Bíránk, Vezérünk, Királyunk!
Ézsaiás 33,22
Amikor mi, emberek, Istennel foglalkozunk, különbözőképpen gondolunk Rá, ami legtöbb esetben attól is függ, milyen neveltetésben volt részünk. Ebben az ószövetségi szövegben három kijelentés is található Vele kapcsolatban. A próféta úgy tekint Istenre, mint népének bírájára, vezérére és királyára, úgy, mint megtartóra.
Az első kettő egyáltalán nem volt szokatlan az ókori népeknél, isteneikre gyakran tekintettek vezérként és bíróként. A pogány kultúrákban az istenek mint tanácsadók, törvényadók jelennek meg. A kultuszok vezetői ott állnak az ország királya mellett és bölcs útmutatásaikkal segítik annak uralkodását, hogy véletlenül se sértse meg az isteneket. Az uralkodó pedig, akinek fontos, hogy céljaihoz megnyerje a földöntúliak kegyeit, figyelembe veszi azokat. A vallás és a hatalom emberei az ország vezetői és akik ellenük vannak, azokat gyakran isteneik segítségével igyekeztek elpusztítani. Ezért gyakorolták a különböző fajta isten-ítéleteket. Ekkor jelentek meg az istenségek a bíró képében, akiktől félni kellett. A legtöbb esetben egy ilyen ítélet félelmetes volt és általában rosszat jelentett az elszenvedőjének. Ezzel szemben a Bibliában, amikor Isten bíróként jelenik meg, ott leginkább a kegyelem a fontos. Isten azt keresi, kinek és hogyan irgalmazhatna. Bár Ő a bíró, de Fia, Jézus Krisztus az ügyvédünk, aki még az életét is kész volt odaadni, hogy elvegye a mi büntetésünket.
Az istenek voltak azok is az ókorban, akik meghatározták a csaták menetét. A hadba vonulók őket hívták támaszul és segítségül. Ez általában nem jelentett többet annál, mint egy rítust, vagy azt, hogy miként magyarázták meg az istenek akaratával a győzelmet vagy a vereséget. A Szentírásban viszont, amikor Isten Vezérként jelent meg, ez a legtöbb esetben konkrét utasításokat is jelentett. Például a kivonuláskor Ő volt, aki vezette a népet üldözőik elől, vagy a honfoglalás idején elmondta, miként ostromolják meg Jerikó városát. A bírák korában Isten tanácsa segít legyőzni Gedeonnak a több mint százszoros túlerőben levő ellenséget háromszáz emberrel, és még sorolhatnánk. Így a Biblia Istene mindig határozott vezérként jelenik meg, aki igencsak kiveszi a részét a küzdelemből, sőt! Legtöbb esetben a kilátástalannak gondolt küzdelem is Általa győzelemmel végződik.
Azokban az időkben az istenek is lehettek királyok, de csak az istenek között az égben. A földi hatalomhoz az emberek mindig, minden körülmények között ragaszkodtak. A mennyei Atya azonban másként tanít minket. Egy uralkodó létezik az egész világmindenségben, és ez Isten maga. Mindenki más csak neki köszönheti a hatalmát és uralkodása is csak addig tart, amíg az Úr engedi. Hatalmát Ő mindenkor teremtményei javára akarja használni. Az Írás alaptanítása, hogy amíg bennünket, embereket megront a hatalom gyakorlása, addig Isten uralma áldást jelent mindazok számára, akik elfogadják.
Így hát, kedves olvasó, nem tudva azt, hogy neked mit jelent Isten országa, arra biztatlak, hogy fogadd el az Ő hatalmát feletted! Mert bármi legyen is a sorsunk, az a legjobb, ha Ő a mi bíránk, Ő a mi vezetőnk és az, ha az Ő uralma alatt éljük életünket.
