Hűség mostanában
"Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja."
Pál második levele Timótheushoz 2 fejezet 13. vers
Egyszer, jó pár évvel ezelőtt egy pártanácsadó képzésen hallottam valamit a hűséggel kapcsolatban, ami megfogott és azóta sem megy ki a fejemből. Valahogy így hangzott: "A hűség a horgony, ami a hajónkat a biztonságos kikötőben tartja, ha jön a vihar." Mert minden kísértés, ami hűségeskünk megszegésére csábít, ha engedünk neki, olyan pusztító hatással van ránk - addig féltve őrzött kapcsolatainkra - mint egy tornádó a közvetlen környezetére. Utána semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt volt. Márpedig a család érték. A férj feleség, a párok szeretetteljes kapcsolata másokra is jótékony hatással van. Gyermekeik, barátaik, rokonaik, de még ismerőseik is részesülnek abból az áldásból, ami kettejük közösségéből fakad. Ezért mindig, amikor erre gondolok érzem és érteni is akarom, milyen fontos számomra, számunkra is a hűség.
Pál barátjának, fiatal munkatársának küldi ezt a tanítást az Istennel való kapcsolatunkról. Bár közösségeink gyakran törnek meg a hűtlenkedéseink miatt, és egy lelkipásztor szolgálata alatt többször is szembekerül azzal a nehézséggel, hogy segítsen helyrehozni azt, ami megromlott, ez még sem lehetetlen feladat. A megbocsátás erénye - amit Istentől tanulhatunk leginkább - nagy segítségünkre lehet ebben. Bár nem mindig és nem mindent vagyunk képesek megbocsátani.
Amikor sikerült elrontani valamit, amikor rosszat tettünk valaki ellen, gyakran jön a gondolat, hogy hiába. Hiába már, bármit is tenni, késő. Amikor Urunk ellen vétkezünk, akkor is elővehet mindannyiunkat ez a kísértés. Az apostol pontosan arról beszél, hogy ennek nem kellene így lennie, mert Isten másként gondol a velünk való kapcsolatára: "Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." Mondhatnánk úgy is, hogy az Ő szeretetének nincs határa! Az utolsó pillanatig, amíg csak van esély a rendezésre, Ő nyitva tartja az ajtót. Hozzá mindenkor mehetünk!
Mostanság, ilyen vírusokkal teli időkben is érhet bennünket kísértés, hogy megfeledkezzünk Istenünkhöz fűződő kapcsolatunkról. A nehézségek, a szenvedés, a veszteség kiábrándultságunkban a tagadás felé vezet bennünket. Hol van Ő? - kérdezzük ilyenkor, - Miért nem segít? Ha a hitünk gyengül, gyakran szeretnénk pótolni valamivel. Gyakran jó helyettesítőnek látjuk az elégedetlenkedést, az összeesküvés elméleteket, de megtörténhet, hogy vészmadarak leszünk és mindenben a közelgő apokalipszist látjuk. Van, hogy csak későn látjuk be, hogy a hűtlenség útját járjuk. Csak későn észleljük, hogy kikopott szívünkből az őszinte bizalom és a remény és a helyét betöltötte vagy a vakbuzgóság, vagy a félelem, a kétkedés, más szóval a szkepticizmus.
Mégis, ha mindez megtörtént veled, ne csüggedj el! Ne gondold, hogy nincs tovább! Isten ajtaja még mindig nyitva áll. Ő még mindig vissza vár. Mert újra be akarja tölteni a lelked reménnyel és örömmel, erőt adó hittel. Mert Ő ugyan az marad: Aki téged és mindannyiunkat szeret!
