kedd, december 07, 2010

Új szövetség - Veled



„Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.” Zsid.8,10

„Jézus nem azt kívánja tőlünk, hogy görcsös módon, megfeszítve minden porcikánkat igyekezzünk Neki engedelmeskedni! Az ilyen engedelmeskedésen nincs áldás, nincs öröm és békesség! Ő azt szeretné, ha teljesen természetes módon nem azért tennénk meg dolgokat, mert a törvény kötelez rá, hanem azért, mert szeretjük Őt, és mindent képesek vagyunk megtenni Érte! Ez az igazi engedelmesség! Ilyen esetben az Isten tudja, hogy bízhat bennünk akkor is, amikor éppen a hétköznapi dolgainkat tesszük!
Isten Igéje alapján tudjuk, hogy az Úr annak idején Mózesnek két kőtáblát adott. Az első négy parancsolatban Alkotónk iránti kötelességeinket szabta meg, a következő hat törvény pedig az ember-ember kapcsolatát szabályozta.
Ha szeretem Istent, nem fogok idegen istenek után menni. Ha szeretem az Istent, nem készítek magamnak bálványokat, és nem fogom azokat imádni isten gyanánt. Ha szeretem Istent, nem fogom az Ő nevét hiába felvenni. És végül, ha szeretem az Istent, megünneplem a szombatot, mint az Úr által adott nyugalomnapot.
Ugyanez van a második kőtáblával is!
Ha szeretem embertársamat, tisztelni fogom szüleimet, nem fogok ölni, paráználkodni, lopni, hamisan tanúskodni a másik ellen, és a bűnös kívánságot is megzabolázom!
Jézus tehát összefoglalta a tíz törvény e két parancsba és azt mondta, hogy a törvényt a szeretet által tudjuk csak megtartani!
Az Ószövetségben a törvény a kőtáblákon volt. Mi változott az Újszövetségben? Nem a törvény, hanem a törvény helye!
Jeremiás próféta által az Úr megjövendöli, hogy „törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.” (Jer. 31,33)
Amíg tehát az Ószövetségben az emberen kívül, kőtáblán voltak a parancsolatok, addig az Újszövetségben a szív hústábláira írta Isten azt.
Természetesen ugyanarról a törvényről van szó, hiszen a mérce minden korban ugyanaz!
Isten arra vágyik, hogy a törvénynek való engedelmesség belülről jöjjön. Ha a Tízparancsolat a mi szívünk hústábláin vannak, akkor az Istennek való szolgálat nem kényszer lesz, hanem öröm! Ennyi az egész! Ha valakit szeretek, könnyű neki engedelmeskedni, nem?
Nem érzem áldozatnak, ha valamire megkér, hanem igyekszem még „túlteljesíteni” is azt, amit kíván! Így van ez Jézussal is! Ha szeretem Őt tiszta szívemből, nem fogok válogatni a parancsolatok között! Nem fogom azt mondani Neki, hogy ezt megtartom, meg azt is, de kérlek Istenem, ne kérj tőlem többet, mert ez már túl sok, hanem boldog örömmel engedelmeskedek az Ő törvényeinek! A Tízparancsolat megmutatja mi a bűn, de nem tud meggyógyítani, mert nem is azért adatott! Jézushoz küld bennünket, a Nagy Orvoshoz, aki meggyógyítja minden betegségeinket! Így egészül tehát ki az Isten megmentő munkája! Szükség van a törvényre, hiszen az által tudom meg, hogy hol vétettem Isten ellen, de szükség van Jézus megmentő áldozatára is, mert egyedül csak az Ő vére által lehetünk szabaddá minden bűntől! Isten Igéje azt mondja:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!” (Fil.4,13)”
(részlet A Szeretet törvénye című könyvből)

Miért ne lehetne éppen ez a mai nap, amikor megerősítjük a szövetséget Istennel törvénye által?

Kormos Tivadar

Nincsenek megjegyzések: