Közel az Úr napja!
Remegő, összedőlő épületek, mennydörgés, cikázó villámok,
sejtelmes morajlás, széthasadó utak, tűz, füstoszlopok... Valahogy így néz ki az
ítélet napja modern feldolgozásban.
Harsogó hangon kihirdetett ítélet, szenvedő és rettegő
emberek sikítása, a pokol lángjai, ijesztő fekete alakok, kárhozat... Ez pedig
a régi idők ábrázolása az ítélet napjáról.
A fent idézett prófétai üzenet mond két dolgot, ami esetleg félelmet
kelthet: az egyik, hogy hallgassunk Isten színe előtt, mert közel az Úr napja,
a másik pedig, hogy áldozatot készít.
Miről is van itt szó? Mivel fenyeget minket az „Úr napja” vagy
az „ítélet napja”? (Ha az egész szakaszt elolvassuk, világos, hogy az ítélet
napjáról beszél.) Semmivel sem fenyeget. Amikor az Úr napjáról vagy ítélet
napjáról olvasunk a Bibliában, csak tényszerűen tájékoztat arról, hogy mi
történik azokkal, akik elfogadják Isten kegyelmét, illetve azokkal, akik nem.
A mai üzenetünkben a két ijesztően hangzó kijelentés két
dologra hívja fel a figyelmet. Az első arra, hogy az Úr napja egy ünnepélyes,
és az örök sorsunkat meghatározó esemény lesz, ezért komolyan kell vennünk.
Habár Isten megbocsátó és végtelenül szeret, ez nem hatalmaz fel minket arra,
hogy könnyelműek és felelőtlenek legyünk az élet dolgaiban. A másik kép pedig
éppen az ellenkezőjéről szól, mint ami félelmet kellene keltsen bennünk: nem mi
leszünk az áldozat, hanem Isten azon a napon megerősíti a szövetségét azokkal,
akik azt elfogadták (ezt jelképezi, hogy áldozatot készít): megmentőjük és
szabadítójuk lesz az ítélet napján.
Ki ő ma a számodra?
