Bíránk, Vezérünk, Királyunk!


"Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!"
Ézsaiás 33,22


Amikor mi, emberek, Istennel foglalkozunk, különbözőképpen gondolunk Rá, ami legtöbb esetben attól is függ, milyen neveltetésben volt részünk. Ebben az ószövetségi szövegben három kijelentés is található Vele kapcsolatban. A próféta úgy tekint Istenre, mint népének bírájára, vezérére és királyára, úgy, mint megtartóra.

Az első kettő egyáltalán nem volt szokatlan az ókori népeknél, isteneikre gyakran tekintettek vezérként és bíróként. A pogány kultúrákban az istenek mint tanácsadók, törvényadók jelennek meg. A kultuszok vezetői ott állnak az ország királya mellett és bölcs útmutatásaikkal segítik annak uralkodását, hogy véletlenül se sértse meg az isteneket. Az uralkodó pedig, akinek fontos, hogy céljaihoz megnyerje a földöntúliak kegyeit, figyelembe veszi azokat. A vallás és a hatalom emberei az ország vezetői és akik ellenük vannak, azokat gyakran isteneik segítségével igyekeztek elpusztítani. Ezért gyakorolták a különböző fajta isten-ítéleteket. Ekkor jelentek meg az istenségek a bíró képében, akiktől félni kellett. A legtöbb esetben egy ilyen ítélet félelmetes volt és általában rosszat jelentett az elszenvedőjének. Ezzel szemben a Bibliában, amikor Isten bíróként jelenik meg, ott leginkább a kegyelem a fontos. Isten azt keresi, kinek és hogyan irgalmazhatna. Bár Ő a bíró, de Fia, Jézus Krisztus az ügyvédünk, aki még az életét is kész volt odaadni, hogy elvegye a mi büntetésünket.

Az istenek voltak azok is az ókorban, akik meghatározták a csaták menetét. A hadba vonulók őket hívták támaszul és segítségül. Ez általában nem jelentett többet annál, mint egy rítust, vagy azt, hogy miként magyarázták meg az istenek akaratával a győzelmet vagy a vereséget. A Szentírásban viszont, amikor Isten Vezérként jelent meg, ez a legtöbb esetben konkrét utasításokat is jelentett. Például a kivonuláskor Ő volt, aki vezette a népet üldözőik elől, vagy a honfoglalás idején elmondta, miként ostromolják meg Jerikó városát. A bírák korában Isten tanácsa segít legyőzni Gedeonnak a több mint százszoros túlerőben levő ellenséget háromszáz emberrel, és még sorolhatnánk. Így a Biblia Istene mindig határozott vezérként jelenik meg, aki igencsak kiveszi a részét a küzdelemből, sőt! Legtöbb esetben a kilátástalannak gondolt küzdelem is Általa győzelemmel végződik.

Azokban az időkben az istenek is lehettek királyok, de csak az istenek között az égben. A földi hatalomhoz az emberek mindig, minden körülmények között ragaszkodtak. A mennyei Atya azonban másként tanít minket. Egy uralkodó létezik az egész világmindenségben, és ez Isten maga. Mindenki más csak neki köszönheti a hatalmát és uralkodása is csak addig tart, amíg az Úr engedi. Hatalmát Ő mindenkor teremtményei javára akarja használni. Az Írás alaptanítása, hogy amíg bennünket, embereket megront a hatalom gyakorlása, addig Isten uralma áldást jelent mindazok számára, akik elfogadják.

Így hát, kedves olvasó, nem tudva azt, hogy neked mit jelent Isten országa, arra biztatlak, hogy fogadd el az Ő hatalmát feletted! Mert bármi legyen is a sorsunk, az a legjobb, ha Ő a mi bíránk, Ő a mi vezetőnk és az, ha az Ő uralma alatt éljük életünket.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia