Isten meghallgat. És meg is szabadít?
"Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél."
Aki rendszeresen követi híreket az interneten, az utóbbi két
hónapban rendszeresen olvashat olyan cikkeket, amikben a szerzők azt
találgatják, hogy mit fognak tenni az egyes országok vezetői, az USA vagy a
NATO, ha Oroszország taktikai atomcsapást mér Ukrajnára, vagy ha másik országot
is megtámad, például olyanokat, akik fegyverekkel is segítik az ukrán
hadsereget. Vannak népek, akik arra alapozzák a biztonságukat, hogy erős
katonai hatalmak szövetségesei, akik mögöttük állnak, és közbelépnek, ha kell.
Több mint 1400 évvel ezelőtt a zsidó nép Egyiptomban élt rabszolgasorban.
Nem volt látható szövetségese: hiszen ki mert volna szembeszállni a kor
legfejlettebb haditechnikáját birtokló birodalommal? Egyvalaki volt, akihez
segítségért fordulhattak: Isten, aki korábban ígéretet tett arra, hogy
gondoskodni fog róluk. Hozzá kiáltottak nyomorúságukban, s ő megmentette őket. A
fáraó tiltakozása és minden erőfeszítése ellenére megszabadította őket.
Mi ugyanígy vágyunk egy erős pártfogóra, akiben bízhatunk,
akihez fordulhatunk, ha valami baj fenyeget vagy ér minket. Isten ígéretei a mieink
is, ha hittel beléjük kapaszkodunk. Mégis, időnként azt tapasztaljuk, hogy bár
bajban vagyunk és kérjük, mégsem tesz semmit, nem szabadít meg. Miért?
A kérdés jogos. De gondoljunk csak arra, hogy mi történt
Jézussal; mi történt az apostolokkal, vagy hívők ezreivel, akik kifejezetten az
Istenbe vetett hitük miatt az életüket is kockára tették… és Isten nem lépett közbe,
és ők ezért meghaltak. A védelem ígérete mellett Krisztus elmondta a benne
hívőknek azt is, hogy nyomorúság vár rájuk. Ezért ne abban bízzanak, hogy könnyű életük lesz, hanem abban, hogy ő legyőzte
a világot (János 16:33). Isten a küzdelem végső kimenetelére vállat garanciát,
nem arra, hogy a győzelemig vezető út nehézségektől mentes lesz. Ha
ragaszkodunk hozzá, bármi történjen is, meg fog szabadítani. Közben is sok alkalommal
– valószínűleg nem mindig –, de az út végén biztosan. Te hiszed ezt?