Isten elleni vétek
Hol is kezdjem? Hiszen, József életének
fent idézett részéből annyi mindent ki lehetne emelni. Például, hogy a csábító
mindig a legszebb arcát mutatja, vágyaink útján akar rabul ejteni, kiskapukat
nyitogat, és azzal nyugtat, hogy ez nem nagy dolog, hogy mindenki ezt csinálja,
hogy senki nem tudja meg.
Aztán ott van József hite, állhatatossága,
aki – bár még nem volt a táblákra leírva – de bizonyosan jól ismerte a
Tízparancsolat ide vonatkozó passzusát, és kiállta a próbát, majd ártatlanul
elszenvedte a kísértő dühének és hamis vádaskodásának következményét is.
Azonban, ma arra a kérdésre keresünk
választ, hogy mit jelent Isten ellen vétkezni?
Ami látszólag egyértelmű, „Aki bűnt
cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés” (1Ján.3:4),
azaz, aki megszegi, áthágja az Örökkévaló által felállított szabályokat, az
vétkezik ellene.
Igen ám, de ott van Ananiás és Safira
története (Apcsel.5.fejezet), akik ugyan saját ígéretüket szegték meg, mégis
azt olvassuk, hogy a Szentléleknek hazudtak. Azaz az embereknek adott ígéreteink
(házastársi fogadalom, vagy keresztségi fogadalom, vagy munkahelyi szerződés)
és ebből fakadó kötelességeink be nem tartása szintén Isten elleni véteknek
minősül.
Aztán olvashatunk olyat is, hogy „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak” (Jak.4:17). Vagyis
akkor is vétkezünk Isten ellen, amikor passzívan elnézzük embertársunk
szenvedését, szükségét (lásd: Máté 25., „velem cselekedtétek meg.”). És
vétkezünk akkor is, mikor nem adjuk tovább a bennünk lévő reménységet, amire
mellesleg isteni parancsunk is van (Máté 28:18-20), azaz, aki keresztény, annak
ez nem lehet opcionális.
De a jótettek is fakadhatnak önzésből,
teljesítménykényszerből, embereknek, vagy Istennek való megfelelésből, abból a
hamis illúzióból, hogy ezáltal belépőt vásárolhatunk a mennybe. Ez pedig
szintén mind bűn. „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” (Róma 14:23)
Végeredményként odajutunk, hogy Pállal
együtt belátjuk, hogy a bűn, mint a vírus teljesen átjárja lényünket és nem
marad más, mint a felkiáltás: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg
engem e halálnak testéből?” (Róm.7:24)
Amire ma is az az Isten válasza: „Nincsen
azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem
test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm.8:1)
