szombat, július 21, 2012

A menyasszony


„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.”
Jelenések 21,1-2

Sohasem gondoltam, hogy belőle olyan szép menyasszony lehet, mint aki előttem állt abban a pillanatban. Csak álltam és kerestem a szavakat, amivel megdicsérhetném, de nem találtam. Nem csupán arról volt szó, hogy a boldogság megszépít, hanem sokkal többről. Itt egy valódi átalakulás ment végbe, amit senki sem értett, csak csodált hódolattal. Ha legszigorúbb kritikus keresett volna benne hibát, a ruhájában, a megjelenésébe, sőt a viselkedésében, akkor sem talált volna semmit. Mindene makulátlan volt. Aki ismerte azelőtt, szinte nem ismert rá. Modora kedves volt és udvarias. Mindenkivel szemben illedelmesen, kedvesen, sőt, szeretettel beszélt. Egész lényéből természetes báj sugárzott. A mosolya mindenkit elbűvölt. Bárkire rámosolygott, az visszamosolygott rá. Amikor először megtudtuk, hogy ő a kiválasztott, nagyon elcsodálkoztunk, mert a vőlegény bárki mellett dönthetett volna. Akkor úgy gondoltuk, ő lenne az utolsó, mert mindenki különb nála. De most, amikor megláttam a hófehér ruhában, megértettem, hogy ő az egyetlen.

Az esküvő csodálatos volt. Az ara fürdött kedvese szeretetében. Az angyalok hófehér sorfala előtt vonultak be a Szent város nyitott kapuján át a megváltottak az Isten trónja elé. Mindenki szemében a boldogság ragyogott, a megváltás öröme. Mennyei kórusok énekeltek dicsőítő éneket, egyiket a másik után. Majd a menyasszony énekelt tiszta és csengő hangon. A dal a kedveséről szólt és a meg nem érdemelt szeretetről, amivel elhalmozta őt. Aztán a csodálatos lények egy csoportja koronákat hozott az Isten színe elé és mindenki saját ékességet kapott kedvesétől, szeretetük örök bizonyítékát. Majd mindannyian helyet foglaltak az előre elkészített trónusokon és a szentek uralma elkezdődött. Milyen jó is, hogy már most, itt, ezen a földön közéjük tartozhatunk…

Az egész világ barátságánál többet ér Krisztus megváltottainak barátsága. A legpompásabb földi palotához való jogcímnél többet ér, hogy jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz, amelyeket Urunk készít… Minden földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak amelyeket Megváltónk intéz hűséges szolgáihoz: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ alapítása óta. (Mt 25,34)” (E.G. White: Krisztus példázatai)

péntek, július 20, 2012

Jó az Úr


„Dicsérjétek az Urat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, és élethosszig jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm!”
Zsoltár 30:5-6.

Akkor éppen egy kórházban dolgoztam és a húszas éveimet tapostam. Jó munkahelyem volt, sokan szerettek, gyakran voltam a társaság, a társalgás középpontjában. Egy dolog kivételével tényleg minden olyan jól alakult.
Talán már ki is találtad, mi nem jött be. Hát az igazi, mély, tartós kapcsolat. Aki nekem szimpatikus volt, az rám se nézett. Aki meg engem kedvelt – ki nem állhattam.
Azon a bizonyos estén ügyeletes voltam a kórházban. Aztán valahogy teljes egészében rámtört szerencsétlenségem, lúzerségem teljes súlya.
Miért nem találok már végre egy becsületes, jó, kedves… barátot?
Addig addig kavarogtam magam körül, hogy már valahol a mélységben voltam – és hát szégyellem leírni, micsoda buta gondolatok cikáztak át az agyamon.
És ekkor, ebben a mélységes állapotomban – megszólalt a telefon. Este fél 11 volt. Egy rokonom lekéste a vonatot – és míg a másikra várt, gondolta megnézi, hátha „véletlenül”bent vagyok. Kábán elindultam a portára, ő meg jött felém. „De jó, hogy vagy nekem – mondta – nem is tudom, mi volna velem nélküled!” Jól hallottad! Egészen „véletlenül” azt mondta, hogy milyen fontos számára, hogy vagyok! És mi lenne vele nélkülem!
Pár perc múlva ő a vonathoz, én az ügyeleti szobába mentem. Tekintetem az asztalon levő Bibliára esett. Kinyitottam. És „véletlenül” a 30. Zsoltárnál nyílt ki. És „véletlenül” csak a 6. verset láttam: „Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm!”
Azóta ez a legkedvesebb Igém a Bibliából. És már számtalanszor bejött. Ha „este” bánat szállt is be az ablakon, „reggelre” mindig eltávozott.
Hálás vagyok, amiért ilyen jóságos az Úr! Hogy ennyire fontos vagyok számára.

csütörtök, július 19, 2012

Isten szabadítása

"Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!"

Jónás 2:7

Nincs kiút, nincs megoldás, már a csoda sem segíthet. Jónás nem gondolhatta, hogy van megoldás még az élve eltemettetés problémájára is.

Naponta küzdünk olyan problémákkal, amiken csak a csoda segíthet - lehetőleg jó nagy. Már múlt héten azt gondoltuk, hogy nem vezet tovább út, mégis élünk még, és bár nincs zsákokban felhalmozva a kenyérhez szükséges liszt a kamrában, de a mindennapi megadatik mindig. 

Az élet hoz olyan fejezeteket, amik próbára teszik a hitünket. A nehézségek és zsákutcák sorai között Isten azt üzeni, hogy tarts ki, mert szabadítást tartogatok a számodra.

Pedig olyan könnyű elcsüggedni és ha falnak mentünk, csak a falat látni, és nem azt, hogy egy tanulsággal több, hogy ne ott keressük az ajtót, ahol fal van.

Van olyan eset is, amikor biztosan tudni véljük, hogy Isten csak úgy segíthet, ahogyan mi gondoljuk, de a várva-várt segítség nem érkezik meg. Vagy nem úgy, ahogy várjuk. Jónás biztosan nem gondolta, hogy Isten megmenti a viharos tengerben - ami abban a pillanatban lecsendesedett, amikor ő belecsobbant -, hiszen mindenki tudta, hogy Jónás engedetlen lett - akkorra már ő is. A csoda nem egy másik hajó volt, hanem egy hal. A veszedelem válik a megmenekülés eszközévé. Megadatott az idő és a hely az imádkozásra - mert az biztos, hogy ilyen esetben az ember nem szórakozni, vagy aludni akar, hanem le sem lehetne beszélni az imádkozásról.

A segítség nem mindenkinek érkezik meg ezen a földön. Minden betegségből nem lehet meggyógyulni, mert egyszer meg kell halni valamiben, de a jó hír az, hogy Istennek a bűn kérdésre olyan válasza van, ami örökre megold mindenféle problémát. Isten kiemeli az életünket a sírból örökre és soha többet nem fogjuk érteni azt a szót, hogy probléma.

Istennek tökéletes a szabadítása, akkor is, ha ideiglenesen kudarcnak számít, amit kaptunk. Bízz Benne, mert a legjobbat ki tudja hozni az életedből!

szerda, július 18, 2012

Semmi sem szakíthat el Krisztustól


„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
 (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. vers)

A Szentírás számtalan helyen biztosít bennünket arról, hogy Isten irántunk való szeretete végtelen, meghaladja értelmünket és emberi odaadásunk sosem ér fel az Ő törődésével. Hiszen szeretjük-e azt, aki nap, mint nap fájdalmat okoz, akivel gond van, aki megfeledkezik rólunk…?

Bizony ezért nagyobb az Ő szeretete, mert semmi nem állhat útjába, még saját magunk, bűnös életünk sem. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)

Ő soha nem mond le rólunk, ragaszkodik hozzánk. De mi a helyzet velünk? Mennyire ragaszkodunk mi Őhozzá? Pál rómaiakhoz címzett üzenete figyelmeztetés és bátorítás kell legyen mindannyiunk számára.

Figyelmeztetés, azért mert a nehézségek vagy épp a kényelmek közepette oly gyakran megfeledkezünk Istenről. S mikor felteszik a kérdést; Miért nem imádkozol vagy olvasod többet a Bibliát? Miért nem jársz gyülekezetbe? Miért nem végzel tudatosan missziómunkát másokért?

Ó, mennyi, mennyi kifogást tud összehordani az ember! Dolgozni kell, fáradt vagyok, beteg vagyok, fiatal vagyok, öreg vagyok, éhes vagyok,…

Természetesen ezek mind fennálló problémák, komoly próbák számunkra, de ha ezek megingatnak, mi lenne, ha az életünket akarnák elvenni Jézusért? Ahogy az apostol írja: „Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat.” (Róm.8: 36)

S mi a bátorítás? Azon milliók, akik az évezredek során kitartásukkal, önfeláldozásukkal a hit hőseivé váltak.

Így emlékezz minden pillanatban arra, hogy Jézus mennyire szeret téged, és hozzá hasonulva válj a hit emberévé!

„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10:38-39)

kedd, július 17, 2012

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; 
 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:  Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? „ Róma 8,31-35


Micsoda szeretet! Hihetetlen, hogy valaki ennyire szeretet, hogy a legnagyobb áldozatra is kész volt érted! Amikor az emberiség fellázadt Isten ellen, az Atya nem mérlegelte, hogy megéri-e áldozatot hozni a bukott emberért, hanem olyat tett, amivel valóban kifejezte szeretetét irántunk. Jézus sem vonakodott felvállalni a Bárány szerepét, hanem önként emberré lett, mert tudta, hogy csak így menthet meg bennünket. Tudott volna ennél többet tenni értünk? Semmiképpen sem! De Ő nemcsak azt tette meg, hogy a bűneinket magunkra vállalta, hanem ami szerető Megváltónk erőt is ad nekünk arra, hogy jobb életet élhessünk! Ő az, aki igazzá tesz, ami persze nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, hanem azt, hogy szent palástja eltakarja helytelen cselekedeteinket és Sátán hiába vádol többé vétkeink miatt, mert Jézus vére által egy különleges státuszba kerülünk. Ez a megigazítás munkája. De itt nem fejeződik be Jézus értünk végzett szolgálata. Ő nemcsak megigazít, de meg is szentel! Ez azt jelenti, hogy elkülönít bennünket maga számára, vagyis Övéjének ismer el! Ahhoz, hogy néki tetsző életet éljünk, imádkozik az Atya jobbján azért, hogy ez sikerüljön.

Így nincs az a hatalom, aki képes lehetne elválasztani bennünket Istentől! Ha vádolnak is bűneid miatt, ne csüggedj el, mert ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! Kicsoda szakaszthat el Krisztus szerelmétől? Kicsoda kárhoztathat? Ki vagy Te, aki elítélsz valamilyen fogyatékosságom miatt? Az az Isten, aki elhívott bennünket, elkezdte a jó dolgot munkálni bennünk és ígérete szerint be is fejezi azt az Ő eljöveteléig…

Kormos Tivadar

hétfő, július 16, 2012

Irgalmas Megváltó


"Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Mert az Emberfia ura a szombatnak."
Máté evangéliuma 12:7-8

 "Krisztus arra akarta tanítványait, ellenségeit tanítani, hogy az Istennek való szolgálat a legelső. Isten munkájának célja e világon az ember megváltása, ezért amit meg kell tenni szombaton e munka teljesítéséhez, az összhangban áll a szombat-paranccsal. (…)  

Jézus nem zárta le az ügyet annyival, hogy megfeddte ellenségeit. Kijelentette, hogy vakságukban szem elől tévesztették a szombat célját. Így szólt: "Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat" (Mt 12:7). 
Számos, lélek nélküli szertartásuk nem helyettesíthette azt az igazsághoz hű feddhetetlenséget és gyöngéd szeretetet, amely Isten igaz imádóját mindig is jellemezte: 

Krisztus újból megismételte azt az igazságot, hogy az áldozatok önmagukban értéktelenek, mert csak eszközök, nem pedig célok. Értelmük az volt, hogy az embert a Megváltóhoz irányítsák, és így összhangba hozzák Istennel. Isten a szeretet-szolgálatot értékeli. Ha ez hiányzik, akkor a ceremóniák puszta körforgása bántja Őt. Így van ez a szombattal is. 
Azért rendeltetett, hogy létrehozza ember és Isten közösségét. Ám ha az elmét fárasztó rítusok kötik le, a szombat célja elvész. Csupán külső megtartása pedig porhintés."
(Ellen G. White: Jézus élete) 

vasárnap, július 15, 2012

Isten arca

„Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”
Lukács evangéliuma 4:16-19

Utánad jött, pedig te fordítottál neki hátat. Hosszú utat tett meg azért, hogy veled találkozzon, és megértesse veled, Tőle nem kell menekülnöd. Azért jött, hogy a lelkedre beszéljen, hogy végre higgy neki, higgy annak, ami történik előtted, és láss most már tisztán. 

Azért jött, hogy a láncaidat összetörje, és kiszabadítson a bűn rabságából. Azért jött, hogy szabadságot adjon káros szokásaid alól, hogy érezd, milyen az igazi bocsánat. Érted tette mindezt, érted lett Isten Fia emberré, hogy te újra Ember lehess. Azért jött, hogy gyógyulást hozzon neked, hogy elmondja, megélje, bemutassa: Isten szeret, és ott akar téged látni maga mellett. 

Isten irgalmát és kegyelmét hozta el számodra, amikor magára vette a keresztet helyetted, és feláldozta érted az életét. Azért, hogy te élhess örökké. Élhess tisztán, bűn és fájdalom nélkül, szabadon. 

Látod, ilyen az Isten. Szeretnél vele találkozni?