szombat, július 12, 2014

Mi jobb az életnél?


"Ez az én életem
Most vagy soha
Nem fogok örökké élni
Csak élni akarom az életem, amíg élek,
Mert ez az én életem!" 

Énekelte teli torokkal John Bon Jovi és mi fiatalok vele együtt üvöltöttük, amikor szólt a rádióban. Ó, mekkora sláger volt! Arról szólt, amit akartunk: élni a saját életünk úgy, ahogy mi szeretnénk. Van valami jobb az életnél?

Hiszen annyi örömöt kínál: család, amiben felnövünk, gondoskodó édesapa, törődő édesanya, testvérek, kényeztető nagyszülők.
Barátság, olyan igazi, életre szóló, önzetlen, ami gyermekkortól elkísér a sírig.
Ismerkedés, udvarlás, szerelem, szeretet. Az IGAZI, csak így, csupa nagybetűvel, mert ő jelenti az egész világot. És csak álmodjuk tovább, hogy tökéletes, hogy hiba nélkül való, vagy ha van is hiba, ott a megbocsátás, kibékülés szelíd gyengédsége.
Majd jönnek a gyerekek. Elképzelni sem tudtuk addig a büszkeség jogos örömét. Amikor úgy néznek fel rád, mint addig senki. A szülőség áldásai, ovi, iskola, az elengedés édes-keserű boldogsága.
Azután nagy lesz a család, Fiaink lányokat hoznak, leányaink fiúkat, akik olyanokká válnak, mint az édesek, és unokákkal, sok-sok unokával ajándékoznak meg bennünket.
Végül, amikor visszatekintünk, látjuk, hogy mindent megéltünk, amit az élet adhat. Kellemes utazások, hasznos ismeretek, kielégítő szórakozás. Mindent összevetve, több, mint ami sokaknak meg sem adatik és több annál, mit megérdemelnénk.
De aztán mindez egyszer véget ér.

Mi lehet akkor több az életnél? Talán az, ami örök.

"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakaim hadd dicsérjenek téged."
Zsoltárok 63,4

péntek, július 11, 2014

Dicsőség Istennek



  Efézusiakhoz írt levél 3:20-21.


Ha három kívánságom lehetne – és persze a józan ész határain belül kívánhatnék valamit –, bizonyára nem tudnék olyant mondani, amit Isten meg ne tudna adni.
Ő képes minden kérésünkre és gondolatunkra „bőséges” áldással válaszolni. S hogy ez mennyi? Nem tudom.
Néhány dolgot azonban tudok. Például azt, hogy bár nem érdemlem meg, naponta kapok kisebb nagyobb örömöt. Felébredtem. Tudok járni. Látom a napsugarat, érzem simogató melegét. Élvezem az arcomba permetező esőt, s közben szinte látom, ahogy növekednek a növények. Minden ellenkező hírrel ellentétben, az idén is lesz termés, lesz gabona és lesz gyümölcs, pedig meg sem érdemeljük.
Lehet, hogy az a bizonyos három kívánság csak rólam szólna. S ha valami oknál fogva teljesülne, biztos, hogy egy ideig nagyon boldog lennék. ÉN! Csakis ÉN! De Istenünk hét milliárd embernek szeretne áldást adni.
Övé a dicsőség, a dicséret, hisz nemzedékről nemzedékre, percről percre, évről évre, évezredről évezredre mindent bőségesen és folyamatosan megad nekünk az Ő bölcsessége szerint.
Megérdemli háládat! Megérdemli köszönetedet! Megérdemli, hogy kifejezd, milyen boldog vagy, amiért ilyen bőséges áldást-osztó Atyád van!

csütörtök, július 10, 2014

Amit a próbák közt tudni kell

„Isten … ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismeret Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.”
Pál második Korinthusba írt levele 4:7-10

Mindannyiunk életében vannak néha megpróbáltatásokkal telesűrített időszakok. Egy ilyet hagytam én is nemrég a hátam mögött. Néhány hete kezdődött, mikor egy cserkészkirándulás végén nekitolattam egy fának. „Még az a szerencse, hogy a gitáromnak semmi baja nem esett” – gondoltam magamban. Este döbbentem rá, hogy a gitáromat egy erdő széli padon felejtettem. Azonnal visszamentem, de már nem volt ott semmi. Néhány héttel később napközis gyerektábort szerveztünk, és sokat használtuk az autónkat. Az egyik alkalommal nem lett behúzva a kézifék. Úgy szóltak be a táborba, hogy nézzük már meg, kié az az autó, amelyik keresztben áll az úton, az egyik oszlopnak nekigurulva? „Sebaj – gondoltam magamban –, a korábbi horpadással együtt majd ezt is kijavíttatom.” A tábori résztvevők egy résztét egy kölcsön kért mikró busszal szállítottuk a helyszínre, és az egyik alkalommal meghúztam az oldalát. Az utolsó előtti nap estéjén, mikor éppen indulni akartam a gyerekekkel haza, elszakadt a kuplungbóvden. Kissé nyomott hangulatban mentünk haza saját autónkkal aznap este. Épp a garázsba akartam betolatni, mikor látom, hogy gyanús füst és szag terjeng a motortérből. A gyerektábor utolsó napjára – amikorra a legnagyobb szükség lett volna rá – kocsi nélkül maradtunk.
Mit mondjunk ilyenkor? Különböző, egymásnak sokszor logikailag ellentmondó stratégiákat dolgozunk ki, az élet eseményeinek magyarázatául. Ha ilyen és ehhez hasonló rossz dolgok történnek velünk, akkor azt mondjuk: „az ördög támadásainak vagyunk kitéve!” Ha jó dolgokat élünk át, akkor azt mondjuk: „Isten áldása van a munkánkon.” Ha azonban olyan emberekkel történnek rossz dolgok, akiket nem szeretünk, akkor szívesen beszélünk „Isten büntetéséről”. Ha pedig ugyanezekkel az emberekkel jó dolgok történnek, akkor úgy vélekedünk, hogy „bizonyára az ördöggel cimborál”.

… velünk
… az ellenségünkkel
Ha jó történik
Isten áldása
Az ördöggel cimborál
Ha rossz történik
Az ördög támadása
Isten büntetése

Pál életét is hasonló megpróbáltatásokkal sűrített időszakok jellemezték: szorongatták, üldözték, letiporták (8-9). Mégsem a fenti sablon alapján magyarázta az őt ért rossz dolgokat. Minden nehézség inkább arra emlékeztette, hogy Jézus sokkal többet szenvedett őérte (10), és ez volt számára az igazi kincs (7).

Ha próbák, szenvedések érnek bennünket az életben, bölcs dolog, ha nem állunk elő mindig egy kész lelki magyarázattal: „Ez azért történt, mert…” Az ilyen válaszok legtöbbször Jób barátainak magyarázataira hasonlítanak. Lássuk be, hogy a legtöbb esemény kapcsán mi nem látunk a miértek mögé. Vegyünk Pálról példát, aki minden szenvedés mellett is megőrizte élete legfontosabb fókuszát: „nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Korinthus 2:2). Ha ez az életünk középpontja, akkor – ha nem is tudjuk mindig megmagyarázni – elviselhetővé vállnak az élet nehézségei: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.”

szerda, július 09, 2014

Őszintén, tisztán



„Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.”
(Korinthusbeliekhez írt második levél 1. fejezet 12. vers)

Egy alkalommal egy lelkészt madártenyésztő barátja meghívott otthonába. Miután körbevezette a lakásban, kivitte az udvarra és megmutatta neki csodaszép galambjait.

Hetven galambja volt, de az egyikről különösen sokat beszélt: ’Látod ezt a madarat? Képzeld a múlt héten 800 kilométert repült St. Louisból hazáig, mégpedig megállás nélkül!’

Megállás nélkül? - kérdezett vissza a lelkész - Na, ne szédíts! Nem voltál ott. Honnan tudnád, mit csinált és merre járt?

A madarász ezt válaszolta: - ’Tudod testvér ezt nagyon könnyű megállapítani. Ez a madár tisztán és időben érkezett.’

’Mit jelent az, hogy tisztán érkezett?’ - volt a kérdés.

Mikor megnéztem a karórámat, kiálltam az udvarra, tudtam melyik irányból kell jönnie, feltekintettem az égre. Aztán megláttam a távolban közeledni. Mikor pedig leszállt, láttam a fáradt szárnyakat, és hogy készségesen besétált kalitkájába, ahol eleség és friss víz várta.

Tudod, amikor megérkezett, nem volt rajta semmi folt, sár a lábán, vagy ilyesmi. Tisztán és időben érkezett. Egész napon át repült és csak egyre gondolt: haza kell érnem, mert valaki vár rám otthon az udvaron.

Milyen jó lenne, ha ennek a kis madárkának fáradhatatlanságával igyekeznénk mi is mennyei hazánk felé, ahol Üdvözítőnk vár minket menyegzős vacsorával és az élet vizével.

Ha már elindultál felé, ne állj meg! Ne szállj le a bűn mocsarába! Ne késlekedj! Otthon már várnak!

kedd, július 08, 2014

Szeretettel...


Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
I.Korinthus 16:14 

















Nem törődöm világ, érzéketlenség az emberi sorsok iránt, hanyagság flegmaság, és ezek csak néhány jellemzői voltak mai világunknak. Nagyszüleink elmondhatják, hogy akkor milyen jó kapcsolat volt a szomszédokkal, de mostanában azt sem tudjuk, hogy kik a közvetlen szomszédaink a tízemeletesben. Feszített tempó, felgyorsult életritmus, amely megöli az emberek közötti kapcsolatot, vagy legalábbis minimálisra korlátozza. 

A mai napi útravaló rövidnek tűnik, de nem kis feladatnak! Legyen üzenetünk ez a szöveg ma a környezetünknek! Ha épp vásárolunk az egyik hipermarketben, szeretetben teljen el, legyünk mosolygósak, és kedvesek az emberek felé! Nyissuk meg szívünket az emberi érzések iránt, kedvesek és türelmesek legyünk, még akkor is ha éppen velünk szemben türelmetlenkednek! Legyünk egy irodában, vagy egy közlekedési dugóban, Pál azt írja a Korinthusiaknak, hogy minden dolguk szeretetben menjen végbe. 

Kedves embertársaim! Bármit tesztek a mai nap folyamán, minden tett és cselekedet mögött ott álljon, az embertársaitok iránt érzett szeretetetek!

hétfő, július 07, 2014

Bölcs élet

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." 

Pál levele az efézusiakhoz 5:15-17



"Az idő értéke felbecsülhetetlen. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük. Nem tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal. 

Isten arra int, hogy használjuk ki az időt. Az elfecsérelt időt soha nem lehet bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl minden erőnkkel együttműködünk Istennel dicső tervében, a megváltási tervben. Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik. Isten fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk. Alkalmassá válunk az angyalok társaságára.

Az élet sokkal ünnepélyesebb annál, mintsem hogy aggódva a mulandó, földi dolgok taposómalmában, az örökérvényű áldásokhoz képest atomnyi dolgokkal bajlódva töltsük el. Az Úr mégis arra szólít, hogy az élet mulandó dolgaiban is szolgáljunk neki. A földi munkában tanúsított szorgalom éppúgy hozzátartozik az igaz valláshoz, mint az imádság. A Biblia nem hagyja jóvá a tétlenséget. A világunkat sújtó legnagyobb átok a semmittevés. Az őszintén megtért ember szorgalmas munkás.

Időnk kihasználásának függvényében érünk el eredményeket az ismeretszerzésben és értelmi képességeink fejlesztésében. Az értelem csiszolásának nem akadálya a szegénység, az alacsony származás, sem a kedvezőtlen környezet. Csak nagyon meg kell becsülni a perceket. Használjuk ki a perceket: itt is néhányat, meg ott is, amelyeket hiábavaló beszélgetésre fecsérelnénk; a reggeli órákat, amelyeket oly sokszor elvesztegetünk az ágyban; a villamoson, vonaton, vagy az állomáson várakozással töltött időt; a perceket, amíg az étkezésre várunk, vagy azokra, akik elkésnek a megbeszélt találkozóról! Ha ilyenkor kéznél volna egy könyv, és ezeket az időtöredékeket tanulásra, olvasásra vagy elmélkedésre használnánk, mennyi mindent tudnánk véghez vinni! Céltudatossággal, szívós szorgalommal, jó időbeosztással olyan tudásra és fegyelmezett gondolkozásra tehetünk szert, amellyel szinte bármilyen befolyásos állásban és hasznos munkaterületen megálljuk helyünket.

Minden kereszténynek kötelessége, hogy rendességre, alaposságra és gyorsaságra szoktassa magát. Ha valaki mindig dolgozik, és soha nem végzi el munkáját, ennek az az oka, hogy nem viszi bele szívét és lelkét a munkába. A lassú és rossz hatásfokkal dolgozó munkásnak be kell látnia, hogy e hibáin változtatnia kell. Fordítson nagy gondot ideje beosztására, hogy a legeredményesebben használhassa ki! Egyesek állandóan dolgoznak háztartásukban. Nem mintha annyi tennivalójuk lenne, hanem mert nem jól osztják be idejüket. Dolgozzunk határozott céllal! Állapítsuk meg, mennyi időre van szükség egy adott feladathoz! Azután feszítsük meg minden erőnket, hogy a megállapított időn belül elvégezzük a munkát! Meg lehet parancsolni annak a kéznek, hogy mozogjon fürgébben. Csak akarni kell.

Azok az emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké. Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká, közkedvelt emberekké válhatnak, akiket önmagukért értékelnek."

(Ellen Gould White: Krisztus példázatai - A tálentumok)

vasárnap, július 06, 2014

Az egyetlen hely

„Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”
János evangéliuma 6:68


Néha morogsz. Néha átkozódsz is. Néha csak csendesen könnyekre fakadsz. Néha nem érted, vagy nem akarod megérteni. Néha némán hallgatsz, befordulsz a fal felé, és látni sem akarod. Kiküldöd a kanapéra aludni, és már a szakításon töröd a fejed. Aztán mégis megfordulsz, kimész hozzá, hogy így nem megy, így nem tudsz élni, és jöjjön vissza, mert szükséged van rá. 

És Ő kezdi veled ismét elölről. Nem számít, hogy hányadszorra. Nem számít, hogy igazából a hiba a te gépezetedben van. Ő sosem mond le rólad és sosem veszi véglegesnek a Felé mondott átkaidat. Újból leül melléd, kezedet a kezébe veszi, mélyen a szemedbe néz, és szavai némán is a lelkedig hatolnak. „Szeretlek. Ezen nem változtatnak a te pillanatnyi érzéseid, gondolataid. Én már sokkal régebben eldöntöttem, hogy szeretni foglak, mielőtt te elindultál volna az élet kátyús útvesztőin. Szeretlek és nem mondok le rólad. Túl fontos, túl drága és értékes vagy a számomra. Túl sokat éltünk meg már együtt ahhoz, hogy veszni hagyjuk ezt a hosszú-hosszú történetet.”

A harag kezd elpárologni belőled, és egyre tisztábban látod a világot. Az élet nem egy „kívánságteljesítő automata”. Isten útjai pedig nem mindig egyeznek meg az általad elvárttal. 

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy lásd egy kicsit más szemszögből a világot! Lásd meg végre őszintén a saját szükségleteidet, és kérd Tőle a beteljesítést! Értsd meg végre, hogy Ő az, aki hiányzik az életedből. Ő az, akinek kezében van a Te helyed, és ott érezheted magad igazán biztonságban. 

Válaszd Őt, az Ő társaságát, és élj annak tudatában, hogy Isten tudja, mit csinál, még akkor is, ha nem a te akaratod teljesül. Lásd meg, hogy nincs rajta kívül más, és térj vissza Atyád tékozló gyermekeként!