szombat, december 18, 2010

Isten országa

„És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.”
Jelenések 19,9

„A nyelv túl gyenge, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint a jelenet feltárult előttem, a csodálkozástól a szavam elállt. Elbűvölve a menny túláradó ragyogásától és dicsőségétől, leteszem a tollam és kiáltom: "Ó! mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elmondani a menny dicsőségét vagy a megváltó szeretet kikutathatatlan mélységét.” - EW 289 (1858).

„Ha csak egy pillantásunk lenne a mennyei városba, sohasem kívánnánk ismét a földön lakni.” - ST April 8, 1889.

„Az angyalok kíséretét látjuk a kapu mindkét oldalán, és Jézus beszédét figyeljük: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta". Itt elmondja néked, hogy örömének részese vagy, és mi ez az öröm? Atyák, ez lelketek vajúdása eredményének az öröme. Anyák, ez az igyekezet eredményének az öröme, amivel meg vagytok jutalmazva. Itt vannak gyermekeitek; az élet koronája van homlokukon.” - CG 567, 568 (1895).

„Isten legnagyobb ajándéka Krisztus, kinek élete érettünk adatott. Meghalt értünk, feltámadott, hogy előjöhessünk a sírból, a mennyei angyalok dicső társaságában találkozhassunk szeretteinkkel és felismerjük arcukat, mert a krisztusi hasonlatosság nem semmisíti meg arcvonásukat, hanem átalakítja azt dicsőséges képmására. Minden szent ismerni fogja egymást családi rokonságba kapcsolódva. - 3SM 316 (1896).

Erősebb indítékok és a hatóerők hatalmasabbak, sohasem hozhatók működésbe; a rendkívüli jutalom a jó tettért, a menny birtoklása, az angyalok társasága, Isten és Fia közössége és szeretete, erőnknek az örök időkre való felemelése és kiterjesztése, - nem ezek azok a hatalmas ösztönzések és buzdítások, melyek serkentenek Teremtőnk és Megváltónk számára szívünk szeretetteljes szolgálatának átadására? - SC 21, 22 (1891).

Ha békében találkozhatunk Jézussal, és megváltattunk örökre, a legboldogabb lények leszünk. Ó! otthon lenni végre, ahol a gonoszok megszűnnek a kellemetlenkedéstől és a megfáradtak nyugalomban vannak! - Letter 113, 1886.

E. G. White: Utolsó napok eseményei; válogatás kötet

péntek, december 17, 2010

A jó és a gonosz


„Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az”
Példabeszédek 11:27.

Ahogy ezt az Igét olvastam ma reggel, két közmondás jutott eszembe:
„Jó tett helyébe jót várj!”
„Aki másnak vermet ás, maga esik bele!”

Valahol olvastam, hogy általában a kisgyermekek a legdühösebb kutyákat is képesek lecsendesíteni. (Azért most ne indulj el, hogy ezt rögtön kipróbáld!)
Akkor még egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10’ helyett néha 40’- 45’ alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya – szemei vérben forogtak – oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: „Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki ’beszélget’ vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra.

A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.
Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap, mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.

Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell. Meg odafigyelés. Meg jóakarat. És ismét csak IDŐ!

Bár húzhatott volna egy botot is a kerítésen, hogy ezzel még jobban felhergelje a kutyát.
Mindannyiunk környezetében vannak nehéz emberek. Félelmetes lehet velük együtt dolgozni – egy lépcsőházban lakni.

Te melyik csoportba tartozol? A botosok közé vagy a beszélgetősök, a lecsendesítők közé?
Ma még választhatsz!
Én már választottam – nekem is jobb a békesség – no és persze a jóakaratú emberek közössége. De ezt nem elég várni! Ezért tenni is kell!

Még egy gondolat a mai naphoz: Ha nem felejted el, kapcsold be 13.30-kor az MR1 Kossuth rádiót! Nem bánod meg!

csütörtök, december 16, 2010

Nyugodt álom


„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
Zsoltárok könyve 4:9


Béke és biztonság – a két legfontosabb belső és külső tényező ahhoz, hogy az ember lelkileg és testileg egészséges maradhasson.

Békében lefeküdni és elaludni – olyan kevésnek tűnik, mégsem olyan egyszerű. Régen, amikor minden munka időigényes és fárasztó volt, mert mindent verejtékes munkával kellett elvégezni, akkor az ember nem ismerte, hogy mit jelent rossz alvónak lenni, kimerülten ébredni, vagy álmatlanul hánykolódni éjszakánként az ágyban. Ma, amikor sokszor úgy fekszünk le, hogy egész nap megerőltető szellemi munkát végeztünk, de igazán semmit sem mozogtunk, mert nem kényszerített rá semmi, akkor átéljük azt, hogy még elaludni sem egyszerű, vagy ha sikerült is, akkor mély álomban maradni és reggel egészen pihenten ébredni, komoly ajándéknak számít.

Álmunk mutatja leginkább, milyenek is vagyunk valójában. A sokat békétlenkedő ember rossz alvó, mert állandóan rémek gyötrik, még álmában sem hagyják békén. A nyugodt ember álmában nem hadakozik rémekkel, hiszen ez a tétel nem szerepel a törlésre váró elemek között, így az agynak nem kell vele foglalkoznia.

Ha este elalvás előtt oda tudjuk tenni a rémeinket Annak az Istennek a kezébe, Aki világokat tart fenn és nem nehéz Neki a mi gondunk sem, akkor békében és biztonságban élhetünk. Akkor nyugodt lesz az álmunk. De ha ezt nem tesszük meg, akkor maradnak a nyugtalanító félelmek, amelyek gondoskodnak róla, hogy ne legyen békességünk még a passzív álomban sem.

Aki Istennek szolgál, sokkal inkább ki van téve a veszedelmeknek és a támadásnak, mint aki nem Istené. Miért? Mert az ellenség mindenáron el akarja tántorítani Isten szolgáit Isten mellől, azt a látszatot keltve, hogy Isten Az, Aki tehet róla, hogy nehézségeket kell elviselni. Pedig nem Isten adja azokat, hanem az ellenség műve minden, ami fájdalmas.

A békesség oka az, hogy bár ezen a Földön mindent elvehetnek Isten szolgájától, de az örök életét nem vehetik el. Azt egyedül Isten adhatja oda ajándékként és elvehetetlenül. Ez a nyugodt álom és a békesség oka – nem az, hogy minden nehézségtől mentes az életünk.

szerda, december 15, 2010

Boldog, aki hisz


„Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”

(János evangéliuma 20. fejezet 29. vers)




Egy kötéltáncos elhatározta, hogy valami nagyot fog alakítani. A Niagara vízesés felett kifeszítette kötelét és a turisták szeme láttára egy rúd segítségével átsétált a túloldalra és vissza.


Ezután megkérdezte az embereket elhiszik-e, hogy ugyanezt megcsinálja a bot nélkül is. Néhányan halkan mondták: - elhisszük. Így most már bot nélkül sétált át és vissza. A tömeg ujjongva üdvözölte.


Majd fogott egy talicskát és megkérdezte: - elhiszik, hogy ezt át tudom tolni és vissza? Mindenki mondta: - hát persze, elhisszük. Miután megcsinálta az emberek üdvrivalgásban törtek ki.


Aztán fogott egy zsák krumplit és megkérdezte: elhiszik, hogy így, teherrel is sikerülhet? - Naná, hogy elhisszük. - válaszolt a nép. Ezt is megcsinálta. Már mindenki önkívületben volt.


Végül elhiszik-e - kérdezte -, hogy önök közül valakit átviszek és visszahozom? A tömeg egyöntetűen kiáltotta: - Magának már mindent elhiszünk. A kötéltáncos erre megkérdezte: - Akkor ki lesz az első?


Azt hiszem, sejtjük hányan jelentkeztek. Mert hát ilyenek vagyunk. Csak akkor hiszünk, bízunk meg Istenben és egymásban, ha már valamit letett az asztalra, ha már bizonyított.


Jézus szeretne bennünket is átvinni a bűn szakadéka felett. Szeretné, ha nemcsak észrevennénk a minket körülvevő csodáit, hanem részesei is lennénk azoknak.


Az evangéliumot olvasva Tamás negatív színben tűnik fel előttünk. Hitetlen Tamás, szól a mondás. De nem volt hitetlenebb, mint a többiek, hisz ők is azt hitték szellem jelent meg előttük és megijedtek. Sőt ők még közeledni sem mertek.


Tamás az ujjával tapintva tapasztalta meg Jézus valóságát. Nemcsak szemlélője, hanem cselekvője lett a feltámadás csodájának. Caravaggio hűen ábrázolja, az Üdvözítő által megragadott hitetlenül cselekvő kezet és a többiek passzív, kíváncsi vágyakozását.


Ma Jézus Tamáshoz hasonlóan hív:


Gyere! Nyújtsd ki a kezed! Érints meg!


S ha igazán hiszel. Megteszed:


„amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)

kedd, december 14, 2010

Nem vagy egyedül



„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” János evangéliuma 14,18




Az egyik ifjúsági alkalmon arról beszélgettünk, hogy mit szoktunk egyedül csinálni. Az egyik fiatal a következőt válaszolta:
„Én soha nem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van”

Szeretem János evangéliuma 14. fejezetét, mert igazi reménységet sugárzó szakasza a Bibliának. Jézus a tanítványok hamis reménységét akarta eloszlatni. Ők úgy gondolták, hogy Jézus itt a földön fogja felállítani az országát, úgy hogy elzavarja a rómaiakat Palesztinából. Nagyot tévedtek, elkeseredtek és Jézus vigasztalja őket az első versekben:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”

Figyeljük csak meg, nem úgy vigasztalja őket, hogy a jövőről beszél nekik. „HIGYJETEK” – mondja Jézus. A holnapot csak akkor értem meg, ha hinni tudok MA.

Ha ma hiszünk Jézusban, akkor Ő a Szentlélek által mindig velünk van.

Hogyan lehetséges ez?

Sok ember számára a hit csak önszuggesztió, valami kellemes meleg érzés, ami segít elviselni az élet nehézségeit. Jézus szerint a hit – valóság, meggyőződés, bizalom valakiben, aki most is jelen van.

Jézus amikor itt volt a földön egyszerre, csak egy helyen tudott jelen lenni. Amióta elment közülünk, és elküldte a Szentlelket a „pártfogót”, minden emberrel ott tud lenni.

Ezt érezte a fiatalember is azon a beszélgetésen és ezt érezheted Te is ma reggel. Nem vagy egyedül, Jézus minden pillanatban Veled van. Kérdezd őt ma is és válaszolni fog Neked.

hétfő, december 13, 2010

Mindennek meg van az ideje

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Prédikátor könyve 3:1


Sok ember fantáziáját megmozgatta már az időutazás kérdése. Én is néha elgondolkozok azon, milyen lehetett egy-egy letűnt korban élni. Máskor a jövőbe látnék szívesen, hogy megtudjam mi vár rám ezután.

Azt gondolom valahol érthető ez a fajta kíváncsiság. Van viszont egy más fajta gyakori vágyakozás: visszamenni a múltba, hogy valamit helyrehozzunk, hogy valamit meg nem történtté tegyünk, vagy megtegyünk valamit, amit elmulasztottunk. Az idő múlásával másként látjuk az eseményeket, tapasztalatokat gyűjtünk, fejlődik jellemünk és szeretnénk kicsit „kozmetikázni” a történelmünket.

A bölcs Prédikátor kijózanít, és azt mondja: „mindennek rendelt ideje van”. Tudomásul kell venni, hogy az idővel folytatott mindennapi harcunkban, nem vagyunk győztes pozícióban. Az idő halad, a jó és rossz dolgok jönnek folyamatosan, egymást váltogatva.

A születésünk és halálunk között van sírás-nevetés, építés és rombolás, ölelés és gyógyítás, háború és béke, szeretet és gyűlölet…
Ezt nem kell valami végzetnek, sorsunk által kijelölt dolognak tartani. A döntéseket mindig mi hozzuk, hogyan használjuk fel időnket. Az Istentől megszabott időszakokban inkább azt látom, hogy Isten kegyelmesen megszabja még a rossznak is az idejét, de a jó dolgok is meg-meg szakadnak, hogy tudatosuljon bennünk valós állapotunk.

Nagyon várom azt az időt, amikor már nem lesz rendelt ideje sem a sírásnak, sem a betegségnek, sem a fájdalomnak, sem a halálnak (lásd: Jelenések 21. fejezete)

Addig viszont fogadjuk meg Pál apostol tanácsát:

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17)

vasárnap, december 12, 2010

Isten erős karja tart!

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor."
Józsué könyve 4:22-24

Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad.

Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé, és ekkor, igen ekkor már érzed, hogy nem vagy egyedül. Isten vezeti a lépésedet, és csodát tesz veled, benned, körülötted. A Jordán kettéválik, és te az Ő oldalán állva jössz ki győztesen a küzdelemből. Isten hatalmas. Isten cselekszik. A te életedben is.

Isten erős karja tart, és ha kell, szétválasztja előtted a vizeket, ha kell, átemel a folyó felett, és ha úgy a legjobb neked, akkor "csak" végigkísér a folyón keresztül. Az Ő hatalma és ereje nem változik.

Egyet kér ma reggel tőled: ne felejtsd el ezeket a csodákat! Emlékezz vissza, amikor megmenekültél egy-egy viharos esetben! Gondolj vissza arra, amikor a Mindenható utat készített neked egy problémán keresztül, és jusson eszedbe az is, amikor Ő veled küzdött keresztül a tengeren. Ne feledkezz meg ezekről a tapasztalatokról, és add tovább őket, hogy mások is megláthassák: Isten erős karja tart!