Orvosság Istentől
„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól
az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.”
Isten mindenképp nyomatékosítani szeretné azt a gondolatot,
hogy nála van az egyedüli gyógyszer terheinkre: „Pedig a mi vétkeink miatt
kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:5)
Sion. Kit vagy mit jelöl pontosan ez a szó? Sion eredetileg
Jeruzsálem legmagasabb és egyben Izrael legszentebb dombja. Salamon idejében
már az egész templomhegyet és annak környékét így nevezték. A 65. Zsoltár már
egyfajta lelki értelmezésben használja a Sion szót és az Újszövetségben is az
üdvösség jelképeként, a megváltottak lakóhelyeként, mint mennyországként
jelenik meg. A fenti szöveg azt írja, hogy „eltaszítottnak hívnak téged, Sion,
akivel senki sem törődik”. Milyen érdekes, hogy a két jelentés egymás ellen
van.
Ezek szerint Sion (gondoljunk itt közösségre vagy egy
személyre) magára maradt. De nem akárhogy! Sebesülten, zúzódásokkal tele, olyan
sérüléseket szerzett, amelyre csak Istennél van gyógyír. Úgy tűnik az Istentől
való eltávolodás időszaka alatt szerezte ezeket a sebeket, mert olyan helyekre
ment, ahol nem látták szívesen, olyan emberekkel találkozott, akik csak kihasználták.
Miután megkapták tőle, amit akartak, ott hagyták, vérbe fagyva, sebekkel tele
és egyedül, magányosan, kitaszítottan. Hiszen kinek kellene egy idegen, vérző
ember? Ekkor megérkezett Isten! Valójában mindig is ott volt. Várta a megfelelő
alkalmat, hogy magához ölelje a kitaszítottat, azt, aki egykor hozzá tartozott
csak, aki régen nem keresett máshol menedéket és kitudja, hogy most mi vezette
erre a lépésre?!
Jézus Krisztus hozott egy döntést. Sebesülten, magányosan
senkinek sem jó, lejön közénk és segít.
Segít azokon az embereken, akik eltévedtek, akik rövidebb-hosszabb időre
eltávolodtak Istentől és most sebesülten fekszenek valahol. Vállalta a
keresztet, hogy sebei által gyógyulásra leljünk! Igen, mi. Mi, akik Isten
gyermekei vagyunk. Mi, akik néha elkalandozunk idegen vizekre és máshol
keresünk „otthont”, pedig pontosan tudjuk, hogy egyedül Isten az, aki jobban
szeret minket a saját életénél!
És ekkor, miután Isten bekötözi sebeinket, segít
magányosságunkon és kitaszítottságunkon: „Újult erővel haladnak, és megjelennek
Isten előtt, a Sionon.” (Zsoltárok 84:8)
Áldott napot!
