Belülről kifelé
„Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa
a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce
lisztbe, míg végül az egész megkel.”
Szeretek
kovásszal sütni, egész más íze, zamata van az így készült
kenyérnek, s tapasztalatom szerint az emésztésnek is jót tesz.
Tény, hogy odafigyelést, türelmet, megfelelő körülményeket
igényel a kovászos tészta, de megéri a fáradtságot. Azt
tapasztaltam az elmúlt másfél évben, amióta kovásszal sütök
kenyeret, hogyha lépésről lépésre követem a receptben
leírtakat, akkor kiszámíthatóan jó eredmény születik. Időnként
eltérek a recepttől, de ennek általában nem jobb kenyér a
gyümölcse...
A
Bibliában a kovász kettős jelkép. Ábrázolja Isten uralmát
(Máté 13.33), és ábrázolja a bűn mindent megrontó befolyását
is (1Kor. 5.6, Luk.12.1). A hasonlítás alapja mindkét esetben
ugyanaz: elég egy kis kovászt adni a tésztához, s kellő idő
elteltével az egész tészta megkel. Fontos ebben a képben az is,
hogy a kovász akkor tudja kifejteni a hatását, ha alaposan
beledolgozzuk a tésztába. Ezt követően viszont a változás
szemmel látható, s belülről kifelé hat...
Az,
hogy Jézus Isten uralmát a kovászhoz hasonlította, nagy
bátorítást is hordoz: ha befogadjuk Isten Igéjét és
Szentlelkét, ha szívünkbe rejtjük a teremtő szót és a Lelket,
akkor idővel teljesen átformál bennünket. Nem belőlünk fakad,
de bennünk történik a változás. A hatás az ember lelkében,
szívében kezdődik, mások számára láthatatlanul, majd
átformálja a cselekedeteket, láthatóvá válik, s végül a
szokásaink, azaz a jellemünk is átalakulnak.
A bűn kovásza
helyett, adj hát jó kovászt az életedhez!
Legyen áldott
napod!
