken. Sokan odaadták saját papírjaikat, személyi okmányaikat, mások menedéknek használható lakásokat kerestek, néhányan élelmet gyűjtöttek, de voltak olyanok is, akik megpróbálkoztak a lehetetlennel is: gyermekeket mentettek ki a gettóból.
A fekete egyenruhások dühe egyre nőtt, sorra kutatták át a házakat, egymást érték a razziák. Sokakat elfogtak nyilvános helyeken, közfürdőkben, másokat feljelentések alapján vittek el. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb sor fog kerülni az imaházra is, a lelkészlakásra és az irodára is, ami be is következett több alkalommal. De egyszer sem találtak senkit sem a kutató katonák és nem is vittek el onnan senkit annak ellenére, hogy családok rejtőztek a pincében és a padláson, sőt még a kórus karzati lépcsős dobogója alatt is. Egyfajta különös gondviselés vigyázott rájuk. Amikor a nyilasok behatoltak a mellékhelyiségbe, kemény csizmájuk alatt döngött a fapadló és az alatta levő „üres” helyiség viszhangzott. De nem jutott eszükbe megnézni, hogy azt a padlót fel lehet-e emelni. A háború végén túlélők és megmentők együtt dícsérték az Istent. Csak később tudták meg, hogy Uruk különös módon segített rajtuk. Majdnem a házzal szemben lakott egy elszánt nyilaspárti férfi, aki maga is több alkalommal feljelentett másokat, de Isten Michnay Laci bácsit kedvessé tette előtte és ezért több alkalommal is megakadályozta a tervezett házkutatást, máskor pedig előre figyelmeztetett. Senki nem érti, miért tette ezt. A túlélők, a szemtanúk azonban Isten különös gondviselésének tulajdonítják az esetet, amit válaszként kaptak buzgó imájukra.

péntek, május 22, 2015

Unod vagy lelkesedsz?

„Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik Őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?” 

Márk evangéliuma 6. rész 2. vers
Senki nem maradt semleges.
Mivel ma péntek van, holnap Jézus a Te gyülekezetedben is felmegy a szószékre és tanítást hallhatsz szájából lelkipásztorodon keresztül. Azonban Te sem maradhatsz semleges. Lehet, hogy unni fogod, hogy fárasztónak találod, talán el is bóbiskolsz közben – így is válaszolhatsz Jézus üzenetére. De álmélkodhatsz és csodálkozhatsz is. Engedheted, hogy a füledből a szívedig érjen a hallott Ige. Elámulhatsz azon a gondolatsoron, ami miatt éppen akkor, éppen ott kell lenned, és pont annak a mondatnak kell elhangoznia. Forgathatod szívedben, sőt utána is nézhetsz, hogy tényleg így van-e? Jól fejtegette-e az Igét az, aki ott fönt áll? Azt is megengedheted Istennek, hogy az Ő szava gyökeres változást hozzon létre, indítson el az életedben. Egyedül rajtad áll. 
Akkor ott kétezer évvel ezelőtt is ez történt. Egyesek csodálkoztak, álmélkodva hallgatták Őt, mások megbotránkoztak. Ma sincs ez másként. Azonban TE nem mindegy, melyik oldalon állsz. Keresd elő a lelki hallókészülékedet, és már ma készülj arra az üzenetre, amit holnap – szombaton – szeretne közölni veled a te Barátod, Közbenjáród és Urad.


csütörtök, május 21, 2015

A hű szolga jutalma

„Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!”
Lukács írása szerinti evangélium 19:16-17

„»Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük.« Amikor az Úr elszámoltatja szolgáit, minden egyes talentum kamatját jól megvizsgálja. Az elvégzett munka árulkodik a munkás jelleméről.

Aki öt talentumot kapott - és az is, aki kettőt -, haszonnal szolgáltatta vissza Urának a reá bízott képességeket. De semmi elismerést nem igényeltek. Talentumaikat kapták, és más talentumokat szereztek. A kölcsönkapott talentumok nélkül azonban nem lett volna nyereség. Tudták, hogy csak kötelességüket teljesítették. A tőke az Úré volt. A haszon is az övé. Ha a Megváltó nem árasztotta volna rájuk szeretetét és áldását, elvesztették volna az örökérvényű kincseket.

Mégis, amikor a gazda átvette a talentumokat, olyan elismerésben és jutalomban részesítette a munkásokat, mintha minden az ő érdemük lett volna. Arca sugárzott az örömtől és elégedettségtől. Boldog volt, hogy megáldhatta szolgáit. Minden szolgálatért és minden áldozatért megjutalmazta őket. Nem mintha ezzel tartozott volna, hanem mert szíve túláradt a szeretettől és melegségtől.

»Jól vagyon jó és hű szolgám - mondta -, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. «

Az Isten iránti becsületesség, hűség és a szeretetből végzett szolgálat kivívja a menny elismerését. A Szentlélek minden sugallatát, amely az embert jóságra indítja, és Istenhez vezeti, feljegyzik a mennyei könyvekben, és az ítélet napján Isten megdicséri munkásait.”

Ellen G. White: Krisztus példázatai; H.n.: H. N. Adventista Egyház, 1983, 250-251. o.

szerda, május 20, 2015

A szeretet Istentől ered



„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.”
(János apostol első levele 4. fejezet 10. vers)

Szeretet? Sokan e szó hallatán egy rózsaszín cukros sziruppal leöntött édes süteményre asszociálnak. Egy érzelemre, mely ösztönszerűen és véletlenszerűen tör elő belőlünk.

Ezzel szemben a Szentírást olvasva rá kell döbbennünk, hogy a szeretet teljesen idegen bűnös emberi természetünktől. S amit mi sokszor szeretetnek nevezünk az nem más, mint énünk álruhába bújtatott babusgatása.  

Ahogy Jézus fogalmazott: „Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik” (Luk.6:32)

Tehát mi is az a szeretet? Többen úgy definiálják (Dr. Gary Chapman – öt szeretetnyelv), hogy a szeretet olyan, mint valami idegen nyelv, melynek tökéletes elsajátításához a folyamatos gyakorlás által juthatunk el.

Megváltónk pedig a legjobb szeretetnyelv tanár, és az Ő élete, mely a Bibliában tárul elénk, a legjobb szeretetnyelv tankönyv.

Így hívlak ma tanulni Róla és Tőle, aki erőtlen és bűnös állapotunkban lehajolt értünk, meghalt helyettünk (Róm.5:6-8) és ma is azért munkálkodik, hogy boldog, Őhozzá hasonló életünk legyen.

Tehát milyen a szeretet?

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy!” (1Kor.13:4-8)

Jó gyakorlást!

kedd, május 19, 2015

A lélek kész!

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.
Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 18-19. verse



Az ember foglya a bűnnek, és ezért a legjobb cselekedeteink is olyanok, mint tisztátalan és megfertőztetett ruha.

Amire szeretném helyezni a hangsúlyt ma, az az, hogy legyünk megértőek magunkkal és másokkal szemben is! Felteszem a költői kérdést? Nehéz vagy könnyű az átállás? Mármint a bűnös életből a bűntelen felé elmozdulás.

Van egy kedves gyülekezeti tag, aki már az 50-es éveiben van. Hét vagy nyolc évvel ezelőtt keresztelkedett egy újonnan alakuló gyülekezetbe. Több mint 30 évig a dohányzás rabja volt, és amint meghozta az elhatározást, hogy ő már pedig nem teszi ezt többé, az Isten segítségével letette a cigarettát egy életre. Azért írom, hogy a jó Isten segítségével, mert a függőség olyan mértékű volt az életében, hogy két dobozzal szívott naponta. Nem is tudta korábban elképzelni az életet cigi nélkül. De egyik pillanatról a másikra a kívánsága megszűnt.

Nem megy mindig így. Vannak, akik nagyon sokáig szenvednek azzal, hogy a kísértéseknek ellen álljanak, és újra és újra visszatérnek a bűnök. Pedig jól tudják, hogy mi a jó, mit kellene tenni mégsem teszik, mert nincs hozzá elég erő.

Sokszor így van velünk. Én kiemeltem egy betegséget, de szeretnék máshogy fogalmazni. Mi a bűnnek a szenvedélybetegei vagyunk. Újra és újra elkövetünk olyan dolgokat, amelyeket tudjuk, hogy nem lenne szabad. Gondolhatunk „kisebb” dolgokra: trágár beszéd, ügyeskedés, irígység, stb… Minden, amivel vétünk Isten parancsa ellen el kell hagynunk, mert ezzel megszomorítjuk Őt. Az Isten segítségével a legsúlyosabb problémáktól is meg tudunk szabadulni. Merjünk kérni Tőle olyan dolgokat, amire csak Ő képes!

hétfő, május 18, 2015

A Lélek gyümölcse

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."

Pál levele a galáciaiakhoz 5:22-23

„Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az emberi szívet és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, mely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és azokat a dolgokat szereti, melyeket Isten. (…)

Csalódni fognak azonban azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hisz Ő képes megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelen félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Korlátolt lehetőségeinkhez mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen Isten az Ő körében. Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a szeretetet és Isten jellemének kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét és megtartania Krisztushoz való hasonlóságát.

Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor le kell még ereszkednünk, hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és ábrázatunknak épsége.

Ahol Krisztussal való egység van, ott szeretet van. Bármilyen gyümölcseink is vannak, azoknak semmi hasznuk nem lesz, ha a szeretet hiányzik életünkből. Vallásunk lényege az Isten és embertársaink iránti szeretet. Senki nem szeretheti Krisztust, ha nem szereti gyermekeit. Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme lesz bennünk. Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket pedig szelídség és igazság uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus kiárasztja átalakító erejét, és a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és örömről tesz bizonyságot. Úgy iszunk Krisztus szeretetéből, mint ahogyan a szőlővessző veszi táplálékát a szőlőtőből. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról rostra egyesültünk az élő szőlőtővel, akkor azt élő gyümölcsök gazdag fürtjeivel fogjuk igazolni. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a világosság csatornáivá válunk, és szavainkkal és tetteinkkel fényt fogunk árasztani a világban. Az igaz keresztények össze vannak kapcsolódva a mennyel, a földdel; és a véges embert a végtelen Istennel összekötő szeretet kötelével. A Krisztus arcán ragyogó világosság követőinek szívében is világít - az Atya dicsőségére.

Szemlélés által változunk el. Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik. Átmegy a halálból az életbe, lelkivé és a lelki dolgok megértőjévé válik. Isten bölcsessége megvilágítja értelmét, s így csodálatos dolgokat lát meg a törvényből. Miután egy ember megtér az igazság által, a jellemátalakulás munkája tovább folytatódik életében. Megértésének mértéke növekszik. Mivel Isten engedelmes gyermekévé vált, Krisztushoz hasonlóan gondolkodik. Isten akarata saját akaratává válik.

Szellemi gyarapodásban lesz része annak, aki visszafogottság nélkül Isten Lelkének vezetésére bízza magát. Isten szolgálatában olyan iskolázottságra tesz szert, mely nem egyoldalú és hiányos, így nem egyoldalú jellemet eredményez. Krisztus iskolájában az ember kiteljesedett és kiegyensúlyozott jellemet formál. Az ingadozó akaratban és erőtlen jellemben megmutatkozó gyengeség vereséget szenved, mert szüntelen Istennek élve az ember olyan szoros kapcsolatba kerül Krisztussal, hogy gondolkodása azonos lesz az Övével. Krisztussal eggyé válva alapelvei tiszták és erősek lesznek. Értelmi képessége kitisztul, és Istentől jövő bölcsességről tanúskodik. (…) A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak."

(Ellen Gould White: Szemelvények I.)

vasárnap, május 17, 2015

Légy bátor!

„őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által.”
Pál levele az efezusiakhoz 3:12

Hit. Néha olyan légiesen könnyűnek és megfoghatatlannak tűnik. Néha pedig véresen komoly és súlyos, életbevágó kérdés. Kiben hiszel? Miért hiszel? Meddig hiszel? Hol ér véget a hited, hol van az a pont, amikor már feladod, eldobod magadtól, és lesz, ahogyan lennie kell? Hol vannak a korlátok? Mi fér bele a bizalmadba, mire mondod azt, hogy ez már neked is sok, ezt már te sem tudod elfogadni? Meddig ér hited takarója? Egyáltalán mi is a hit?

Úgy gondolom, hogy az igazi hit bátorság. Hinni, amikor sokak szerint nincs értelme, amikor minden ez ellen beszél, amikor kilátástalan a helyzet és egyszerűbb lenne feladni. Sokféle élethelyzet teszi mérlegre a hitet, sokféleképpen mutatkozhat meg, milyen is az ember bizalma. „Sokféleképpen lehetünk bátrak ebben a világban. Néha a bátorság azt jelenti, feláldozod az életedet valami nagyobbért, mint önmagad, vagy valaki másért. Néha azt jelenti, hogy feladsz mindent, amit valaha ismertél, vagy mindenkit, akit valaha szerettél valami jobbért. De néha nem. Néha nem több, mint fogaidat összeszorítva tűrni a fájdalmat, és végezni a mindennapi munkát: a lassú sétát egy jobb élet felé.” (Veronica Roth: Allegiant)

Mert van, hogy hiszel, és Isten kettéválasztja a Vörös-tengert. Hiszel, és a sánta maratoni távot fut le szemeid láttára. Hiszel, és egy csapásra megoldódik minden. De van, hogy nem ez történik. Hiszel, kapaszkodsz Istenbe, mégis egyre rosszabb eredményeket kapsz az orvostól, a daganat nem tűnik el, a műtét után is kiújul, és már csak egyetlen út áll előtted. Hiszel, és nem száll le tűz az égből, a csipkebokorból nem szól a mennyei hang, és az ellenséges csapatok ostroma egyre ádázabb. 

Hit kell ahhoz, hogy hegyek mozduljanak meg, és hit kell ahhoz, hogy elfogadd a térkép változatlanságát. Hit kell a hatalmas csodák megélésekor, és hit kell a mindennapok lassú táncához, amikor csak egyik lépést tudod megtenni centiről centire a másik után.

De egy valami biztos, történjenek bárhogy is az események: Isten jelenléte. Isten melletted van, amikor meghasad a föld, amikor tűz száll le a mennyből, amikor a hatalmas csodák történnek. De ne feledd, Isten ott van melletted a hétköznapok vontatott vergődésében, és azt hiszem, ez még hatalmasabb, még jelentőségteljesebb. Ott van, amikor a válasz nem úgy jön, ahogy szeretnéd. Ott van melletted a tomboló viharban, a szűnni nem akaró betegségekben, a veszteségek feldolgozásában. 

Hát higgy, és kapaszkodj az Ő állandóságába! Ragadd meg a kezét, forduljon bárhogy is életed kockája, és tanuld meg egymás után ledönteni hited korlátait! Ő nem hagy el, nem hagy magadra. Végigmegy veled a számodra kijelölt úton, és vezet a mindennapok labirintusában. Ezért légy bátor, és higgy Benne!