Cselekedj, Uram!
“Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!”
Néha olyan, mintha Isten csak nézne le ránk a trónjáról, és csak várna. Olyan, mintha semmit sem akarna tenni, csak figyelné az eseményeket. Azt hiszem mindannyian éreztünk már ilyent. Egy betegségben, egy szerettünk elvesztésekor, egy nehéz vizsgahelyzetben, vagy párkapcsolati krízisben. Mind feltettük már a kérdést: Miért nem teszel semmit, Uram?
Belegondolva, hogy a Biblia hány hasonló nehézséggel küzdő emberről ír, akiknek az életében csodák történtek. Isten közbelépett, és teljesen jogosan gondolkozunk rajta, hogy nálunk miért nem történik ugyanez.
Valójában ez nem egészen úgy néz ki ahogy mi gondoljuk. Izrael egy apró nép volt, és a történetében is csak egy marék emberrel történtek csodák. Amikor olvassuk Dávid és Góliát történetét, akkor elámulunk, milyen fantasztikus, hogy a gyerek győzött az óriás ellen, és bosszant minket, hogy miért nem a mi problémánk tűnik el olyan könnyen, csak azt nem vesszük észre, hogy ezt a Biblia lapjain is csak egyszer olvassuk. Dáviddal történt, és nem mással.
Az ő élete sem volt fenékig tejfel, de emlékezett erre a csodára. Emlékezett arra, amikor hallotta, hogy Isten teremtette a világot, és áldotta érte a Teremtőt. Emlékezett a másokkal történt csodákra, és ugyanúgy tapasztalatnak élte meg, és zsoltárt írt róluk.
Isten ma is cselekszik. Lehet, hogy már ezerszer láttad a munkáját, de nem vetted észre, mert mást vártál, de Ő ma is cselekszik. Ha képes vagy ezt meglátni, akkor lesz miért dicsőítened. Akkor az erőt tud adni. Lehet hogy nem úgy dolgozik, ahogy te szeretnéd, de itt van még mindig. Még mindig melletted áll. Még mindig cselekszik.
Neked csak emlékezned kell!
