péntek, december 17, 2010

A jó és a gonosz


„Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az”
Példabeszédek 11:27.

Ahogy ezt az Igét olvastam ma reggel, két közmondás jutott eszembe:
„Jó tett helyébe jót várj!”
„Aki másnak vermet ás, maga esik bele!”

Valahol olvastam, hogy általában a kisgyermekek a legdühösebb kutyákat is képesek lecsendesíteni. (Azért most ne indulj el, hogy ezt rögtön kipróbáld!)
Akkor még egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10’ helyett néha 40’- 45’ alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya – szemei vérben forogtak – oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: „Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki ’beszélget’ vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra.

A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.
Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap, mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.

Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell. Meg odafigyelés. Meg jóakarat. És ismét csak IDŐ!

Bár húzhatott volna egy botot is a kerítésen, hogy ezzel még jobban felhergelje a kutyát.
Mindannyiunk környezetében vannak nehéz emberek. Félelmetes lehet velük együtt dolgozni – egy lépcsőházban lakni.

Te melyik csoportba tartozol? A botosok közé vagy a beszélgetősök, a lecsendesítők közé?
Ma még választhatsz!
Én már választottam – nekem is jobb a békesség – no és persze a jóakaratú emberek közössége. De ezt nem elég várni! Ezért tenni is kell!

Még egy gondolat a mai naphoz: Ha nem felejted el, kapcsold be 13.30-kor az MR1 Kossuth rádiót! Nem bánod meg!