Orvosság Istentől


„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.”


Isten mindenképp nyomatékosítani szeretné azt a gondolatot, hogy nála van az egyedüli gyógyszer terheinkre: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:5)

Sion. Kit vagy mit jelöl pontosan ez a szó? Sion eredetileg Jeruzsálem legmagasabb és egyben Izrael legszentebb dombja. Salamon idejében már az egész templomhegyet és annak környékét így nevezték. A 65. Zsoltár már egyfajta lelki értelmezésben használja a Sion szót és az Újszövetségben is az üdvösség jelképeként, a megváltottak lakóhelyeként, mint mennyországként jelenik meg. A fenti szöveg azt írja, hogy „eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik”. Milyen érdekes, hogy a két jelentés egymás ellen van.

Ezek szerint Sion (gondoljunk itt közösségre vagy egy személyre) magára maradt. De nem akárhogy! Sebesülten, zúzódásokkal tele, olyan sérüléseket szerzett, amelyre csak Istennél van gyógyír. Úgy tűnik az Istentől való eltávolodás időszaka alatt szerezte ezeket a sebeket, mert olyan helyekre ment, ahol nem látták szívesen, olyan emberekkel találkozott, akik csak kihasználták. Miután megkapták tőle, amit akartak, ott hagyták, vérbe fagyva, sebekkel tele és egyedül, magányosan, kitaszítottan. Hiszen kinek kellene egy idegen, vérző ember? Ekkor megérkezett Isten! Valójában mindig is ott volt. Várta a megfelelő alkalmat, hogy magához ölelje a kitaszítottat, azt, aki egykor hozzá tartozott csak, aki régen nem keresett máshol menedéket és kitudja, hogy most mi vezette erre a lépésre?!

Jézus Krisztus hozott egy döntést. Sebesülten, magányosan senkinek sem jó, lejön közénk és segít.  Segít azokon az embereken, akik eltévedtek, akik rövidebb-hosszabb időre eltávolodtak Istentől és most sebesülten fekszenek valahol. Vállalta a keresztet, hogy sebei által gyógyulásra leljünk! Igen, mi. Mi, akik Isten gyermekei vagyunk. Mi, akik néha elkalandozunk idegen vizekre és máshol keresünk „otthont”, pedig pontosan tudjuk, hogy egyedül Isten az, aki jobban szeret minket a saját életénél!

És ekkor, miután Isten bekötözi sebeinket, segít magányosságunkon és kitaszítottságunkon: „Újult erővel haladnak, és megjelennek Isten előtt, a Sionon.” (Zsoltárok 84:8)

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia