Isten rád is gondot visel!

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Zsoltárok könyve 8.fejezet 4-5.vers Az égbolt és rajta a csillagok, a Hold, vagy épp a Nap, mindig is megmagyarázhatatlanul vonzottak. Talán ha nagyobb barátságban lennék a számokkal, akkor valami csillagász vagy hasonló lennék, de mivel ez nem így történt, megmaradtam olyannak, aki ámulattal figyeli éjjel az égboltot és csak elgondolkodok azon, hogy vajon mi helyem van nekem az Univerzumban?! A fenti versekkel kapcsolatban két gondolatom is támadt. Az egyik és talán a legegyértelműbb az az, hogy Isten a teremtéskor nem tett különbséget a teremtett dolgok, élőlények között, olyan értelemben, hogy valamennyire gondot visel és napról-napra el látja a szükséges feltételekkel. Hiszen, kevésszer vagy egyáltalán nem lehet hallani olyat, hogy a Hold nem világít éjjel többet, mert kifogyott belőle a világítószer. Nem ha...