szombat, május 07, 2011

Megváltás keresők


Mi, emberek, mindannyian keressük a megváltásunkat. Mindannyian érezzük, szükségünk van rá.



Tennünk kell valamit, mert így nem maradhat, „meg kell változtatnunk a világot!” – gondoljuk. Keressük a rosszat, amit le kell győznünk. Meg kell találnunk azt, ami nekünk és mindenkinek jó. El kell tipornunk a Világellenséget és ehhez hősökre van szükségünk, így magunknak is hősökké kell válnunk. Ez a nagybetűs Ember igazi útja! E cél elérése érdekében választjuk meg az ösvényt, melynek végén az áhított megváltás vár. Ahol már nem mi vagyunk, hanem a belőlünk lett hős, a Hérosz, aki minden bűnét jóvátette, minden rossz tulajdonságát levetkőzte és kiérdemelte jutalmát cselekedeteivel. Aki megtette, ami az ő feladata volt. Ezért eddzük testünket, hogy az ide vezető út keménységét elviselje, eddzük elménket, hogy csak a jó tulajdonságunk maradjon meg. Minél több jót érhetünk el, annál bocsánatosabb lesz az a kevés rossz, amit közben elkövettünk. Fel kell számolnunk mindent, ami a magunkról bennünk kialakított ideát rombolná, hogy megváltásunk beteljesedjen.
A filozófiák, a lelkigyakorlatok már-már emberfeletti magasságokba emelnek bennünket és hisszük: végül minden út az ezoterikus szuper-mennyországba vezet, ami itt valósul meg majd a földön, általunk.
De aki nem képes hőssé válni, az se csüggedjen, mert megtalálhatja önmaga elfogadása által a boldogságot. Csak azt feledjük, hogy ez az elfogadás, az önmagammal való megbékélés: az „ilyen vagyok, nem tehetek róla” és a „vagyok én is olyan, mint ő, vagy még különb” kompromisszumának megkötésével jár. Keressük tehát megváltásunkat, de a legtöbb esetben csak hamis krisztusokra bukkanunk. Aztán újabb hírnökök jönnek és mondják: „Nincs baj, állj fel, csak tévedtél, de én egy jobbat mutatok gyere velem, itt megtalálod az igazit…”


„Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Krisztus”, vagy „ott”, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: ’Íme, a pusztában van’, ne menjetek ki; ’íme, a belső szobákban’, ne higgyétek. Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,23-27)


Nem akarok többé egy emberi „pusztában” sem keresni! Nem akarok egyetlen bölcselkedő „belső szobájába” se belépni a megváltásomért! Mert mindennél világosabban látom már, az én Uram, Akit követek, a Biblia Krisztusa, Jézus.

péntek, május 06, 2011

Megszabadított az Úr


„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott számba, a mi Istenünknek dicséretét”

Zsoltárok könyve 40:2-4/a

„Várván vártam az Urat!” Reménykedve várom Őt. Nem indulok el nélküle.

’Várván vártam’ – azaz folyamatosan, erősen vágyakozva. Nemcsak úgy ímmel-ámmal.

Isten látja legtitkosabb vágyainkat

És lehajol hozzánk.

És lehajol hozzám

És lehajol hozzád.

Meghallgatja szívből jövő imádat!

Meghallgatja kiáltásodat

És cselekszik. Sőt – felgyorsulva – cselekszik.

„Kivon a pusztulás gödréből”

- Úgy érzed – gödörben vagy?

- Hogy innen már csak lefelé vezet az út?

- Elkeseredtél?

- Magadra maradtál?

Ő képes innen is felemelni – kihozni!

„Kivon a sáros fertőből”

Önmagában a „sár” is borzasztó! De hogy „sáros fertő”! Ő még innen is képes utat mutatni.

Sziklára állít, kemény talajra. Nem ingoványosra.

Képes megerősíteni tántorgó lépéseidet.

És dicsérő éneket – hálaéneket ad szádba.

Amikor mindezt megtapasztalod, nem tudsz mást tenni, mint hálás szívvel imádni - dicsérni az Urat!

„Ez a lecke mindazoknak szól, akik felelős helyet töltenek be. Amikor Isten utat nyit egy bizonyos feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről is, a választott eszköznek minden tőle telhetőt meg kell tennie a megígért eredmény elérésére. A munka végzése közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában adja Isten az eredményt. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az fáradhatatlan energiával megteszi a maga részét. Szolgálatára szentelődő, erkölcsileg bátor emberekre van Istennek szüksége, akik mélységesen szeretik embertársaikat és buzgóságuk soha sem lankad. Az ilyen munkás semmilyen feladatot nem tart terhesnek, semmilyen kilátást túl reménytelennek. Tántoríthatatlanul addig fáradozik, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé lesz. A máglya és a börtönfalak sem térítik el attól a szándékától, hogy Istennel együtt dolgozzon országa építésén.” Próféták és királyok 164. oldal

szerda, május 04, 2011

Egyetlen út az Atyához


„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János evangéliuma 14. fejezet 6. vers)

Sokszor hallható a különböző vallások közötti feszültséget áthidaló mondat, miszerint; a legnagyobb különbségek ellenére, végülis ugyanazt az Istent imádja mindegyik.

Olyan ez, mondják sokan, akik szeretnék összebékíteni egymással Jézust, Buddhát, Allahot, Jahvet, mint mikor elindulunk fel egy hegyre; egyikünk az egyik, másikunk a másik oldalról, és végül mindannyian ugyanarra a csúcsra érünk fel.

Ám, ha a Szentírás szemszögéből vizsgáljuk meg ezt a kérdést, ez az elgondolás nem állja meg a helyét. Mert a Biblia szerint nem különböző pontokból indulva jutunk el egy helyre, hanem épp fordítva, valamikor egy pontból indultunk, de ma nagyon távol vagyunk az egy igaz ’helytől’, az egyetlen Istentől, és egymástól.

A legtöbb esetben a fenti magyarázat nem más, mint az Örökkévaló parancsolatait megszegő és engedetlen ember kifogása. Mint, mikor azt hangoztatja valaki; Én kérem vallásos vagyok! - és halkan hozzáteszi - a magam módján.

Jézus ma ezeknek a maguk módján vallásos embereknek üzeni, hogy amennyiben nem változtatnak életükön, nem fognak célba érni. Úgy járnak, mint Káin, aki szintén azt hitte, hogy úgy tisztelheti az Istent, ahogy neki kényelmes és jó. Isten azonban nem tekintett az áldozatára.

Ha tehát a mennyországba szeretnél jutni, lépj Jézus lábnyomába, kövesd Őt és gondolkozz el figyelmeztetésén:

„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti, akik a törvénytelenséget cselekedtétek.” (Máté 7:21-23)

kedd, május 03, 2011

Jézussal megyek érettségizni


„És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” János 14,16

Ma reggel a következő gondolatokkal ébredtem: „… az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” . Zsoltár 56,4.

Több fiatal keveset aludt az éjszaka. Izgatottak voltak, hogy vajon milyen feladatok lesznek a matematika írásbeli érettségin. Ez az a tárgy, amitől legtöbben félnek.

Vannak, akik reggel felkelnek, nem is gondolnak Istenre, csak izgalommal, magukban bízva mennek a vizsgára. Mások imával kezdik a napot, kérik Jézust, hogy segítsen nekik a feladatok megoldásában. Ő bennük is van vizsgadrukk, de olyan segítséget vesznek igénybe, amit nem tilt a vizsgabizottság. Félelmeiket átadják Istennek, ha eddig szorgalmasan tanultak, Isten az eszükbe fogja juttatni a megoldást.

Ha Jézus személyesen itt élne a földön, hozzá kellene elzarándokolni segítségért. Amikor Ő elment közülünk a mennybe, elküldte a Szentlelket. Ő minden helyen, minden másodpercben mellettünk van.

Ha ma elmész otthonról, akár a munkahelyedre, akár az iskolába, talán az érettségi vizsgára, Valaki elkísér, ha nehézségeid lennének, ha elfáradtál a gondok miatt, Ő megvigasztal.
„És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”

hétfő, május 02, 2011

Nyugodt álom

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
Zsoltárok könyve 4:9

Ha voltak már álmatlan éjszakáid valamilyen nyomasztó probléma miatt, akkor tudod miről szól ez a zsoltár. Bevallom, nekem is voltak már ilyen időszakok, amikor egyszerűen nem tudtam félretenni a gondokat, hanem magammal cipeltem, állandóan az járt a fejemben. Még éjszaka is.

Azt gondolom alapvetően két fő problémára vezethető vissza az ilyen ránk akaszkodó feszültség. Az egyik ok, a rendezetlen dolgaink. Lehet ez egy konfliktus, sérelem, vitás helyzet… a lényeg, hogy mi is részese vagyunk a problémának, talán épp a kiváltói. Ilyenkor addig nem lesz békességünk, míg le nem rendeztük becsülettel a dolgot.

A másik feszültségforrás az lehet, amikor megoldásra váró problémáink vannak, de tehetetlenek, korlátozottak vagyunk és nem áll módunk cselekedni, beavatkozni. Ilyen esetben csak az Istenbe vetett teljes bizalom segíthet. Hozzá viszem, leteszem terheimet és megnyugszom abban a tudatban, hogy Isten gondoskodik rólam.

Végtére is mi biztosítja azt, hogy holnap felkelek? Ki tart életben, ki gondoskodik rólam napról napra?
Adjon az Úr mindnyájunknak nyugodt nappalokat és éjszakákat!

vasárnap, május 01, 2011

Egy vacsora emléke

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”
Lukács evangéliuma 22:19-20

Körültekintesz a családtagok és barátok csoportján. Szemed sugárzik az örömtől, boldog vagy, és boldog mindenki körülötted. Az arcod már zsibbad a sok mosolytól, de te sem akarsz másként nézni a körülötted lévőkre. Ünnep, egy szövetség ünnepe. Két szó, két „Igen”, ami gyökeresen megváltoztatja az életed, piros betűvel vési be ezt a napot a naptáradba, és örök emlék marad közted és közte; egy szövetség emléke. 

Egy vacsora, amire mindvégig emlékezni fogsz. Ott ülsz az asztalnál, minden gyönyörű, minden pont olyan, amilyennek lennie kell, és érzed a levegőben a változás illatát. Igen, innentől más lesz, innentől egy új élet vár. Egy vacsora, ami egy új fejezetet nyit a rólad szóló könyvben. 

Volt egy másik vacsora is, ami az egész világra változást hozott. Kenyér és a szőlő vérvörös leve, mint két „Igen” jelent meg azon az este, és egy új fejezet nyílt az emberiség könyvében. Isten Fia feláldozta magát értünk. Meghalt és feltámadt harmadnapra értünk, és egy vacsorát hagyott emlékül, amely életben tartja a reményt egészen a viszontlátásig. Egy vacsora, hogy visszanézz, mit tett az Isten érted, és hogy felemelt fejjel várd azt, ami rád vár: Isten országát. 

Nézd, egy új hónap áll előtted, egy tiszta lap. Indulj neki ennek a hónapnak szívedben a kenyér és a pohár emlékével, annak az Istennek a képével, aki csak arra vár, hogy újra veled vacsorázhasson!