szombat, április 27, 2013

Unos-untalan


„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.”

Példabeszédek 4,14

Ha van valami, amit minden ember un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben.

Miért kell Istennek állandóan csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az, akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá!

Vagyis mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosak vagyunk inkább a helytelen dolgokat megtenni, mint a helyeset. Nézzünk néhány példát! Mit választanál: Egy csokifagyis kelyhet a legfinomabb krémes öntettel, vagy egy tál epret? Inkább megnéznéd a legújabb szuperprodukciót a moziba, vagy elmennél meglátogatni néhány öreget az öregotthonba. Na ugye! Nem azt mondom, hogy mindig a rosszat tesszük, hanem azt, hogy arra hajlunk inkább. Arra vágyunk, arra csábulunk, amelyikről tudjuk, hogy rossz. Még a párkapcsolatok esetében is izgalmasabbnak látjuk a rosszfiút, vagy az úgynevezett belevaló csajt. Ilyenkor mindig szükségünk van arra, hogy a józan eszünkre hallgassunk. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez a józan ész legtöbb esetben komoly összeköttetésben áll Isten akaratával. Mindazokkal a figyelmeztetésekkel, melyekkel Isten szeretne fegyelmezni bennünket. 

Te unod, vagy engeded?

péntek, április 26, 2013

Hogyan? Szinte sehogyan!



Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?”
Zsoltár 119:9.

Képzeld el, hogy lehetőséged adódik arra, hogy egy felmérést végezz fiatalok és idősek között. Arra a kérdésre keresed a választ, hogy mit jelent az erkölcsi tisztaság. Mit gondolsz, milyen válaszokat kapsz?
Szerintem, valami ilyesmiket:
-         Az mi?
-         Erkölcs. Erkölcs. Az valami szexszel kapcsolatos ugye?
-         Ki törődik ma az erkölccsel! Mindenki csinálja azt, ami neki jól esik!
-         Ugyan kérem! Az erkölcs mindenkiben benne van. A belső énje határozza meg, hogy valami erkölcsös-e vagy sem.
-         Arra gondol, hogy nem erkölcsös az adócsalás? Ugyan kérem! Keressen egy erkölcsös embert ebben az országban!
-         Régen is más volt, meg ma is más. Ugyebár haladnunk kell a korral!
Ki mondja meg, hogy, helyes-e az adócsalás, a házasság előtti szexuális kapcsolat, elítélendő-e a „harmadik” személy egy házasságban, meddig lehet elmenni a másság tolerálásában?
Mi az etalon? Van egyáltalán olyan mérce, ami hiteles és állandó, amihez lehet – vagy kell mérni az erkölcsöt?
A fenti Igében BENNE van az etalon. Ez Isten beszéde.
Hogyan őrizheti meg egy ember az erkölcsi tisztaságát? A másik nemhez való viszonyát? A pénzzel való kapcsolatát? A becsületességét? A belső tartását?
Hát, ahogy ebből az Igéből kiolvasom – csak egyetlen módon. Kizárólag Isten beszédének olvasása, megtartása által.
Másként is meg lehet őrizni, de akkor egy szót kénytelen leszel elhagyni. Azt, hogy TISZTÁN.
És most elnézést szeretnék kérni az alapból becsületes és tisztességes emberektől, akik úgy érzik, nekik nincs szükségük Istenre ahhoz, hogy erkölcsösek maradjanak. Ők olvassák el Jakab 1:17. versét.

csütörtök, április 25, 2013

Hit és üdvösség

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
János evangéliuma 3:18

- Van belépője?
- Mindjárt megkeresem... Azt hiszem a nadrágzsebembe tettem...
- Van belépője?
- Igen, emlékszem, hogy ide tettem a hátsó zsebbe. Látja, olyan nagy, szinte elveszik benne az ember.
- Van belépője?
- Hát már én magam is kételkedem benne, pedig egészen biztos, hogy az elébb még megvolt.
- Van belépője?
- Kék színű volt, a hátlapján egy mágnescsík, és még nevettem rajta, hogy az egyik betű hiányzott..

- Van belépője?
- Tudja, mostanában annyi gondom van...
- Van belépője?
- Hogyha jobban meggondoljuk, akkor nem is olyan fontos az a jegy. Gondoljon bele, csak egy darab papír.
- Van belépője?
- Eddig azt hittem, hogy van, de látja, be kell vallanom, hogy nincs...
- Kér egyet?

Van örök élete?
Hisz Jézusban?
Akar hinni Jézusban?

szerda, április 24, 2013

Az igazság és a világosság szeretete


„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
(János evangéliuma 3. fejezet 19-21. vers)

Nemesvámoson tagja vagyok egy jelzőrendszeri munkacsoportnak, melynek célja a gyermekek és a családok védelmének előmozdítása, a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélések megelőzése, jelzése, esettanulmányok ismertetése.

A legutóbbi ilyen megbeszélésen a rendőrség kommunikációs részlegének egy vezetője ismertette a rendvédelmi szervek idei terveit. Ezek szerint idén szeretné az állam a rendőrség imázsát javítani. Így egy úgynevezett ’beszélgető rendőr’ program kapcsán felkeresnek minden társadalmi csoportot, iskolát, civil szervezeteket, klubokat, egyházakat. És év végén a kormány egy kérdőívvel kéri majd a lakosság visszajelzését.

Az előadás végén többen odamentünk a körzeti megbízotthoz és érdeklődtünk, hogyan is lesz ez a gyakorlatban. Volt, aki jelezte, zavaró lenne, ha túl sűrűn lenne ez a jelenlét. Jómagam pedig hozzáfűztem; „ha már kialakul a terv, szeretettel várlak benneteket, akár szombatra az istentiszteletre is. Nekünk nincs titkunk, nem félünk a rendőrségtől, féljen az, akinek félnivalója van.”

Ott akkor nem is gondoltam bele, ez a megjegyzésem mennyire megosztja a meg jelenlevőket. Volt, aki bólogatott, helyeselt, de volt, aki azonnal az ÁVH-s időket emlegette.

Pedig, ha tudnák - gondoltam - hogy az ÁVH-s eszközöknél pontosabb módon figyelnek bennünket, ahogy Pál is írja „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor.4:9). és az Isten nem csupán cselekedeteinket, vagy szavainkat tartja számon, hanem még gondolatainkat is.

Így az Ige önvizsgálatra, megtérésre hív és megszentelt életre ösztönöz:

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol.3:16-17)

hétfő, április 22, 2013

Irgalmas Isten


„Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”
Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten igazi szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten figyelmeztet, mielőtt ítél, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…
Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson…

vasárnap, április 21, 2013

Feketén-fehéren


"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."
Pál levele a galatákhoz 3:26-29

Képzelj el egy igazán jó embert! Egy olyan valakit, aki segítőkész, nem megy el érzéketlenül a bajba jutott mellett, aki szereti a családját, barátait, szomszédjait. Aki mellett biztonságban érezheted magad, és tudod, sosem fog visszaélni bizalmaddal. És most mondd el, mondd ki, Barátom, milyen kép jelent meg szemeid előtt? Milyen a bőrszíne az általad elképzelt jó embernek? Milyen nemzetiségű? Milyen nemű, mennyi idős? Mennyi pénz lehet a bankszámláján? Talán ledöbbensz, mennyire igazságtalan a kép, és megkérdőjelezed a saját képzeletedet. 

De ebben a világban élünk, és az általános nézetek mindannyiunkra hatással vannak. Mi történik akkor, ha Morgan Freeman nem vállalja el a Minden6ó című filmben Isten szerepét? Lehet, hogy ma meg se fordulna a fejünkben, hogy sötétbőrűként képzeljük el a mindenség Urát. 

Bármerre nézel, negatív megkülönböztetés kacsint rád mindenhonnan. A filmben a rosszfiú fekete. A tanult, megfelelő képesítéssel, és tapasztalattal rendelkező, dolgozni akaró roma munkakereső előtt bezáródik az állásinterjú, és álmosollyal mondják, hogy majd küldenek értesítést, ha legközelebb felvételt hirdetnek. Egy nő nem végezhet el részben vagy teljesen olyan munkát, melyre nemcsak férfiak lennének alkalmasak. 

De Krisztus nem ezért halt meg. A kereszt áldozata nemtől, bőrszíntől, életkortól, nemzetiségtől és anyagi javaktól független. Kegyelemből van, mert Isten szeret. És a kegyelem nem nézi azt, amit az ember néz. Krisztusban mindannyian egyenlők vagyunk, mindannyian az övéi vagyunk, és ott nincs különbség.

Hát ne legyen a te életedben sem, barátom, mert Krisztus áldozata miatt a másik ugyanolyan értékes lett, mint te. Ne nézd a külsőt, csak az igazi Embert, ami belül van, ami láthatatlan, de aki ismeri ugyanúgy Isten kegyelmét, mint te.