Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 8, 2017

Tenni amit kell

Kép
Mondják: Attól ember, az ember, hogy teszi, amit kell.  Végzi mindenki a maga dolgát a tőle telhető legjobban. Sokan megírták már ezt regényekben és novellákban, valóságról szóló beszámolókban, mert igaz. Persze azért érint meg bennünket is, mert tudjuk, hogy nem egyszerű ez és nem is könnyű. Azt tenni, ami a helyes nem volt könnyű soha. Mintha mindig is harcolnunk kellene érte, ugye? Meg kell vívnunk érte a csatát a körülményekkel, másokkal és sokszor önmagunkkal is. Mindezek arra késztetnek minket, hogy maradjunk veszteg, hogy ne tegyünk semmit és nem vesszük észre, hogy így tesszük a legrosszabbat. Pedig ott, legbelül megszólal egy hang, és mi tudjuk, hogy mi lenne a jó. Mit tehetnénk azért, hogy hallgassunk rá jobban? Először is ne álljunk ellent! A belső hang, amikor jóra késztet, minimum a lelkiismeretünk, de lehet, hogy több is annál. Taníttatásunk, mindaz, amit az erkölcsi jóról megtudtunk összegződik ebben a hangban. Ha ellent mondunk, önmagunkat tagadjuk meg. Keres

Gyermekem

Kép
„Legyetek Isten követői, mint szeretett gyermekek. És járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves, jó illatként.”  Efézus 5:1-2. Jó néhány nagyon szép kifejezéssel büszkélkedhetünk mi magyarok. Ilyenekkel, hogy; kedves édesanyám, drága gyermekem. Persze tudnánk folytatni a sort. Valószínű, hogy Pál apostol szíve hevesebben dobogott, amikor ezt írta: 'Szeretett gyermekeim, kövessétek Istent! Járjatok Jézus lábnyomában! Van elképzelésetek arról, hogy Ő mennyire szeretett titeket? Önmagát adta értetek! Felfogtátok ezt drága gyermekeim? Ne marjátok egymást! Ne vitatkozzatok! Ne tartsátok magatokat különbnek a társatoknál!' Ha ma köztünk lenne, vajon nem ugyanezeket kérné tőlünk? És mi történne, ha megszívlelnénk a tanácsot? Mondjuk a gyülekezeteinkben. Igazi testvérekként kezelnénk egymást. Úgy néznénk a másikra, ahogy Krisztus tekint ránk. Az Ő szemével, az Ő fülével értékelnénk, látnánk, figyelné

Intergalaktikus Vöröskereszt

Kép
„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.” Jeremiás 30:17 „Az éjszaka csöndjében messze hangzanak a nyögések, a félelemmel és szenvedéssel teli elfojtott sóhajok, a segítségért könyörgő hangok. Senki se képes elmesélni ennek a szörnyű éjszakának az agóniáit. Június 25-ének reggele az elképzelhető legszörnyűbb látványt világította meg. A harcmezőt emberek és lovak hullái borítják, az utakon, bokrok tövében, árkokban és a réteken holtak hevernek, a Solferino patak partját holttestek szegik. (…) Az előző nap folyamán összegyűjtött sebesültek sápadtan, ájultan, ernyedten feküsznek. A súlyos sebesültek értetlenül merednek maguk elé, nem válaszolnak, ha szólnak hozzájuk, csak bizonytalan tekintetüket emelik fel – de ez a látszólagos közöny nem vértezi fel őket a szenvedések ellen. Vannak, akik nyugtalanok, idegesen mozgolódnak, reszketnek. A tátongó sebek már kezdenek gyulladásba jönni, és irtóz

Kérés Istentől

Kép
„Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.” (119. Zsoltár 116. vers) Ha ma reggel elolvasod az egész 119. zsoltárt, megfigyelheted, mennyi és miféle kéréssel fordul Dávid Isten felé. Majd minden sorban kifejezi, hogy ő Isten törvényében akar gyönyörködni, ez után vágyódik, ezt rejti a szívébe, ezt szeretné jobban megismerni, e szerint akar élni, erre kívánja tanítani a környezetét… Úgy-e milyen furcsa? Más zsoltáraiban, ha megemlíti is a földi sanyarúságot, azt hogy üldözik, hogy menekülnie kell. De leghosszabb himnuszában csak a rend Istenét magasztalja, és belső rendért és útmutatásért könyörög. Ez pedig engem önvizsgálatra ösztönöz, még pedig, hogy az Istenhez intézett kéréseim mennyire csak rólam, az én pillanatnyi vergődésemről, (pénz, boldogulás, egészség, család, gyülekezet, stb.) szólnak, és mennyi részt szánok arra, hogy jobban megismerjem Őt. Miért van az, hogy sokszor csak gépiesen elsorolom

Magányos vagy?

Kép
„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.  T anácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.” Zsoltárok könyve 73. fejezet, 23-24. verse Az értékrendünk kicserélődött és egyre inkább vágyunk materiális javakra, mint emberi kapcsolatokra. Azt megéljünk online, olyannyira, hogy különböző applikációk, vagy egyéb grafikai dolgok segítségével már-már szinte érzelmeket is tudunk közvetíteni. Ha például nem teszek egy mosolygós arcot a mondandóm végére, könnyen azt hiheti a másik fél, hogy én most éppen morcos vagyok. Az negyven- ötven év feletti korosztály számára sokkal fontosabbak a társas kapcsolatok. Időt, pénzt energiát fektetnek élmények gyűjtésére. A tapasztalatainkat, élményeinket, tudásunkat, soha nem veheti el tőlünk senki, de minden mást igen. A házastársi kapcsolatokat, felcserélik az élettársi kapcsolatok, baba program helyett inkább kutyát, cicát vásárolnak az emberek... Hova tűnik a stabilitás a Földről? A munkahelyi bizonytalansá

Az igaz útja

Kép
„A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjaira vigyáz. Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” Példabeszédek könyve 16:17-18 Vannak előre látható dolgok. A tettek és következményeik láncolata törvényszerűségek szerint követik egymást. Mégis sokszor úgy élünk, mint ha ránk nem vonatkoznának ezek a szabályok. Miért van az, hogy egyesek állandóan bajba kerülnek, úgymond rossz társaságba keverednek, míg mások csak elvétve tapasztalnak hasonlót? Az életünk menetébe nekünk is van beleszólásunk. Az, hogy kivel találkozunk, hová megyünk, milyen tevékenységekkel töltjük időnket – a mi döntésünkön múlik. A büszke, gőgös ember úgy gondolja, hogy ő akkor is meg tud állni a bajban, ha maga sétál bele. A túlzott magabiztosság elveszi a veszélyérzetet, és ilyenkor szinte biztos a bukás. Még a bibliai Dávid király is, aki megtérése után Isten szíve szerinti férfi volt, beleesett a nagyravágyás c

Egyetlenem

Kép
„nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” Pál levele a korinthusiakhoz 8:6  „Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...” (Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1982. 73) Sokmilliárd ember él ezen a Földön, mégis mindenki egyetlen. Ha elveszítesz valakit, nem találsz még egyet a tömegből, aki olyan lenne, mint ő. Ha megszeretsz valakit, megszelídítitek egymást, megismered az egyéniségét, kötődsz hozzá, tudod mit jelent az egyetlen. Ha gyermeket vállalsz, hiába látod a hasonlóságot közte és az apja között, mégi