Az Úr megsegít

 


"
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti."

(34. Zsoltár 19. vers)


Amit kértek megtetted. Mindent beleadtál. Mások feladatait is örömmel vállaltad át. Legyőzted Góliátot és a hozzá hasonló filiszteus óriásokat. Tiszta szívből, teljes erőddel azon voltál, hogy a környezetedet és másokat szolgálj.

S mindezért mi a fizetség? Akikkel jót tettél azok most beléd marnak, igaztalanul megvádolnak, sőt el akarnak pusztítani. A saját néped fordul ellened. Az ellenséghez menekülsz, de onnan is elzavarnak. Egyedül maradsz és…

…és ilyenkor a legtöbb ember összeomlik, begubózik, depressziós lesz. Vagy hagyja, hogy szívében a keserűség gyűlöletté növekedjen és bosszút forral, agresszívvé válik. Jobb esetben Istenhez fordul, sírva könyörög, szabadulásért kiált.

Ám Dávid valami mást tesz: Nem kér, hanem hálát ad. Ekkor születik meg ez a zsoltár, melyben az Örökkévalót dicséri. Bár még nem látja a megoldást, de tudja, hogy az Úr mindent javára fordít.

Bárcsak mi is tudnánk minden nap ilyen bizalommal, hálaadással és tiszta szívvel dicsérni a mi szabadító Istenünket!

„Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.

Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.

Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek…” (35. Zsoltár 2-11)