Értékes és értéktelen beszéd
"Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból
szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor
szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk."
Jeremiás 15. fejezet 19. vers
Fiatalok között népszerű videómegosztó oldal a tiktok. Én is
ismerek olyat, aki szereti nézni az ott közzé tett remekműveket, mert „olyan
viccesek”. Egyes videókon a készítőik azt mutatják meg, hogy hogyan lehet
ügyesen elkészíteni egyszerű, de ötletes dolgokat, másokon meg azt, hogy hogyan
toltak ki valakivel, vagy, hogy ők maguk mekkora balekok. És olyanok is vannak,
amikben egy személy beszél és beszél és beszél, vég nélkül. Ezek között a „nagydumások”
között vannak, akik szinte naponként tesznek közzé ilyen felvételeket. Volt
olyan, akinek a mondókájába belehallgattam. Igaz a mondás: sok beszédnek sok az
alja.
Vannak olyanok is, minden generációban, akik nem tiktokoznak,
de ugyanúgy képesek értelmetlen és értéktelen dolgokról beszélni, akár egész
nap. Persze, hogy ki mit tekint értékesnek és értéktelennek, azt mindenki maga
dönti el. Minél magasabb valakinek az erkölcsi mércéje, annál több, egyébként „normálisnak”
tekintett dolgot fog értéktelennek gondolni, és ezért kerülni.
A lelki beállítottságú emberek számára a mérce magas, mert
hiszik, hogy a szintet Isten határozza meg, nem ők maguknak. Ezért ugyan
tudnának olyan módon beszélni az élet dolgairól, ahogyan a barátaik,
munkatársaik, osztálytársaik, szomszédjaik közül sokan teszik, de nem akarnak,
mert úgy hiszik, hogy ez Isten szerint nem jó. Nem beszélnek bántó módon, nem
szólnak meg másokat, nem fényezik magukat, nem gúnyolódnak, nem pletykálnak,
nem mondanak durva vicceket, nem vádaskodnak, nem használnak kétértelmű, „szaftos”
kifejezéseket, és így tovább. Ezek sokak számára teljesen normális elemei a napi
beszélgetéseknek, de nekik nem. Mert ők Isten szószólói akarnak lenni az emberek
között, ezért nem úgy beszélnek, hogy hasonlítsanak másokhoz, hanem úgy, ahogy
szeretnék, ha mások is beszélnének. Ugye, kedves olvasó, Te is így teszed?
