szombat, március 17, 2012

A nappal fiai

„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”

1Thes 5,8

Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk.

Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei, akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk.

A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira.

Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése, rossz irányba terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk teljesen védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet, fejünkbe nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk terheink miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi tapasztalata. Ha csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó szeretet fénye Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt, ott van Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt minket Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!

péntek, március 16, 2012

Apostoli köszöntés


„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben.”

1Thessalonika 1:2-5.

Ahogy ma reggel ezt az Igét olvastam, önkéntelenül Mark Finley Újíts meg ismét, Urunk! című könyve jutott eszembe. Az első fejezetben arról van szó, mennyire fontos a közbenjáró, a másikért hálaadó imádság – amiről itt Pál apostol is ír.

Engedd meg, hogy ma reggel ennek a könyvnek az első fejezetéből írjak ki néhány gondolatot, ami engem megragadott.

„A világ történelme során a legnagyobb megújulások akkor következtek be, amikor a legkomolyabban és legőszintébben könyörögtek érte… a megújulás és az ima elválaszthatatlanul összetartozik. A hittel teli imákra a Szentlélek csodálatos erővel töltetett ki pünkösd napján… Az adventizmus úttörői néha az éjszaka jelentős részét térden állva töltötték.”

„A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők – Az ima utat nyit életünkben Isten megtisztító erejének. Imádság közben ugyanis a Szentlélek átvilágítja lelkünket, s meglátjuk rejtett bűneinket és jellemhibáinkat, amelyek megakadályoznak abban, hogy az Úr akarata szerinti hiteles bizonyságtevők lehessünk. Az imádság egyúttal bensőséges kapcsolatba is hoz bennünket Jézussal. Ekkor megnyitjuk értelmünket a Lélek irányítása előtt. Az Ő bölcsességét keressük, nem a magunkét.”

Szeretnék mára két feladatot adni neked.

1.) Gondolkozz el azon, vajon Pál apostol eredményességének titka – hogy több misszióútja alkalmával szinte az akkor ismert föld minden részébe elvitte az evangéliumot – vajon nem a közbenjárói imájának is köszönhető ez? És mit gondolsz, még mi volt a titka?

2.) A mai nap folyamán keríts rá időt, hogy elolvasd a fenti könyv első fejezetét. Engedd, hogy Isten Szentlelke megérintse általa szívedet!

csütörtök, március 15, 2012

Komolyabb, mint gondoltuk

"Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket."

Mózes első könyve 3:21

Amikor ettek, azt hitték, nem annyira komoly.

Várták is Istent, meg nem is. Elszaladtak, amikor jött. Előtte azt hitték, hogy odaszaladnak Hozzá, bevallják és Isten azt mondja majd, hogy ez nem annyira komoly, mint ígértem, nem kell meghalnotok.

A bűn sokkal szörnyűbb annál, minthogy várjuk meg Istent, majd Ő eltussolja a problémánkat. De addig is, öltözzünk fel valamibe, például fügefalevélbe. Kicsit viszket ugyan, meg szakad is, de majd tartom. Hátha nem veszi észre, hogy valami nagyon nem stimmel.

És Isten jött... Szaladtak. Hiába volt fügefalevél, a fatörzs mögé is elrejtőztek. És jöttek a kérdések. Pont a legfájdalmasabbak. Jaj, csak a tiltott fáról ne kérdezne! Beszélgessünk inkább az oroszlánokról! Csak a tiltott gyümölcsöt, meg a kígyót ne említsük!

És Isten szigorú volt. Nagyon. Mindent komolyan vett. Nem mondta, hogy csak játék volt. Véresen komolyra sikerült minden. Főleg, amikor bárányok vére folyt, amiből elkészült két ruha. Sajnos hosszú igénybevételre alkalmas - ezek szerint bezárul Éden kapuja és szükség lesz ezekre a bőrruhákra.

De Isten beszélt Valakiről, Aki örökre összetapossa az ellenség fejét. Mégis van megoldás? Talán az első gyermek el is hozza a szabadulás napját? Hátha nem kell sokáig várni!

Megszületett az első gyermek! Kain! Ó, de nem! Nem élet, halál származott tőle! Csalódás, újabb, mélységes fájdalom, dupla, tripla, már számolni sem érdemes, mekkora.

Megoldás van Istennél, ó, de mennyi idő múlva lesz látható? Négyezer év? Tömény szenvedésben és a reménység halványuló képével csupán? Nagyon sok! Kibírhatatlan! Ádámnak 930 éven keresztül folyamatosan újra és újra reménykedni az isteni megoldásban. Neki volt a legnehezebb, mert a legtöbb rajta múlt, de azt hitte, nem ilyen komoly.

Ádám után még 3 ezer év telt el Jézus megszületéséig. Azóta még 2 ezer év eltelt, de a Szabadító még nem vette át a jogosan megszerzett uralmat.

Csak egy harapás? Az ember megváltása olyan lehetetlen, hogy csak Isten volt képes rá. De annyira iszonyúan nehéz, hogy 6 ezer év szükséges hozzá. Vegyük komolyan a bűnt, mert borzasztóan komoly.

szerda, március 14, 2012

Az igazság reménysége

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” (Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 5. vers)

Pál eme levelét olvasva, a Galátziabeli gyülekezetek egy sajátos problémájáról értesülhetünk. Júdeából származó Tévtanitok járták a közösséget, akik a pogányságból megtérteket a körülmetélkedés szertartására igyekeztek kötelezni. Azt tanították: „Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.” (Apcsel.15:1)

Viszont az apostol, volt farizeusként jól ismeri a lehetetlenség eme útját, ezért tiltakozik oly hevesen a cselekedetek általi megigazulás tana ellen. Így kérdi őket: „Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal.3:3)

Persze, ma is vannak, akik számára túl egyszerűnek, túl mesebelinek tűnik a mennyországba vezető út. ’Egy-egy akadályt csak fel kéne állítani, hogy csak az arra érdemesek juthassanak oda.’

Ha a jó cselekedet egy lépés a menny felé, a rossz cselekedet pedig hátralépés, ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk, mivel legalább annyi rosszat teszünk, mint jót, a nap végére nemhogy közelednénk Isten országához, inkább egyre eltávolodnánk.

Így Pál arról szeretne meggyőzni bennünket is, hogy az evangélium középpontjában nem az ember, hanem az Isten cselekedete áll.

Az üdvösségbe semmit sem számít, ha száz keresztet cipelsz is és naponta ötöt faragsz még magadnak…

Az örök élet elnyerésében csupán egy kereszt számít; Jézus keresztje, Jézus érted hozott áldozata. S mit tettél vagy teszel azért, hogy Ő életét adta érted?

Ha hittel elfogadtad, válaszold Pállal együtt:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

kedd, március 13, 2012

Legnagyobb a SZERETET!




"Három dolog marad meg addig: hit, a remény és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." (I. Kor. 13,13)









 A szeretetről lehet szavakat írni, de számomra a szeretet elsősorban cselekedet. Szeretni azt jelenti, hogy jót akarok tenni a másikkal.
  
 Pál apostol arról írt a Korinhusiakhoz írt levelében, hogy amíg meg nem halunk, addig három dolog van nekünk: a hit, remény és a szeretet. 

Mit jelentenek ezek a szavak nekem?
     
A hit a bizonyosság hiánya, amikor még nem tudom, csak hiszem. Jézus azt mondta rólunk emberekről, hogy még egy mustármagnál is kisebb a hitünk! "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt. 17,20) 

Aki úgy csinál, mintha hinne, az hisz. A hit csak magjában van meg mindenkiben. A hit a szívnek a szeme. E szem kifejlődését hogyan tudjuk szorgalmazni? Úgy, hogy állapotszerűen igyekszünk magunkat Jézushoz mérni, eseményeket, embereket, tárgyakat. Ha hitben, tehát szívvel akarunk látni, akkor tudatosítani kell, hogy minden mögött az a végtelen SZERETET van, aki Jézussal azonos! És ez a SZERETET most rajtunk keresztül akar látni és szeretni, tehát élni. Ha ezt engedjük magunkban elmélyülni, akkor vállaltuk a hit fejlődésének útját. Út nélkül úttalan az élet. A hit, amely nem tapasztalható meg mások által, arról vall, hogy nincs. Mindenki abban hisz, amiért él. Ezt pedig látni is lehet. A hit nem más, mint benső látásképesség, ezért e képességet is, mint minden más képességet gyakorlás által tudjuk magunkban növelni. Ha úgy élünk, mintha elhinnénk, hogy Jézus velünk van, mintha elhinnénk, hogy Jézus szeret, és mi is szeretjük Jézust, mintha elhinnénk, hogy senki által nem vagyunk helyettesíthetők, akkor hitünk automatikusan növekedni fog, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

Az igazi hit mindig a szeretet irányában áraszt erőt. Tehát ahol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen!
Pozitív irányú reményünket soha nem szabad feladni! Egy célunk van: Istenben megtalálni a boldogságunkat, vagyis egész szívvel visszaszeretni Istent! Semmi sem reménytelen. A remény életet bennünket mindaddig, amíg reménységünk tárgya valósággá nem válik. Remény nélkül nem lennénk képesek értelmes célt megfogalmazni az életünkben. Annál gyönyörűbb remény, mint hogy boldogok legyünk, számunkra nem létezik. Ezt kell megcéloznunk. De hogy a remény ne csak remény maradjon, hanem valósággá váljon, rá kell lépnünk arra az útra, amelyet Jézus önmagával azonosított. Ez az út pedig a SZERETET.  Ez az egyetlen olyan tartalom a világon, ahol a cél megegyezik az úttal! Szeretnünk kell, hogy boldogok legyünk és akkor vagyunk boldogok, ha szeretünk!

Számomra Isten egy olyan csodálatos Valaki, aki SZERETET-ként él bennem. A bennem élő szeretetről pedig úgy kell gondoskodnom, hogy soha ne ártsak senkinek, megbocsássak mindenkinek és segítsek ott, ahol erre lehetőségem van. Úgy gondolom, hogy azért születtem le a Földre, hogy ezt a szeretetet gyakoroljam az itt élő többi emberrel. Ha egyedül élnék a Földön, nem tudnék kivel gyakorolni. Isten szeretete végtelen, az én szeretetem meg még véges, még vannak határaim, ezt kell egyre magasabbra emelni. Ez meg csak gyakorlással növelhető. Isten egy mennyországot teremtett, ahol majd minden kívánságunk teljesül, de amíg meg nem halunk, addig várnunk kell hitben, reményben és szeretetben. Isten egyetlen kívánsága felénk, hogy növekedjünk SZERETET-ben.

Novák Marcsi (Kecskemét)

hétfő, március 12, 2012

Az üdvösség öröme


"Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."
Péter 1. levele 1:8-9

Vannak olyan árúk, melyeket nem lehet egyszerűen a kosába tenni. Például, ha veszünk egy nagyobb bútort, előbb a boltban kifizetjük, megrendeljük a házhoz szállítást, és a megbeszélt időben ők kiszállítják számunkra. Lenne egy egyszerű kérdésem: mikortól enyém az a bizonyos termék? Miután kifizettem és megkaptam a számlát, vagy miután hazavitték?

Természetesen a kifizetés pillanatától. Már akkor előre örülhetek, hogy milyen jó lesz majd, ha már otthonomban is láthatom. De az igazi örömöt akkor érzem, mikor nem csak a papír van a kezemben, hanem kézzelfoghatóan ott van előttem a várva várt termék.

Az üdvösség öröme is hasonlít ehhez. Reménységünk alapja az Istenbe vetett hitünk. Bár még nem láttuk őt személyesen, mégis örömmel várjuk a találkozás pillanatát. Megváltásunk ára már ki van fizetve – Jézus Krisztus kereszthalála által. "Papírunk" van arról, hogy az üdvösség már a miénk. Ha várni is kell még egy kicsit az "házhoz szállításra", ne veszítjük el bizalmunkat. Várjunk türelemmel, örömmel, mert Isten ígéretei bizonyosak!

vasárnap, március 11, 2012

Nincs olyan messze...

Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!
Ézsaiás könyve 57:15-19

Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet. 

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!