Kitartó küzdelem
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora
fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket
megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát.”
Folytatnám: „ Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és
beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve –
vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki a
bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne
csüggedjetek.” (12:2-3)
Ha csak egyetlen tanácsot emelhetnék ki, akkor az egészen
biztos ez lenne, hogy „Nézzünk fel Jézusra!”.
Hajlamosak vagyunk mindenre és mindenkire figyelni. Talán
túlzottan is figyelünk azokra a dolgokra, amelyekre nem kellene. Ilyenek a
negatív emberek, problémás esetek, megoldandó helyzetek, túlerőben lévő
kihívások és persze nem szabad elfeledkezni a gonoszról sem, aki minden nap,
minden órájában ott van, hogy elvegye a figyelmünket Róla, aki hitünk alapja és
akire figyelnünk kellene.
Amikor a gyerekek megkérdezik, hogy mégis hogyan kell
elképzelni azt, hogy két hatalom, a jó és a rossz, Isten és Sátán harcol
értünk, egy nagyon egyszerű megjelenítéssel magyarázok. Képzeljük el magunkat,
ahogy ülünk egy széken és dolgok milliói járják át a gondolatainkat. A jobb
vállunkon ott ül egy angyal, aki különböző pozitív dolgokat sugall a fülünkbe,
megoldásokat juttat eszünkbe és olyan elképzeléseket, amelyek segítenek a
millió dolog megoldásában, véghezvitelében vagy csak egyszerűen erőt adnak.
Eszünkbe juttatja, hogy imádkozzunk mielőtt bármibe is belefogunk, kérjünk erőt
Istentől és Ő megfogja adni. A bal
vállunkon egy sötét, komor, haragos lény ül, akinek az az első szava hozzánk,
hogy „nem fog sikerülni semmi, add már fel végre!”. Ha úgy látja, hogy ez nem
talált célt, akkor tovább folytatja, bosszantó gondolatokat, embereket juttat
eszünkbe, akik csak hátráltatnak a munkánk folyamán, akik bajba sodorhatnak,
akik kétes ajánlatokat tesznek, helyzeteket mutat be, ami a könnyebb utat
részesíti előnyben. Olyan megoldásokat kínál, amelyekből ki kell hagyni
Istent. Mi pedig, csak ülünk ott a
széken és mindebből annyit érzékelünk, hogy a pozitív és negatív gondolatok
váltják egymást és vagy az egyik győz vagy a másik. A gyerekek erre a történetre mindig
elgondolkodnak és felteszik a kérdést, hogy akkor ez valóság és amikor negatív
érzéseik lesznek, valójában az ördög játszik velük? Jó kérdés…ha hiszünk ebben
a két hatalomban, már pedig ha hiszünk Istenben, akkor abban is hinnünk kell,
hogy létezik az ellenség, azonban az nem mindegy, hogy mekkora hatalmat
tulajdonítunk neki.
Számomra mindig is nagy kérdés volt, hogy az emberek nagy
többségét miért vonzza jobban a negatív, a feladás, a magába roskadás, úgy
értem nyilván senki nem akar szomorú lenni, de azért ha őszinték akarunk lenni,
könnyebb a rossz oldalát nézni a
dolgoknak, mint a jót. Nem hiába a Biblia nem egyszer tanácsolja, hogy legyünk
hálásak, ne aggódjunk. De, ha arra keresünk „bátorítást”, hogy „ gondolj túl
mindent, aggódj reggeltől-estig, legyél mindig kétségbeesett” vajon hány
bibliaverset fogunk találni? Isten tudja, hogy mire kell figyelmeztessen minket
és mit kell nagyon az eszünkbe és a szívünkbe véssen Igéje által.
Az egyik ilyen fontos tanácsa az, hogy „Nézzünk fel
Jézusra!”.
Nem azt mondja, hogy figyelj a szomszédra, elemezd a társad,
nézz fel a főnöködre. Ők emberek. Az emberek tévedhetnek, elgyengülhetnek.
Jézus nem!
Jézus soha nem gyengült el, soha nem fog elgyengülni és soha nem fog
tévedni! Ő mindent azért tett, hogy amikor elcsüggednénk, amikor a rossz a
vállunkon ülve sulykolja a negatív érzéseket és gondolatokat, akkor te tudj Rá
gondolni, Belé kapaszkodni, Őrá nézni, felnézni Jézusra. Soha ne add fel! Isten veled van!
Áldott napot!
