Használd, különben elveszíted!

Szerző: -


„Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem.”





A talentumokról szóló példázat (Máté 25.14-30) – számomra – ráirányítja a figyelmet néhány fontos szempontra:
  1. Isten feladatot készített számunkra. Milyen hatalmas megtiszteltetés! Milyen jelentőséget ad ez az emberi életnek! Nem céltalan és üres ennek fényében senki élete.
  2. Figyelembe veszi az egyéni adottságainkat. Milyen megnyugtató az, hogy a „helyemen lehetek”, hogy rám szabott a feladat. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szükséges az elvégzéséhez fejlődnöm!) Milyen nagy személyes szeretet érezhető ebből is! 
  3. Megajándékoz mindazzal, amire szükségünk van, hogy a feladatunkat betöltsük. Nem kell, hogy egyedül hordozzuk a feladat terhét, nem kell, hogy megbénítson az alkalmatlanságunk tudata!
  4. Növekszünk, ha végezzük a ránk bízott szolgálatot. A megszentelődés nem egy – a hétköznapi – élettől idegen folyamat, hanem azáltal megy végbe, hogy elvégezzük a feladatainkat, betöltjük a szolgálatunkat (vö. Róma 6.22-23) 
  5. Felelősséget hordozunk. A szolgálat nem egy választható opció… Tartozunk vele. Tartozunk Istennek, mint teremtőnknek és megváltónknak és tartozunk embertársainknak a szeretetből fakadóan. 
  6. Amit nem használunk, elveszítjük. Nagyon sok területen láthatjuk ezt a törvényszerűséget. Ha nem mozgunk, elsorvadnak az izmaink. Ha nem használunk egy képességünket, lassan, fokozatosan elveszítjük...
  7. Ez a példázat különösen aktuális számunkra. Krisztus visszatérésekor kétféle hívő ember lesz. Lesz, aki végzi a rábízott feladatot, s lesz, aki nem. 

Elgondolkodtatott az is, hogy mire figyelhetett az, aki az egy talentumot kapta. Talán az kötötte le a figyelmét, hogy féltve megőrizze, mert majd számot kell róla adnia? 

Bizalommal várhatja Krisztus második eljövetelét az, aki teljes szívvel keresi Őt, átadja neki életét és végzi a rábízott feladatot!

Fedezzük fel az Istentől elkészített feladatokat, kérjük vezetését, s igényeljük tőle a képesítést! Éljük át a szolgálatnak, s annak az örömét, hogy a helyünkön vagyunk!

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk