Örök szövetség
"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is."
Ószövetség, újszövetség — ezekkel a szavakkal különböztetjük meg a Bibliánk első és második részét: a Föld teremtésétől Malakiás messiásváró próféciáig és a Jézus Krisztus születésétől az eljövendő új világról szóló “jelenések” könyvéig tartó szakaszokat. De vajon elgondolkoztunk-e már azon, hogy mitől "Ó" és mitől “Új” a szövetség? Vagy ha már itt tartunk: miféle szövetség, és számomra miért fontos ez az egész? És ha nagyon kötözködni szeretnék, akkor ide tartozik az is, hogy végül is akkor nekem az “Ó” vagy az “Új” szövetség a fontos?
A Biblia a szövetségek könyve. Nem csak a fent említett két szakasz miatt, hanem azért is, mert a Biblia tudósít bennünket arrol, hogy Isten szeretetnyelve (többek között) a szövetségkötés (is). Szövetséget köt Noéval (Mózes első könyve 9:8-18) és biztosít mindenkit arról, hogy nem fogja elpusztítani a Földet. Később szövetségre lép Ábrahámmal, ahogyan azt a mai igében látjuk, és megígéri neki, hogy Istene lesz neki és utódainak mindörökké. Ezt a szövetségét később megerősíti Mózessel és az Egyiptomból kivonuló néppel (Mózes második könyve 19:5-8). Aztán szövetséget köt Dáviddal, és biztosítja, hogy örökké fenntartja a népet, és az hogy majd az ő leszármazottja fog ülni az örök királyság trónján, (Krónikák első könyve 17:11-14) aki nem más, mint Jézus Krisztus.
De mindent egybevetve mi is ennek a szövetségnek a lényege, miért jó bárkinek, hogy Isten az ő "istenévé lesz"? Azért, mert minden nép és minden ember annyira erős, amennyire az istene az. Ha az én istenem néha megsértődik, egyszer vagyont, máskor villámokat szór az égből, úgy, mint például annak idején a görög istenek is, akkor csak ez van, amivel számolhatok. Ha viszont az én Istenem mindenható, mindentudó, szerető és valóságos Isten, akkor az életem biztos alapon állhat.
A Biblia két része és megnevezéseik arra emlékeztetnek bennünket, hogy az egész szentírás erre az örök szövetségre épül. Arra, hogy Isten a mi istenünk — aki volt, aki van, és aki örökké szerető istenünk lesz.
