szombat, szeptember 18, 2010

Imádság és mintakövetés

"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
Máté 6,5-8

Nem voltam megtért keresztény ember, amikor először jártam az imaházban. Apai részről erős ateista nevelést kaptam. Úgy emlékszem, éppen egy imaórára kísértem el a lányt, aki tetszett nekem és meghívott. Az ózdi imaház kicsi termeiben kedves emberek fogadtak széles mosollyal, szívélyesen. Nem emlékszem, miről szólt a felolvasás, nem emlékszem, volt-e ott akkor lelkész. De egyre emlékszem: az imádság nagyon más volt, mint amit imának ismertem. Igaz, itt is fennhangon mondták, de nem a jól ismert szöveget; „Mi Atyánk, Isten…” „Üdvözlégy, Mária…”, így nem is mondta egyszerre senki. A szavak és a gondolatok is a saját szívből származtak. Mindegyik személy imája más és más volt; rá jellemző, az ő szívéből fakadó őszinte imádság. Már akkor megragadott az őszintesége, a nyílt felvállalása önmaguknak Isten és a közösség előtt. Nagy felelősség ez, ezért tanít erről Jézus is. Nem mindegy, milyen mintát követünk. Két rossz és egy jó példát adott a Megváltó ekkor.

Először is, ne legyen az imaéletünk kirakat csupán. Mivel az ima része a hitéletünknek és sokszor nyilvános, az a veszély fenyegeti, hogy látszattá válik, dekorációvá, pedig egyáltalán nem arra való. Az imádság lényege az elmélyedés, a megnyílás Isten előtt. Az, hogy Vele beszélek, Hozzá szólok és Ő meghallgat engem, sőt válaszol nekem. Mivel mások előtt sokszor szerepet játszunk, Jézus azt kéri tőlünk, hogy ha vele beszélgetünk, zárjuk be az ajtónkat mások előtt! Ne az legyen a lényeg, hogy ki hallja, látja, hanem Az, Akivel megbeszélek mindent.

Másodszor, ne felejtsük el, hogy az imádság önmagában nem érdemel jutalmat. Az ima nem úgy működik, mint egy automata. Bedobom az imát és megkapom, amit kérek; ha többet dobok be, vagy többször ugyanazt, akkor többet, jobbat, nagyobbat kapok. Nem Isten, én nem tudom igazán, hogy mire van szükségem. Az ima által megtanulhatom, megérthetem!

Ezért szól a mintaima, a „Mi Atyánk” Istenről, a hozzá-igazodásunkról és nem rólunk. Tanuljunk hát Tőle Hozzá imádkozni!

Restás László

péntek, szeptember 17, 2010

Az Úr érkezésének ideje

„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”

Máté 25:13.

A tengeren túlról – unokatestvéredtől kapsz egy e-mailt – ’Hamarosan találkozunk! Indulok hozzád! Unokatesód’
Jó, jó, de MIKOR érkezik? Már alig várom, hogy lássam, de MIKOR jön?
Mit tudsz tenni?
Bevásárolsz. Kitakarítasz. És VÁRSZ! Biztosan eljön, hisz megírta. Csupán egyetlen kérdésed van, hogy MIKOR.
Jézus sem mondta meg eljövetelének pontos idejét. Tudod miért nem? Képzeld el, ha azt olvasnánk a Bibliában a Jelenések könyve 23. fejezet 11. versében: „És én, János, hallám, amint a mennyei hang kijelenté az Ember Fia eljövetelének pontos napját és óráját. 12. vers: Az Úr eljövetelének napja a 2010-es év november 9-e, délután 5 órakor lesz!”
Mit gondolsz, akik ezt 1712 áprilisában olvasták, vajon várták volna Jézus visszajövetelét? És akik 1919-ben születtek?
Mit tehetünk?
Mivel számomra ma is visszajöhet Jézus – azaz nem tudom pontosan, hogy megérem-e a holnapot (miért, te biztosan tudod?) - de lehet, hogy egy hónap vagy egy év múlva jön – ezért folyamatosan igyekszem Őt várni.
S hogy ez mit jelent? Tanulom azt a nyelvet, amin majd megértjük egymást. Mindennap telefonkapcsolatban vagyok Vele. Sajnos néha melléteszem a kagylót, Ő meg csak vár és vár, hogy beszélgethessünk. De azért igyekszem, hogy ne várakozzon rám sokáig. És hát azt hallottam – no meg tapasztaltam is – hogy úgy tudok a legjobban készen lenni fogadására, ha másokat is segítek abban, hogy elkészüljenek.
Kérlek, csatlakozz a várakozók csapatához!

szerda, szeptember 15, 2010

Az önuralom értéke

„A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.”
(Példabeszédek könyve 17. fejezet 27. vers)
Egy vallási műsor riportere az utcát járva kérdezgette a járókelőket, hogy mondjanak valamit az önmegtagadásról, az önuralomról, az alázatról. Az idősebbek többsége megjegyezte; hát igen, biztos boldogabb lenne a világ, ha ezeket gyakorolná.

A valóságot azonban egy fiatal kamasz véleménye tükrözte a legjobban, miszerint; Mindez ma nem trendi.

S valóban, ma a modern pszichológia által támogatott legnépszerűbb nevelési módszerek, mind azt állítják; nem szabad a gyermekek egyéniségét korlátozni; nem szabad elfojtani a bennünk lévő érzelmeket.

Sőt vannak teológiai irányzatok is, melyek Isten szeretetét túlhangsúlyozva állítják, hogy az Örökkévaló az Őbenne való hiten kívül semmit nem vár el tőlünk. Úgy fogad el, ahogy vagyunk.

Sokszor hallok olyan hangokat is, miszerint mi olyan gyengék vagyunk, hogy magunktól nem is tudunk megváltozni. Csak Isten tud minket formálni. Nekünk le kell mondani akaratunkról, az énünkről és majd Ő cselekszik bennünk és általunk.

S két véglet között őrlődünk; vagy dicsőítés érzelmi túlfűtöttséggel, vagy minden érzelgősségtől mentes komoly, intellektuális igehirdetés. S elfelejtkezünk arról, hogy Isten szeretetével szól az értelmünkhöz, és elménk megújulásának (Róm.12:1-2) bizonyítéka a „szeretet által munkálkodó hit”. (Gal.5:6)

S miközben elolvasod az alábbi rövid történetet az önmegtagadás szerepéről, fordítsd le saját misszionáriusi életedre:

Valaki megkérdezte az egyik misszionáriustól, hogy szereti-e a munkát Afrikában, mire így válaszolt:

Szeretem-e a munkát?
Nem.
Feleségem és én nem szeretjük a szennyet. Nagyon kifinomult a tisztaságérzetünk. Nem szeretjük, amikor négykézláb kell bemásznunk a bennszülöttek kunyhóiba, ahol háziállatokkal vannak együtt. Nem szeretjük a tudatlan, piszkos, brutális emberek társaságát.

De vajon semmit se tegyünk Krisztusért, ha nem szeretjük a munkát? Isten őrizzen ettől!

Akár szeretjük, akár nem, ez teljesen közömbös dolog.

Napi parancsunk van: »Menjetek!«, és mi megyünk.

A szeretet kényszerít erre.

kedd, szeptember 14, 2010

Az Ige testté lett…

„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” János evangéliuma 1,14.

Még lelkészi szolgálatom elején történt, amikor az új helyemen kezdtem ismerkedni a testvérekkel. Meglátogattam minden egyes tagot, hogy beszélgessünk megtérési élményeikről, tapasztalataikról. Elmentem egy idős, egyedülálló testvérnőhöz is, aki nagyon egyszerű életmódot élt, de ami nagyon szomorú volt számomra, hogy igénytelen is volt. Jómagam is egyszerű szülők gyermeke vagyok, de azért szeretem a tisztaságot, a rendet körülöttem. Szegény nénike, valószínűleg magányos életmódja miatt, nem nagyon ügyelt a környezete tisztaságára, mégis a legnagyobb szeretettel volt irántam és kínálgatott mindenféle földi jóval. Amikor megláttam, hogy honnan veszi elő a poharat és a süteményes tányért, azután láttam a higiénia állapotokat, nem igazán volt étvágyam bármit is fogyasztani. Mégis megtettem! Abban a pillanatban, amikor jöttek a negatív érzések lelkembe, eszembe jutott az Úr Jézus földre jövetele! Vajon mit érezhetett Jézus, amikor ott kellett hagyni a mennyei trónt, a ragyogást, a dicsőséget és minden jót?! Milyen érzés lehetett neki, amikor tehetetlen csecsemőként, kiszolgáltatott helyzetbe került, kitéve emberek rosszindulatának, támadásainak?! Szinte hihetetlen, hogy vállalta ezt a küldetést, hogy emberré legyen, és belépjen a Föld nevű bolygó poros, piszkos légkörébe, azonosulva velünk, emberekkel!

Vajon miért tette ezt? Mi volt az, ami erre indította? Nem lehet más, csak a szeretet!

Miután az ember elveszítette örök életét, és Sátán rabszolgájává lett, csak egyetlen jó megoldás maradt az emberiség megmentésére. Ott hagyni a tisztaságot, a mennyei ragyogást, emberré lenni, ezzel sorsközösséget vállalni velünk, hogy áldozata által visszaváltson bennünket az ellenségtől, hogy újra a mennyei család részesei lehessünk.

Ha valaki ilyen nagy dolgot megtesz értünk, akkor annak nagyon kell szeretni bennünket, nem? Igen! Jézus nagyon szeret mindannyinkat! Ez indította Őt erre az áldozatra!

Ezek után biztosak lehetünk abban, hogy mindenki örömmel fogadta Őt, ugye? Az Ige úgy számol be róla, hogy „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt” Jn.1,11. Nem volt valami lelkes fogadtatása, annak ellenére, hogy mekkora áldozatot hozott a bukott emberiségért. A következő vers mégis személy szerint szólít meg bennünket: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek” Jn.1,12.

Nem számít, hogy hányan értékelik Jézus áldozatát! Ne számít, hogy hányan követik Őt! Csak egy számít: befogadod-e Jézust a szívedbe ma!?

Ezen a reggelen köszönd meg neki azt az áldozatot, amit érted tett!

Kormos Tivadar

hétfő, szeptember 13, 2010

Víztől és Lélektől születni

“Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
János evangéliuma 3:5

Azt hittem, hogy sokat tudok. Tudok biciklizni, autót vezetni, bankkártyával fizetni, ágyat vetni, cipőfűzőt kötni, számolni, tudok olvasni, írni. Minden nap használom ezt a tudást. Ember vagyok: “Gondolkodom, tehát vagyok!” Sőt, érzek is: a másiknak csak rám kell néznie: látom bánatát, örömét és máris vele dobban a szívem is…

Amikor viszont megnyitom a Bibliám, csupa érthetetlen dologgal találom szembe magamat: kegyelem, isteni igazság, újjászületés. Nem tudok semmit!

Az emberit tudja az emberi. Az isteni dolgokat pedig egyedül az isteni...

"Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az" (Jn 3:6). A szív természeténél fogva gonosz, és "ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). Nincs emberi találmány, ami segíthetne a bűnös szíven. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). "A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások" (Mt 15:19). A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.” (Ellen G.. White: Jézus élete című könyv ‘Nikodémus’ című fejezetéből)

vasárnap, szeptember 12, 2010

Ne hidd, hogy mindegy...

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."
Pál levele a Rómabeliekhez 14:7-8

Mit főzzek, Drágám? Mindegy. Milyen zenét tegyek be? Mindegy. Mikor látogassuk meg a szüleidet? Mindegy. Mit vegyek fel? Mindegy. Porszívózol vagy inkább mosogatsz? Mindegy. Almazöld vagy narancsságra? Mindegy. Élet vagy halál? Mindegy.

Minden mindegy. A lét apróbb dolgaitól az életbevágó kérdésekig mindenre ez a válaszod. Mindegy, hogy mi kerül az asztalra, mindegy, mivel töltöd a szabadidődet, és mindegy, mi lesz veled, mert már úgysem érdekel ez senkit, még téged sem. Mindegy, hogy élsz, vagy már eltemettek, mert már elvesztetted nagyratörő, világmegváltó, idealista álmaidat; már az álomhivatásodat is megszokásból végzed; céljaidat feladtad; megalkudtál, és belesüppedtél a szürke hétköznapok "mindegy-világába".

Ébredj fel, és felejtsd el egyszer s mindenkorra ezt a szót: mindegy. Igenis van Valaki, akinek nem mindegy, hogy élsz-e vagy meghaltál. Van Valaki, aki számon tartja szíved minden dobbanását, minden lélegzetvételedet, minden mozdulatodat. Van, akinek rengeteget jelentesz.

Egyedinek és csodálatosnak alkotott meg téged, a világmindenséget adta oda azért, hogy te ma reggel felébredhess, és elolvashasd ezt a néhány sort. A saját életét áldozta azért, hogy te élhess; így már nincsen mindegy.

Hát töröld ki ezt a szót a fejedből örökre! Adj hálát azért, hogy élhetsz ma is, és tűzd ki az új célt szemeid elé: Élj Érte! Élj Istenért! Ismerd meg Őt, és mutasd be életeddel Jézus Krisztust a világnak. Mondd el másoknak is, hogy nem mindegy...