hétfő, november 14, 2011

Kemény beszéd - örök élet beszéde



"Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."
János evangéliuma 6:68-69


Jézus népszerűsége csúcsán egy csapásra megritkítja rajongói táborát, annyira, hogy úgy tűnik, még a tanítványai is otthagyják. Miért tesz ilyet? Aki marad, miért marad mégis?

A kérdések ma sem költőiek, mint ahogy Jézus szavai sem a tömegízléshez igazodtak. Jó hírt hozott, Isten országát építette, szolgálta az embereket, de ők nem akartak túl látni földi vágyaikon, a megjobbított bűnös világ felemás vízióján.

Jézus minden embert szeretett volna megszólítani, reménységgel feltölteni, megmenteni. Ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha nem a "kenyérért és halért" követjük, mint a korábban jóltartott tömeg. Azt akarja, hogy fogadjuk el őt, mint az Élet Kenyerét, mert aki hisz benne soha nem éhezik meg. Azt is hozzátette, hogy aki nem fogadja el őt, nincs élet őbenne.

Jézus nyíltan beszélt. A hallgatóság értette a mondottakat, mert emlékeztek Izrael történetére, amikor Isten mennyei kenyeret, mannát adott naponta a pusztában vándorló népnek. Ha nincs a manna éhen halnak. Ha nincs Jézus… ugye nem kell folytatnom.

Kell neked ez a Jézus? Kell egy ilyen Jézus? Aznap sokan elhagyták őt. Talán jobb is volt akkor, mintha később tették volna. Isten néha próbára tesz "kemény" beszédével, hogy lássa, mennyire gondoljuk komolyan követését. Nem elcsüggeszteni akar, hanem emlékeztetni az egyedüli esélyünkre.