Nem végez félmunkát

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.”


Pál levele a filippiekhez 1. fejezet 6. vers


Szeretett alkotni tűvel, fonalakkal. Meseszép hímzett és keresztszemes terítők őrzik az utókor számára fáradhatatlan kezeinek emlékét. A gobelin volt a kedvence. Ez volt számára a kikapcsolódás, a feltöltődés, a nyugalom, a pihenés. Fűzte be egyik színt a másik után a tűbe, varrt, és egyre jobban látszott, mi is készül valójában. 


Sokat dolgozott egy-egy képpel, nem kapkodott, szeretett minőségi munkát végezni. Amikor elkészült, többször is átnézte, nem maradt-e ki valahol egy öltés, amit most még pótolhatna. Aztán apám elvitte bekereteztetni, a gobelin pedig felkerült a falra, és csodálhatta, aki csak arra járt. 


Egyetlen egyet azonban már nem tudott befejezni. Éppen csak elkezdte kivarrni a képet, de már nem volt ereje hozzá, hogy el is készüljön vele. A betegség napról-napra egyre több csatában győzött felette, míg az utolsó lélegzetvételével búcsút mondott mindannak, amit szeretett ezen a földön. A kép pedig hiába várja, hogy elkészüljön vele. 


De van, ami nem maradt befejezetlen. Isten műve az ő életében. Mert Krisztus nem végez félmunkát. Ő nemcsak meghalt, hanem fel is támadt érte, és minden alkalmat megragadott, hogy találkozzon vele. Nem volt könnyű dolga, de kitartott. A történet vége ugyan nem a csodálatos gyógyulás lett, de kegyelem, megbékélés és a feltámadás reménye. 


Jézus befejezte azt a munkát, amit elkezdett Édesanyám szívében. Nincs olyan nap, hogy ne fájna a hiánya, de kapaszkodok a megígért találkozásba.


Isten nem végez félmunkát. Ő befejezi művét szeretteid és a te életedben is. Neked csak meg kell ragadnod a feléd nyújtott kezét. Az Ő kegyelmét.