Nem vagy egyedül

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!”

Ézsaiás könyve 43.fejezet 1-3. veres

Ahogy elolvastam ezt az igét, az egyik kedvenc filmem A Gyűrűk Ura trilógia egy jelenete jutott az eszembe. Az utolsó részben van, Gondor ostrománál. A város, ha nem jön segítség, elveszik, egyre beljebb vonulnak a védők, az ellenség pedig nyomul előre, szintről szintre, egyre feljebb. A következő kaput védik Gondor katonái, Szauron serege pedig egy irdatlan méretű, lángoló faltörő „kost” hoz a művelethez. A kapu megrendül, a 3-4. ütésre pedig teljesen megadja magát. Gandalf mindeközben próbál reményt önteni a rettegő várvédőkbe, és kitartásra hívja őket: „Gondor katonái vagytok! Mindegy, mi jön be azon a kapun, állni fogjátok a sarat!”

Nem azt mondja, hogy minden rendben lesz. Mert nem lesz minden rendben, de a katonák nem akárkik. Ők állni fogják a sarat. Mert azon a kapun be fog jönni valami, aminek csak egy célja van, hogy elpusztítsa a királyságot. Hát tartsanak ki, és ne adják fel! Nem rózsaszín fellegeket fest eléjük, hanem a komor valóságot, de akkor is ki kell tartani, mert a város és amit Gondor képvisel, azért megéri küzdeni.

Ma reggel Isten szavaiból is egy hasonló bátorítást olvashatunk. Ő nem csap be. Nem ringat el téves álmokban, rózsaszín vattacukorfelhős ábrándokban, nem súgja a füledbe, hogy minden csupa szép és jó lesz. Isten őszinte. Azon a kapun be fog jönni valami, aminek csak egy célja van, hogy pusztítson. Mert át kell majd kelned tűzön és vízen, de sikerülni fog, hisz Ő ott lesz melletted.

Ő alkotott téged, gondot visel rólad már azóta, mielőtt bárki is tudott volna a létezésedről. Ő az, aki megváltott, mert túl fontos vagy neki ahhoz, hogy veszni lásson a Gonosz kezében. Ő az, aki a végsőkig elment érted, akit nem rettentett vissza a kínhalál, az örök pusztulás sem attól, hogy megküzdjön érted, és győzzön.

Ma pedig veled megy az úton. Ott van minden könnyes éjszakán, amikor már úgy érzed, nem bírod tovább, és legszívesebben eldobnál magadtól mindent. Ott van a legnagyobb kétségbeesések, a legrosszabb hírek és a leglélekrázóbb fájdalmak közepette. Ott van mindig. Akkor is, ha túl magányosnak érzed magad, és nem vagy képes átlátni a körülötted örvénylő sötétségen. Ő sosem hagy magadra.

Ezért hát emeld fel bátran a szemed, és nézz a kapura! Be fog jönni rajta valami, de te, Isten gyermeke, állni fogod a sarat, mert nem vagy egyedül.