szombat, május 14, 2016

Mond mire vársz?



"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig."

ApCsel 6,1

Általában Istentől várjuk a csodát. Azt szeretnénk, ha cselekedne már, ha lépne. Szeretnénk látni beteljesedni minden ígéretet, amit nekünk adott, mert várjuk már mindennek a végét. Érdekes, hogy az adventvárásnak is lehetnek árnyoldalai, ha nem látjuk a saját szerepünket Isten tervében! Mert itt is ez történt. A tanítványok minden megoldást Jézustól vártak. Nem kell ezen csodálkozni, mert így gondolkodott minden csalódott követő: "Hát nem ez időben állítod-é helyre a te országodat?" Urunk válasza különleges mert a jelenből a jövőre, saját tetteiről az elkövetkezendő közös munkára irányítja a figyelmet.
Mi emberek - még a hívő emberek sem kivételek ebben - a jelenben szeretnénk megélni minden lehetséges boldogságunkat. Na, nem feltétlenül érzéketlen önzés van e mögött, lehet csupán fáradság is. Belefáradtunk a várakozásba, a szenvedésbe, a bántás elhordozásába, abba, hogy kigúnyolnak, lenéznek és elvetnek minket. Abba, hogy egy jelentéktelen kis közösség vagyunk, akiknek a szava alig számít valahol. Valami eget verő eseményre várunk, valamire ami átütő eredményt hoz és ezt az Istentől várjuk. Pedig a kulcs bennünk van, abban, ami velünk is megtörténhet. Ez pedig nem más, mint az, hogy Isten munkatársaivá válunk.
John F. Kennedy híres mondása volt: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért." Milliókat ösztönzött ezzel szolgálatra, munkára a hidegháború idején, amikor az emberek rettegtek az eljövendő lehetséges jövőtől. A Szentírás szerint a mi jövőnk teljességgel bizonyos és pozitív. Nekünk nincs mitől félnünk! Bár a mi ellenségünk erősebb és hatalmasabb, mint az egykori Szovjetunió, mégis miénk lesz a győzelem! Akkor mi az oka annak, hogy motiválatlanok vagyunk, nem kapcsolódunk be a munkába? Mire várunk még? Megváltónk szerint ez a jövő a tanítványokkal kezdődött és velünk folytatódik. Egyetlen feladat van csupán: tanúskodni. A gyengeségre pedig a válasz: Isten Szentlelke!

péntek, május 13, 2016

Vágyakozás Isten után

"Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?"
Zsoltár 42:3.
Mozart: Vágyódás a tavasz után - című csodás műve jutott eszembe, amikor a fenti Igét olvastam ma reggel. Te is meghallgathatod: https://www.youtube.com/watch?v=unFGwPJONtg
Aztán szétnéztem a szobámban, és feltettem a kérdést magamnak: Te mikor szomjaztál úgy igazán az élő Isten után? Annyi minden leköti a figyelmünket, igényt tart az időnkre, segítséget kérnek tőlünk, ügyeket kell intézni. Néha elfelejtünk még enni is. Vagy inni. Pedig mindannyian tudjuk, nem sokáig bírjuk éhesen-szomjasan. És lelkileg? Zsoltár 42:2. versében az áll, hogy „Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!” Egyfajta sóvárgás, lüktetés érződik a gondolatokból.
Istenem! Nem tudok nélküled élni! Szomjas vagyok szavadra. Mikor ülhetek le már végre, hogy hallhassalak? Szeretnék beszélgetni veled! Olyan sok a zavaró tényező! Annyi minden lefoglal, leköt. Mikor lesz már egy kis időm, hogy végre zavartalanul beszélgethessünk?
Pedig Ő a helyén van. Nem ment el. Vár rád és rám. Tedd félre azt a munkát! Ne vedd fel a telefont! Ne kapcsold be a TV-t, számítógépet! Ülj le, és töltődj fel nála! Mint a szarvas, aki vágyakozik a friss vízre!
Isten szeretné betölteni kiszáradt életünket. Új erőt, lüktetést, célokat, örömöt szeretne adni. Gondold végig: tudod hordozni a napi terheket feltöltődés nélkül? Szomjasan? Kiszáradtan? Kimerülten? Ő szeretne erőt adni, felfrissíteni, lelkesíteni!
Keressük hát meg azt a folyót, és engedjük, hogy szétáradjon az erő elfáradt tagjainkban, gondolatainkban, szavainkban.

Vágyódás a tavasz után – vágyódás az Isten után!

csütörtök, május 12, 2016

Isten pora

"Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene."
Ámósz próféta könyve 4:13

Tudjátok, hogy miért vörös a napkorong, amikor hajnalban föltűnik, vagy alkonyatkor lebukik a látóhatáron? Este és reggel a nap sugarainak nem csak a sztratoszférán kell áthaladniuk, hogy eljussanak hozzánk, hanem több száz kilométeren keresztül a föld felszínét is érintik. Ezért a fotonoknak a vastag levegőréteg szennyeződésein, a fölkavart poron és piszkon kell keresztülvergődniük. A szennyeződéseknek köszönhetően hosszú hullámhosszú színek, mint a vörös és a narancssárga fölerősödnek. Ennek köszönhetően csodálhatjuk meg a gyönyörű napfelkeltéket.

A menny Istene, a Seregek Ura – ahogyan Ámósz próféta fogalmaz – nem csak a hegyeket és a szeleket alkotta meg, hanem ő teremtette ilyennek a hajnalt és az alkonyt is. Ezek szerint Isten még a port, a piszkot, a szennyeződéseket is arra használja, hogy minden este és minden reggel gyönyörűvé varázsolja a tájat. Istennek még a pora is szép!

Ámósz könyvének 4. fejezete Isten ítéletéről szól. Vannak, akiket ez félelemmel tölt el. Ha arra gondolnak, hogy egyszer számot kell adniuk tetteikért, görcsbe rándul a gyomruk, és rettegés lesz úrrá rajtuk. Maguk elé képzelik Istent, aki mint egy szigorú bíró, szúrós tekintettel mered rájuk – és ez a kép megbénítja őket. Mások – talán éppen azért mert túl sokáig mutatta be a keresztyénség ilyen félelmet keltően az utolsó ítéletet – legyintenek, és azt mondják: „Ugyan már, soha sem lesz végső számonkérés!”

Ha azonban abból indulunk ki, hogy Isten még a poron keresztül is csodás látványt közvetít számunkra, ha Istennek még a pora is szép, akkor biztosak lehetünk, hogy ítélete is igazságos és kegyelmes lesz. Isten nem megbüntetni, hanem megmenteni akarja az embert. Isten nem kárhoztatni, hanem üdvözíteni akarja teremtményeit. Isten nem a haragjával akar lesújtani ránk, hanem szeretetével akar fölemelni bennünket. Nem kell hát félnünk Isten ítéletétől. Mert mikor majd ott állunk a mennyei bíróságon, a szeretet Atyja azt fogja mondani: „Mivel fiam, Jézus barátja voltál, aki fölvállalta bűneidet, téged ártatlannak nyilvánítalak.”

Amilyen szép a naplemente, olyan jó dolog lesz majd Isten végső ítélete. A mi dolgunk, hogy fönntartsuk a barátságot Jézussal – ma is.

szerda, május 11, 2016

A Lélek kiárasztása



„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”
(Jóel próféta könyve, 2. fejezet 28. vers)

Mondd, gondolkodtál már azon, hogy a Jézus visszatérését megelőző jelek és események felsorolásakor miért ragadunk le a háborúk, éhínségek, földrengések említésénél. Sőt vannak, akik a katasztrófaturistákhoz hasonlóan várják és lesik a szörnyűségeket, a rossz híreket.

Ha valami negatív dolog történik, vagy csak fennáll valami megszorítás lehetősége a gazdasági életben, a politikában, a társadalomban, a természetben, azonnal, mint a végidő jelét küldözgetjük riadóláncban szerteszét: Hallottad?

De mennyivel jobb lenne, ha a körülmények figyelésének kényelmes, passzív várakozását felváltaná a Lélek kiáradására való aktív készülődés. Azaz, hogy figyelmünket, itt és most arra fordítsuk, miként tudnánk Isten kezében mások megmentésének eszközévé lenni, válni.

Hiszen: „Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak.

Ez a "felüdülés ideje", amelyet Péter apostol előre látott, amikor ezt mondta: "Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust" (Apcs 3:19-20).

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik.

Sátán is dolgozik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13:13). A föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.

Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, és most a mag ki fog kelni, és termést hoz.” (E.G.White: A nagy küzdelem 523-524.o.)

Engedd, hogy Isten Lelke már ma birtokba vegyen, hogy a megtérés gyümölcsei benned és általad másokban is megteremjenek!

kedd, május 10, 2016

Tűzre-víz



„Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.”

Jóel próféta könyve 2. fejezet. 23-24. verse



Azt hiszem, hogy a mai szöveget olvasva vegyes érzelmekkel vagyok tele. A korai és a késői eső egyaránt kell a földnek. A tavaszi és az őszi eső. Mindenkitől elnézést kell kérjek, de nem feltétlenül a mély teológiai tartalmát szeretném ecsetelni ennek az egyébként fontos kérdésnek. Nem mehetek el a mellett, hogy másoknak most milyen nagy szüksége van esőre. És ezért vannak bennem vegyes érzelmek.

Egyik oldalról az az érzés van bennem, hogy mennyire elegem van már az esőből. Olyan óriási méreteket öltő problémáim vannak, mint az, hogy nem tudom megmosni az autót, mert holnapra esőt mondtak erre mifelénk és nem akarom, hogy megint egy dalmatát csináljon az autónkból az időjárás. Ugye micsoda égbekiáltóan hatalmas probléma ez? Gondolom most sokan vettek egy nagy levegőt, és magukban azt gondolják: „ezek a mai fiatalok...” Tudom, hogy ott vannak a mezőgazdaságban, akik sokat dolgoznak, akik többet nézik az időjárás jelentést, mint egy mai fiatal a facebook-ot, hogy vajon lesz e eső, lesz e vihar, kinyissa-e vagy épp becsukja e a fóliáját. De most akik Kanadának azon részein laknak ahol óriási méretű erdőtűz van, ők úgy kiáltanak az esőért, mint egy éhező ember egy falat kenyérét! Na, ez egy valós probléma! Nem az, hogy én most megmossam-e a kocsit. De az, hogy számos embernek az élete is veszélyben van azon túl, hogy már a hajléka a tűz martaléka lett.

Azok az emberek tiszta szívvel fohászkodnak esőért! Esőért, amely az életet fogja jelenteni számukra. Az Isten figyelmeztet, és kopogtat, hogy emberek figyeljetek: „Én tudok rajtatok segíteni! Akarjátok? Keressetek!”


Annyi felhívás van már, de szeretnék őszintén kérni valamit! Imádkozzunk azért, hogy azok az emberek, akik bajba kerültek, az Isten könyörüljön rajtuk, és imádkozzunk esőért, mert emberileg nézve a tűz megállíthatatlanul terjed, és nem válogat, csak pusztít. Imádkozzunk esőért, amely megállítja a pusztítást, és a szívekben ébredést hoz! Azoknak az embereknek szüksége van a Te imádságodra is! Isten legyen mindnyájunkkal.

hétfő, május 09, 2016

Istentől kérni

"Kérjetek esőt az ÚRtól a tavaszi eső idején! Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek."

Zakariás 10:1

Kérj! 
Kérj újra!
Kérj fontosat!
Kérj olyant, amire igazán szükséged van!
Kérj, ne vágyakozz csupán!
Kérj, mert Isten karja nem rövidült meg!
Kérj, mert nincs olyan helyzet, amin Isten ne tudna segíteni!

"Adj, Úristen , nékem több áhítatot,
több önvizsgálatot, több bűnbánatot,
több igyekezetet, több buzgóságot,
több készséget jóra, hű szolgálatot!

"Adj, Úristen , nékem több béketűrést,
több mennyei erőt, több lelkesedést,
több gyermeki hitet, több igaz tettet,
több éltető reményt, szent szeretetet!

"Adj, Úristen , nékem több munkakedvet,
több bizalmat Benned, több hitgyőzelmet,
több szívbéli békét, több szelídséget,
több világosságot, add Szentlelkedet!"

Hitünk énekei 301.

vasárnap, május 08, 2016

Csalóból győztes

"Már anyja méhében sarkon fogta bátyját, és ereje teljében Istennel küzdött. Küzdött az angyallal, és legyőzte; sírt, és könyörgött neki. Bételben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az ÚR a Seregek Istene, ÚR az ő neve. Térj hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséget és a törvényt, és szüntelenül bízzál Istenedben!"
Hóseás könyve 12:3-6 (újonnan revideált Károli fordítás)

Csaló volt. Áruló. Megcsalta a saját apját, elárulta a bátyját. Isten kiválasztott embere... Lehet, hogy a Mindenható nem éppen a legjobban választott? Lehet, hogy egy kicsit tévedett? Vagy ha jól döntött, akkor miért pont ő? Mit láthatott Isten Jákóbban, ami a mi szemünk elől elrejtőzhet? És mi lehet Jákóbban, az ő életében, ami ma neked és nekem egy különleges üzenet az Úrtól?

Egyszer fenn, egyszer lenn. Volt ő minden. Szeretett gyermek, kedves pásztorfiúcska, csalafinta öcskös. "Kecskebőrbe bújt farkas", nincstelen földönfutó. Megcsalt hősszerelmes, keményen dolgozó családfő, gyászoló özvegy. Apa, aki szeretett, apa, aki különbséget tett, apa, aki ismét gyászolni kényszerült. Ősatya, akinek a tekintélyét a fáraó is elismerte.

Egy férfi, aki élt. Igazán. Egy férfi, aki megjárta a lét minden mélységét és magaslatát. Egy férfi, aki hibázott, és volt, hogy tanult is a hibáiból. Egy férfi, aki küzdött. Küzdött az emberek ellen, az Isten ellen. Egy férfi, aki győzött, és győzelmének bélyegét élete végéig magán viselte. Egy féfi, akit Isten megszelidített.

Jákób, az ízig-vérig ember áll ma előtted. Nem mondhatod rá, hogy a "túl szent" kategóriába tartozik. Nem mondhatod rá, hogy nincs egyetlen hibája sem lejegyezve a Bibliában. Sőt... Jákób, aki olyan volt, mint te és én. Jákób, aki megélt mindent. Istennel.

Jákób menekült, de Isten vele futott az úton, és lépésről lépésre formálta a leendő ősatyát. Jákób küzdött mindenkivel, míg végül az utolsó csatában győzve, Isten megszelidítette. Mert kapaszkodott az Örökkévalóba, és nem engedte el.

Hát tedd te is ezt! Kapaszkodj Isten feléd nyújtott kezébe, és ne engedd el soha! Isten nem szégyellte Jákóbot. Ő tudta a legjobban, hogy csaló és áruló és ember, bűnös, gyenge ember. De mégis kiválasztotta, és nem szégyellte, hogy a Megváltó földi családfájának oszlopos tagja legyen. Vezette kézenfogva, megjárta vele a legboldogabb és leggyászosabb órákat is, és példaként állítja eléd ma reggel régi-régi barátját.

Isten téged sem szégyell. A barátod szeretne lenni. Az a barát, aki végigkísér egész életeden, aki megél veled mindent, és aki hatással lehet rád. Ő ismeri minden hibádat, minden botlásodat, csalásodat, árulásodat. És neki kellesz. Így, ahogy vagy.

Hát fogadd el az Ő barátságát! Kapaszkodj karjába, és ne ereszd el soha! Engedd, hogy formálja életedet, engedd, hogy vezessen! Engedd, hogy kihozza belőled a győztest, mert Ő téged annak teremtett!