A bölcs és az ismeret


"Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik."

A példabeszédek könyve 18. fejezet 15. vers

Vannak olyan dolgok, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ilyenek a villámlás és a dörgés, a tűz és a füstje, az egyik nem létezik a másik nélkül. A Példabeszédek könyve is egy ilyen párosra épít: a bölcs ember és a bölcsesség elválaszthatatlan egységére.

Mindannyian szeretnénk bölcsek lenni, én legalábbis soha nem találkoztam még olyannal, aki úgy gondolta volna, ostobának lenni sokkal jobb, mint értelmesen élni az életet. Igaz ez még akkor is, ha ettől függetlenül azt látni, hogy valóban bölcsekből sokkal kevesebb járkál az utcákon, mint ostobákból, vagy ahogy a Példabeszédek bölcse nevezi, balgákból.

Szóval bölcs és bölcsesség. Egyértelműnek, sőt, néha gyermetegnek is tűnhet a kettő kapcsolatának bemutatása a bölcsességirodalomban, pedig fontos igazságot rejt a bölcsesség keresésének és meglelésének gondolata. 

A Biblia tanulsága szerint a bölcs ember
  • nem születik: Az ember tanulás — a bölcsesség, az életvezetés tanácsainak elsajátítása — során válik bölccsé. Ez nem egy adottság, nem egy öröklött dolog, nem száll apáról fiúra, sőt, nem osztogatják előléptetéssel, felekezeti hovatartozással és jogosítvánnyal sem. A bölcsességért meg kell dolgozni — jó pap, ugye, holtig...
  • nem marad automatikusan bölcs: Attól, hogy valaki bölccsé vált, a célt még nem érte el. Minél több ismerethez jut, annál több ismeretlen veszi körül, annál többet akar tanulni és fejlődni. A bölcsesség megtartásának módja megegyezik a megszerzéséével: tanulni kell, utána is!
  • nem tartja magát bölcsnek: Az első kettőből pedig az következik, hogy a bölcs ember soha nem fogja úgy érezni, hogy ő elérte már a bölcsesség megfelelő szintjét. Ő mindig többre és többre vágyik, “ismeretet szerez” és “ismeretre törekszik” mert a bölcsességből soha nem elég. A bölcsességét csak a környezete ismeri fel, és áldást, motivációt nyer belőle.
Bölcs dolog tehát mindig “tanulni” és többet megismerni a (nagybetűs) Bölcsességből, mert csak így válhat az ember elválaszthatatlan részévé az, és lehet az ember igazán bölcs. És hát mindenkinek ez a célja, nem?