Jézus csodái és mi


„Amikor aztán eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, ami neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa?”


Jézus már gyermekkorában megmutatta különleges „képességét”. A Biblia feljegyzi, hogy József és Mária évenként elment Jeruzsálembe a páska ünnepére. Ez nem változott később sem, így  amikor Jézus 12 éves lett együtt mentek fel az ünnepre. A haza úton viszont Jézus nem tartott velük, hanem visszamaradt. Szülei jóval később vették csak észre, hogy gyermekük nem tartott a csoporttal. Aggodalommal telve visszatértek Jeruzsálembe és csak 3 nap múlva találták meg. Jézus a templomban volt, ahol a tanítómesterek között ült és beszélgetett velük. Kérdéseket tett fel, majd számukra érdekes válaszokat adott, olyannyira, hogy meglepődtek a gyermek tudásán.

Ahogy telt az idő és Jézus felnőtt férfi lett, tanítványokat hívott el, élete egyre több, kézzelfogható csodát is rejtett magában. Sorra gyógyított, halottat támasztott, embereket oldozott fel bűneik alól,  vízen járt, tengert csendesített,olyan dolgokat tett, amelyeket azóta senki sem a történelemben. Joggal mondhatnánk, hogy „de, hiszen ő Isten Fia volt…”. Ez igaz, ám pont ő, Isten Fia hívta fel a figyelmünket egy fontos dologra: „Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17:20) Valóban ennyi lenne az egész? Ha viszont tényleg csak a hitünket kell megerősíteni, akkor most nem hiszünk eléggé? Aligha hinném, hogy ez lenne a probléma. Teljesen természetes, hogy mi emberek, nem tudjuk elképzelni azt, hogy akkora csodákat tegyünk, mint Jézus. De vajon mi számít nagy csodának? Az akkori világban (természetesen a mostaniban is) óriási dolog volt feltámasztani egy halott embert, azonban a technika vívmányai szinte teljesen átformálják az emberek értékrendjét és megváltozik, hogy mi az, ami fontos vagy ami fontossá tehet. A jelen kor egyik népbetegsége lehetne a szeretet-éhség is. Egyik alkalommal diákjaimmal arról beszélgettünk, hogy ki az igazán fontos, nagy ember? Sorolták, hogy akinek pénze van, hatalma van stb. Megkérdeztem, hogy mi történik akkor, ha a vagyon elúszik vagy a hatalom megszűnik? Hát….nem marad semmi. – hangzott a válasz. Ez így van. – tettem hozzá, ezért fontos, hogy nem a fizikális dolgokba mérjük egy ember fontosságát, hanem gesztusokban, tettekben és érzésekben.

Egy kisfiú, alig 10 éves, egy óriási mondatot fogalmazott meg: „Ha segítesz valakinek, még ha nem is tudja viszonozni, örökre emlékezni fog rád. Ez a nagy dolog!”

Áldott napot!