szombat, december 08, 2012

Attól, hogy mondod...


A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok.
Ámósz 5,14


Gyermekkorban természetes, hogyha azt mondod, lovag vagyok, az úgy is van. És pár pillanat múlva már küzdesz a sárkányokkal. Hiszünk a kimondott szó erejében, de mire felnövünk, meg kell tanulnunk, hogy attól, hogy kimondunk valamit, még nem válik valóra. A felnőtt-lét lényege, hogy megértjük, a képzeletünknél többre van szükségünk ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat. Mégpedig reális, célközpontú tettekre.

Mi, hívő emberek néha mégis gyermekként vagyunk keresztények, mert elfeledkezünk a tettek fontosságáról. Azt gondoljuk, csak hinnünk kell és megtörténik. Kimondjuk: „Az Úré vagyok, átadom magam neki.” – és azt gondoljuk ez elég, mert ez egy varázsige és mágikusan valóra váltja, amit akarunk.

Az ókori Izráel gyakran mondogatta: „Az Úr népe vagyunk, az Úr választottai vagyunk.” – és azt gondolták, ez így is van és így is marad. Noha valóban az Úr népe voltak, ez még nem mentette meg őket a katasztrófától. Mivel csak szavaikkal tisztelték Istent, de cselekedeteik egészen másmilyenek voltak, Isten megengedte, hogy az asszírok, majd később a babiloniak fogságba vigyék őket, a templomot, pedig lerombolják. A lecke kemény volt, és nehéz.

Lelkiekben is felnőtté kell válnunk. El kell jutnunk a felnőtt korra, a Krisztussal ékeskedő kor teljességére, és ez azzal jár, hogy amit mondunk, azt tetteink is követik. Azzal jár, hogy az imádságot nem tekintjük többé valamiféle varázslatnak, hanem felvállaljuk keresztény felelősségünket Isten művében.

péntek, december 07, 2012

Nem hagy el az Úr



„Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.”
Zsoltár 37:25. (Kath. Ford.)

Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta (most már öreg vagyok) – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember. Nem arról van itt szó, hogy nem érte betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt VALAKI mellette mindig, aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban.
Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látott, annak ellenére, hogy minden tény a közeli véget jelezte. Az öreg kérte, hogy csukja be az ajtót, és „meggyónt” a lelkésznek. Elmondta, hogy elképzeli, amint Jézus ül ezen a széken. Bátorítja és vigasztalja őt. Eszébe juttat bibliai igéket. „De ezt a lányomnak ne mondja el, úgysem értené meg, azt gondolná, megbolondultam”. Pár nap múlva a bácsi meghalt. Lánya megdöbbenve látta, hogy apja egész felsőtestével a mellette levő széken pihenve – egészen furcsa pozícióban aludt el.
Nem kell félned! Jézus szeret Téged, és soha - soha nem hagy el, hacsak TE nem döntesz másként!






csütörtök, december 06, 2012

Isten uralma alatt


„És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma..”
 (Mikeás könyve 4. fejezet 7-8. vers)

Gyakran rácsodálkozom arra, hogy Isten gondolkodása mennyivel különbözik a mi elképzeléseinktől.

Mikor azt hisszük minden elveszett, nincs kiút és nincs remény, akkor a legváratlanabb eszközöket felhasználva, nem várt módon fordít a körülményeken.

Így volt ez a Babilonba elhurcolt fiatalok életében is, akiket Isten álmok útján juttatott előkelő pozícióba, előkészítve az utat a majdani hazatérésre. „nem erővel, nem hadsereggel, hanem az Ő Lelke által.” (Zak.4:6)

A római elnyomás alatt sínylődő nép pedig valóságosan megtapasztalta, mit jelent Immanuel, azaz velünk az Isten. De mégsem ismerték fel, mert nem úgy jelent meg a Szabadító, ahogy ők várták.

Ahogy Pál írja: „ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:8-9)

S kikre bízta az evangélium munkáját? Egyszerű halászokra, megvetett vámszedőkre, fanatikus zelótákra, parázna asszonyokra… S miért?

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1Kor.1:25-29)

Ez az Isten uralma; amit te is megtapasztalhatsz, ha kezébe teszed életed.

szerda, december 05, 2012

Ébresztő!


„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.”
Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11. vers

Képzeld el, hogy egy drága jachton utazol szeretteiddel a végtelennek tűnő óceánon. Hét ágra süt a nap, a hajó lágyan ringatózik, néha egy-egy delfin ugrik ki a vízből. Majd váratlanul a horizonton egyszer csak feltűnik egy zöldellő pont.

Megnézed, de a térkép szerint, azon a helyen nincs semmi. Ó igen, egy lakatlan sziget, egy felfedezésre váró édenkert, egy hely, ahol nem zavarhat senki és semmi, ez csak a tiéd, a tiétek!

Leengeditek a horgonyt, majd egy gumicsónakkal kieveztek a partra. Talpadnak jól esik a finom aranyló homok melege. A fövényt kókuszpálmák szegélyezik, mögöttük más egzotikus gyümölcsfák. Ez egy valódi paradicsom.

Néhány hét múlva már lakályosan berendezett kunyhók jelentik számotokra a békés otthon nyugalmát. Aztán…

Aztán, megrázza valaki a vállad;

Ébresztő, te hétalvó!

Ébresztő, te XXI. századi Jónás!

Imádkozz értünk, mert elveszünk!

kedd, december 04, 2012

Házi feladat

 
  "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."       



                                   Prédikátor könyve 9,12


Vagyis: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”

Egy ötödik osztályos kislány így értelmezte a fenti mondatot: Vannak olyan emberek, akik nem szeretik az aznapi munkát elvégezni, csak legyintenek és azt mondják, hogy „majd holnap elvégzem”. Ilyen egyszerű ez. De másnap már több munka van. Ha így cselekszünk, és mindennap halogatjuk a munkát, akkor egy nap már teljesen elegünk lesz, és kénytelenek leszünk kitakarítani vagy elvégezni az elmulasztott munkálatokat. Ha az iskolában egy napra sok házi feladatot és tanulnivalót kapunk, és másnap nem lesz olyan óra, még meg kell csinálni a házit, mert el fogjuk felejteni és rossz osztályzatot kapunk, ha a tanító néni vagy a tanító bácsi észreveszi. Én mindennap elkészítem az összes házi feladatot, nehogy rossz osztályzatot kapjak. 

:-)

De mi van akkor, ha nincs holnap, ha már nincs több lehetőség. Az igazat megvallva ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell.

Ma még bocsánatot kérhetek attól, akit megbántottam, és megbocsáthatok annak, aki engem bántott. Kifejezhetem szeretetem a családomnak, barátaimnak, mindenkinek, akik fontosak számomra. Átölelhetek valakit, akit eddig elkerültem. Felhívhatok valakit, akinek a számát már talán ki is töröltem a mobilomból. Szóval ma még rendbe tudom tenni a dolgokat, de holnap már nem biztos, hogy ez menni fog.

A Prédikátor könyvének ezt a szakaszát (9-12. vers) elolvasva világossá válik, hogy a következetes, átgondolt, kötelességtudó életforma egyik feltétele a lelki felszabadultság. „Azért edd csak ÖRÖMMEL kenyered” és „ÉLVEZD az életet”. Kulcskérdés, hogy az életünk örömmel éljük-e, és ez az öröm ott van-e a munkánkban, kapcsolatainkban, az otthonunkban és mindenhol, ahol csak megfordulunk.

A Benne létezés öröme tegye élővé a hitünket, s motiváljon kiegyensúlyozottabb életet élni.

Kalocsai Tamás

hétfő, december 03, 2012

A világmindenség királya


Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor elfoglalja majd dicsőségének trónusát.
Máté evangéliuma 25:31

Megérkezett az adventi időszak – legalábbis, ami az ünnepi fényeket, a hószállingózást illeti. Az áruházakban már egy ideje karácsonyi zenék szólnak, ezzel is ráhangolva az embereket a közelgő karácsonyra. Vegyél, egyél-igyál, ajándékozzál egy kicsit többet, gyújts gyertyákat, menj el a templomba, díszítsd a fenyőfát, fújd ki magad egy kicsit, mert úgy is minden kezdődik előlről…

Ez az aminek nem sok köze van Jézushoz. Sem az első, sem a második adventjéhez (eljöveteléhez). Persze jó a szeretetet ünnepelni, jó a fényfüzéres fák fényénél sétálgatni, jó dolgok egy kis családi együttlét.
Mégis, ha már Jézus szóba kerül, még ha csak „Jézuska” formájában is – gondoljuk át a testet öltés történetét, és emlékezzünk arra is, hogy hamarosan „eljön az Emberfia az ő dicsőségében”.

Az emberré lett Isten dicsősége rejtve volt. Néhány egyszerű pásztornak megcsillant a menny dicsősége, amikor az angyalok énekét hallgatták. A fényes ragyogás viszont elmúlt, és csak néhány alkalommal vált újra láthatóvá.

Jézus ma nem a földön van. Mennyei Főpapként szolgál értünk, közvetít, közbenjár és előkészíti második eljövetelét. Akkor már semmi sem fogja beárnyékolni végtelen hatalmát és dicsőségét. Angyalok seregével, hatalommal tér vissza. Nyoma sem lesz megalázott, kiszolgáltatott voltának. Győztes vezérként, igazságos ítélőbíróként, hazatérő királyként látja meg minden földi szem.

Enélkül a szenvedése és halála értelmetlen lett volna. Azért jön, hogy végre „rendet tegyen”. Azért, hogy a bűnt csírájában eltörölje. Akkor csak két csoport lesz: akik ragaszkodnak bűneikhez, és akik csak Jézusban bíznak. A Király visszatér. Te szolgálod őt? Te csak őt szolgálatod?

vasárnap, december 02, 2012

Gyertyagyújtás


„Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Jelenések könyve 1:4-6

Kegyelem és békesség neked, barátom, aki lelked mélyéből fáradtan kászálódtál ki ma reggel az ágyból, magaddal cipelve az év minden eseményét, melyektől nehéz, vagy lehetetlen szabadulni. Kegyelem és békesség neked, akit szorítanak a határidők, és még ma is azon sakkozol, hogy fog mindez az ünnepi szabadságok előtti időszakba beleférni. Kegyelem és békesség neked, aki segítséget keresel magad körül, mert úgy érzed, egyedül ezt nem fogod kibírni. Kegyelem és békesség neked, aki elvesztettél valaki fontosat az életedből, és nehezen boldogulsz napról napra hiányával. 

Kegyelem és békesség. Jézus Krisztustól. Attól a Jézustól, aki érted és értem lett emberré, akinek földre jöttét ünnepeljük nemsokára, és akiért ég ma már egy gyertya a koszorún. Hálából. Mert ezzel a tettével örök kegyelmet és békét tud adni neked, ha te is akarod, ha elfogadod. 

Hálából, mert egyedül neki köszönhetjük, hogy élhetünk itt, és élhetünk majd ott örökké. Hálából, mert az Ő halála és feltámadása kellett ahhoz, hogy te és én, a két tékozló végre hazatérhessünk, és azok legyünk, akiknek Ő megálmodott minket. Nem szolgák, hanem az Ő gyermekei. 

Neki köszönhetsz mindent. A percről-percre gondviselést, a bocsánatot, hogy századszorra is újrakezdheted, és Ő soha nem néz rád leíró tekintettel, hogy reménytelen. Ő hisz benned. Tudja, hogy vele képes leszel mindarra, amitől még most rettegsz, és vele győztesen állhatsz majd a végső számadás napján. 

Hát éld át ma reggel igazán az advent lényegét! Lásd meg, hogy mit tett érted Isten Fia! Gyújtsd meg az első gyertyát, és adj hálát Neki, hogy szélesre tárta előtted a menny ajtaját!