Megbízol benne?
“Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
Mindig azok a legjobb történetek, amikben azonosulni tudunk a szereplőkkel. Élvezzük, ha részesei lehetünk egy mesének. Ha nézzük a filmeket, azt keressük, hogy melyik karakter személyisége a legszimpatikusabb, vagy amelyik a legközelebb áll hozzánk. Többnyire neki szurkolunk. Azok a legjobb történetek, ahol teljesen bele tudjuk élni magunkat, mert megtaláljuk a hozzánk illő szereplőt.
A Biblia történetei sokszor nagyon elrugaszkodottaknak tűnnek. Nehéz megtalálni a hozzánk illő hőst. Még jó, hogy az egész történetben benne vagyunk, és nem csak hogy beleillünk egy-egy szereplő történetébe, de nekünk szól az egész. Pál is erről beszél a Rómaiakhoz írt levelében.
Úgy tűnik, mintha Pál elfelejtett volna egy-két részletet Ábrahám történetében. Elfelejtette, hogy Sára nevetett Isten ígéretén. Elfelejtette, hogy Ábrahám kételkedve kérdezi az angyalt, hogy hogy lehetséges egyáltalán, hogy ilyen öregen gyereke szülessen. Elfelejtette Izmaelt, az emberi megoldást. Mintha a történet sötét részei feledésbe merültek volna.
Nem felejtette el. Az, aki ebben nőtt fel, pontosan tudta minden rossz húzását a nagy ősnek. Mégsem arra nézett. Látta a lényeget. Látta, hogy Isten még a kilengések ellenére is meg akarta áldani Ábrahámot. Öregkorára megtanulta a leckét, és megtanult bízni.
Ma a bizalom ideje jött el. Sokszor nem látjuk Istent a küzdelmeinkben. Nem látjuk Istent a gyászban, a betegségben. Mégis azt ígéri nekünk, hogy tenyerén hordoz, és ha nem is most, de az Újföldön meglesz a jutalmunk.
A kérdés már csak annyi: Bízol Istenben?
