Kemény beszéd - örök élet beszéde
"Simon Péter így
felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te
vagy az Istennek Szentje."
János evangéliuma 6:68-69
Jézus népszerűsége csúcsán egy csapásra megritkítja rajongói
táborát, annyira, hogy úgy tűnik, még a tanítványai is otthagyják. Miért tesz
ilyet? Aki marad, miért marad mégis?
A kérdések ma sem költőiek, mint ahogy Jézus szavai sem a
tömegízléshez igazodtak. Jó hírt hozott, Isten országát építette, szolgálta az
embereket, de ők nem akartak túl látni földi vágyaikon, a megjobbított bűnös
világ felemás vízióján.
Jézus minden embert szeretett volna megszólítani, reménységgel
feltölteni, megmenteni. Ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha nem a
"kenyérért és halért" követjük, mint a korábban jóltartott tömeg. Azt
akarja, hogy fogadjuk el őt, mint az Élet Kenyerét, mert aki hisz benne soha
nem éhezik meg. Azt is hozzátette, hogy aki nem fogadja el őt, nincs élet
őbenne.
Jézus nyíltan beszélt. A hallgatóság értette a mondottakat, mert
emlékeztek Izrael történetére, amikor Isten mennyei kenyeret, mannát adott
naponta a pusztában vándorló népnek. Ha nincs a manna éhen halnak. Ha nincs Jézus…
ugye nem kell folytatnom.
Kell neked ez a Jézus? Kell egy ilyen Jézus? Aznap sokan elhagyták
őt. Talán jobb is volt akkor, mintha később tették volna. Isten néha próbára
tesz "kemény" beszédével, hogy lássa, mennyire gondoljuk komolyan
követését. Nem elcsüggeszteni akar, hanem emlékeztetni az egyedüli esélyünkre.
